A héten tárgyalta a parlament Magyarország energiastratégiai tervezetét. Bár
ellentmondásos bizonyítványt kapott a gazdasági tárca által előkészített
munkaanyag. Katona Kálmán, a környezetvédelmi bizottság elnöke szerint nem
alkalmas arra, hogy irányt mutasson, tulajdonképpen azt lehet látni rajta, hogy
nem sikerült stratégiát kialakítani.
Mint fogalmazott: „Nem lehet sem számokat, sem határidőket látni a tervezetben.
Pedig szükség lenne arra, hogy konkrét dolgokat kimondjon a törvény, például
azt, hogy új erőművet építene, vagy pontosan mikor kellene elkezdeni a paksi
atomerőművel kapcsolatos intézkedéseket.” A képviselő álláspontja szerint az
lenne az érdekünk, hogy energetikai szempontból az ország minél több lábon
álljon, és minél többféle technológiát alkalmazzon.
A tervezet hiába volt a többség álláspontja szerint tárgyalásra alkalmatlan,
mégis olyan sürgős volt, hogy kellett vele valamit kezdeni, ezért terjesztették
a parlament elé. A sürgősség oka egyebek mellett az, hogy a megállapodást már
eddig is lényeges energiapolitikai döntések előzték meg (például
villamosenergia-törvény), pedig ezeknek előfeltétele lett volna a stratégia
megléte.
Herbály Imre, a mezőgazdasági bizottság szocialista alelnöke lapunknak elmondta,
hogy a tervezetet támogató képviselők sem tartották azt megalapozottnak, de
tudták, hogy képviselőtársaik azt teljesen át fogják majd írni. „A módosító
indítványokkal együtt valószínűleg használható koncepció alakul majd ki a vita
végére” – tette hozzá a politikus.
A legtöbb bírálatot az váltotta ki, hogy a tervezet feladatgyűjteményként
tartalmazza az alapelveket, de nem derül ki, hogy milyen eszközökkel lehet
elérni az ellátásbiztonságot, versenyképességet és fenntarthatóságot. A
„törésvonal” a képviselők véleménye között nem elsősorban a jobb- és a baloldal
között alakult ki, hanem inkább aszerint, hogy ki mennyire látja fontosnak a
zöld szempontokat, vagy ki engedne nagyobb teret a nukleáris energiának.
Az közhely már, hogy mindenki szeretné elérni az import földgáztól, tehát
Oroszországtól való elszakadást, de eközben a tervezet támogatja a gőzturbinás
erőművek építését. Egy másik vitatott pont arra szólítja fel a kormányt, hogy
kezdje meg a jelenlegieket kiváltó új atomerőmű-kapacitások döntéselőkészítő
munkáit – ez leginkább azt jelentheti, hogy a Paksi Atomerőművet (PA) bővítenék
újabb blokkokkal.
Az energiaszakma – különösen az úgynevezett atomlobbi – szerint mindenképp
szükség van a nukleáris kapacitás bővítésére, mert enélkül hamarosan nem lesz
megoldható hazánk árammal való ellátása. (Idővel a magyar áramellátás 44
százalékát adó PA blokkjai közül az elöregedés miatt többet le kell majd
állítani.) Másrészt nem leszünk versenyképesek sem, mert a nukleáris alapú áram
ára töredéke a más forrásból származóénak. Azzal azonban nem foglalkoznak, hogy
a nukleáris energia további alkalmazása kapcsán milyen társadalmi ellenállásra
kell számítani.
Többen a szakmai és jobboldali bírálók közül megemlítették, hogy szerintük a
tervezet túlságosan szabadon engedné az energetikai szektort. Járosi Márton, az
Energiapolitika 2000 Társulat elnöke a Heteknek elmondta: rögzíteni kellene a
koncepciónak az állami felelősségvállalási területeket. A koncepció csupán a
kormány által már nagyrészt véghezvitt neoliberális energetikai elvek
alátámasztása, az állam teljes kivonulásával egyenértékű.
A manapság leginkább hangoztatott varázsszó az energiahatékonyság. Katona Kálmán
szerint ez a lehetőség a legtisztább, legolcsóbb módja annak, hogy energiához
jussunk, hiszen pazarlás folyik nemcsak a termelés, hanem a lakosság körében is.
A képviselő szerint érdemes lenne támogatni a háztartási berendezések cseréjét,
és előnyben kellene részesíteni az energiabarát megoldásokat.
Az ország „energiastruktúrájának” az uniós vállalások miatt is mindenképpen
változnia kell, hiszen Brüsszel 2020-ra azt várja el Magyarországtól, hogy az
üvegházhatást okozó gázkibocsátást legalább 18 százalékkal csökkentse az 1990-es
évekhez képest, a megújuló energiaforrásokkal megtermelt energia arányát pedig a
jelenlegi 4,5 százalékról 13 százalékra növelje.
A most körvonalazódni látszó energiastratégiába beleillik a Déli Áramlat
támogatása. Bár mindenki tudja, hogy jó lenne megszüntetni függőségünket az
import gáztól, jelenleg helyette nincs jobb. A lehetőségeket az is behatárolja,
hogy a magyar lakásállomány 80 százaléka gázzal fűthető, és a rendszerváltás óta
csak gázturbinás erőművek létesültek. Energiafelhasználásunkban így a földgáz 45
százalékos aránnyal részesedik, a felhasznált földgáz 80-85 százalékát pedig
külföldről vásároljuk. (A Déli Áramlatról részletesebben a
fókusz rovatban
olvashatnak.)
2008. 03. 07. (XII/10)
