Újra vége egy korszaknak

Bajnai Gordon és Draskovics Tibor

Fotó: Somorjai László

Tavaly év végére a tartós népszerűségvesztés miatt MSZP-n belül már nemcsak a
felső vezetésben, hanem a középvezetői rétegben is válsághangulat kezdett
kialakulni. Ráadásul a miniszterelnök az úgynevezett köztisztasági csomagjával
szembekerült a saját frakciójával, melynek az lett a következménye, hogy a több
tucat szocialista polgármester nyíltan szembehelyezkedett Gyurcsány Ferenccel,
más szóval fellázadt ellene.

Ráadásul az MSZP Szocialista Platformja is szervezkedésbe kezdett. Róluk azt
érdemes tudni, hogy a közelmúltban megválasztott elnökkel, Baja Ferenccel együtt
többek között olyan politikusok is alkotják ezt a szerveződést, akik 2000
környékén „elővették” Németh Miklóst, a rendszerváltás előtti, egyébként akkor
nagyon népszerű reform-miniszterelnököt, hogy induljon el az MSZP
miniszterelnök-jelölti posztjáért. Németh végül nem indult el, de a küzdelem
alaposan megforgatta az MSZP belső viszonyait, melynek többek között az lett a
következménye, hogy Kovács László helyett a fővárosi szocialisták kénytelenek
voltak a kívülről jött Medgyessy Pétert jelölni.

A tavaly decemberi hangulat tehát az MSZP további klikkesedése és a súlyos belső
csatározások kiújulása felé mutatott. Az elmúlt hetek történései arra engednek
következtetni, hogy a miniszterelnöknek kompromisszumot kellett kötnie több
MSZP-s vezetővel, aminek az lett a következménye, hogy nemcsak új politikát kell
hirdetnie (erre a jövő héten kerül sor), hanem újra át kellett alakítania a
kormányát.

Gyurcsány ugyanis 2006-ban a magyar közigazgatásban szokatlan módon kvázi két
kormányt hozott létre, a politikusokból álló hagyományos kabinetet és a
bizalmasaiból álló „belső” kormányzatot. A miniszterelnöki hivatalban ugyanis
létrejöttek olyan részlegek, mint a Draskovics Tibor által vezetett Államreform
Bizottság, vagy a Bajnai Gordon irányította európai uniós fejlesztéssel
foglalkozó megarészleg. Mindkét személyt az akkor a győzelem hevében
„bivalyerős” Gyurcsány emelte be a politikába, de nem rendelkeztek – és ma sem
rendelkeznek – erős szocialista támogatókkal. Ráadásul a MeH-et vezető
miniszternek is bizalmasát, Szilvássy Györgyöt nevezte ki. Így a Miniszterelnöki
Hivatalban összpontosultak a fejlesztési pénzekről, a reformokról és a kormány
politikájáról szóló döntések, a régi minisztériumok csak végrehajtói lettek a
központi akaratnak.

Az elmúlt másfél-két év arról szól, hogy ez a belső „ellenkormány”, hogyan
bomlott fel, és kulcsszereplői miként veszítették el befolyásukat, illetve tért
vissza a kormány működése a korábbi szakaszhoz. Igaz, ehhez az is kellett, hogy
nem jöttek az eredmények, a rendszer tele volt működési zavarral. Mindennek az
lett a vége, hogy Bajnai Gordonból végül „hagyományos” önkormányzati és
területfejlesztési miniszter, Draskovics Tiborból pedig a héten „hagyományos”
igazságügyi és rendészeti miniszter lett.

Bár a kormányszóvivő szerint mindez nem kormányátalakítás, hanem csak
„kormányszerkezet-átalakítás”, valójában az MSZP-frakcióban többen is abban
reménykednek, hogy mindez visszatérést jelent a hagyományos baloldali
politikacsináláshoz. Ami azt eredményezi, hogy a képviselők nemcsak
szavazógépként, hanem alakítóként is részt vehetnek a kormány politikájának a
formálásában. Többen abban bíznak, hogy mindez a kormányzás habitusára is kihat,
sikerül ismét szerethető politikát „csinálni”, és ezáltal sikerül az
MSZP-ellenes „népharagot” lecsitítani.

A MSZP-s vezetők további „sakkozásának” az eredménye, hogy átrendezték az
államtitkári posztokat is: Keller László pénzügyi, Simon Gábor munkaügyi
államtitkár lett, Csizmár Gábor, a szociális minisztérium államtitkára átkerült
a Kiss Péter vezetette Miniszterelnöki Hivatalba, Baja Ferenc pedig megkapta az
elektronikus kormányzat felügyeletét.

Az azonban világos, hogy mindez semmilyen üzenetet nem hordoz az átlagpolgárok
számára. A realista szocialisták szerint most az a kérdés, hogy sikerül-e
hiteles „új politikát” kezdeni. Az elmúlt másfél évben ez a harmadik kísérlet
erre.