hetilap

Fotó: Vörös Szilárd

Bár eleinte fellélegeztek a szocialisták, hogy megszabadultak Kóka Jánostól
és a társaitól, de ahogy egyre közeledik a kisebbségi kormányzás időszaka, annál
inkább mélyülnek a ráncok a baloldali politikusok homlokán. Hihetetlenül nehéz
feladat ugyanis kisebbségben kormányozni, ráadásul úgy, hogy közben népszerűtlen
az MSZP, és a konstruktív ellenzékiséget ígérő Kóka János éles kritikáival
mindennap belegyalogol a miniszterelnök lelkivilágába. Bár hiába mormolják a
szocialisták, hogy nyilván ez a „selejt bosszúja”, attól még az SZDSZ-elnökkel
kellene együttműködniük.

Fodor Gábor ugyan a napokban több fórumon is az előrehozott választások
lehetőségéről beszélt, kormányzati körökben ezt ma még kevesen tudják
elképzelni. Legalábbis ezt próbálják szuggerálni, hiszen ez a baloldal
vereségét, és az SZDSZ megsemmisülését jelentené.

Ennek ellenére hallani az MSZP-ben olyanokat, hogy ha nem sikerül a jelenlegi
politikán változtatni, akkor jobban járnának most 100-120 képviselővel, mint két
év múlva ötvennel. Ráadásul, legalábbis egyik forrásunk szerint, egyre mélyül a
vita Gyurcsány Ferenc és az MSZP vezérkara között. Ugyanis a miniszterelnök több
belső fórumon is azt vetette fel, hogy mondjon le az MSZP elnöksége (ez esetben
ő is lemondott volna), és tartsanak teljes tisztújítást. „Gyurcsányista”
forrásaink szerint erre azért lett volna szükség, mert a miniszterelnök úgy
érzi, hogy több szocialista prominens „fúrja”, és „ki akarja véreztetni”. Egy
megújított legitimációval elejét venné a lázadási kísérleteknek.

A szocialista vezetők, közöttük legélesebben Lendvai Ildikó frakcióvezető
ellenezte ezt a tisztújítást, abból a megfontolásból, hogy a kisebbségi
kormányzás gondjai között értelmetlen „egymásnak esni”, és szétverni a pártot.
Bár a miniszterelnök többször meghátrált az elnökség akarata előtt, de úgy
tudjuk, hogy közben több hívével igyekezett a háttérből rávenni a megyei
pártvezetőket, hogy támogassák ezt a kezdeményezést.

Többkörös belső huzavonát követően a hétvégi országos választmány ülésén
döntöttek arról, hogy nem lesz tisztújítás. Ezen az ülésen több felszólaló is
bírálta a miniszterelnök személyét és politikáját, hogy akkor most miként lesz a
kisebbségi kormányzás, aki erre egy indulatos beszéddel válaszolt. Később –
legalábbis tudomásunk szerint – Juhász Ferenc elnökhelyettes, aki korábban nagy
támogatója volt a miniszterelnöknek, egy belső fórumon „megmosta” a pártelnök
fejét: ez nem személyes kérdés és nem érzelmi kérdés, hanem politika, nem szabad
ilyen feminin módon reagálni a bírálatokra.

A hét első felében viszont már nem a tisztújítás, hanem a kormány lehetséges
átalakítása volt az ugyancsak kőkemény vita oka az MSZP-ben. A miniszterelnök
számára Sárközy Tamás jogászprofesszor készített egy tanulmányt a kormány
átalakításáról, amit ugyan nem hoztak nyilvánosságra, de mégis többen ebből azt
a következtetést vonják le, hogy Gyurcsány Ferenc akár fajsúlyos szocialista
minisztereket is leváltana, vagy „visszafokozna” államtitkárrá. Ráadásul egyes
kiszivárogtatott hírek arról is szóltak, hogy külső szakembereket hozna be a
miniszterelnök a kabinetbe, amit az MSZP-n belül rögtön a szocialista „nagyok”
(Szekeres Imre, Kiss Péter, Lendvai Ildikó) háttérbe szorítási kísérletének
tartottak.

„Ha leváltják Hiller Istvánt vagy Lamperth Mónikát, akkor dől a dominó. Ha nem
fajsúlyos, ámbár hozzá hűséges politikusokat emel a miniszteri székbe, vagy
külsős embereket hoz a kormányba a miniszterelnök, az az MSZP vezérkarának
semmibevételét jelentené. Kiszámíthatatlanok lennének a következményei, végjáték
lenne” – fogalmazott egy forrásunk.

Az optimisták szerint a miniszterelnök képes konszolidálni a helyzetet azáltal,
hogy a szocialistákat meggyőzi: önálló kormányzással meg tudják muntatni, mire
képes valójában az MSZP. E forgatókönyv szerint marad Gyurcsány és a kisebbségi
kormány alkalmi szövetségekkel. A kulcskérdés persze az őszi költségvetés lehet,
amikor is nem lehet megúszni a parlamenti többség támogatásának megszerzését.


A stabilizáció nemcsak az MSZP belső viszonyaitól függ, hiszen az SZDSZ ráveheti
a szocialistákat arra, hogy egy miniszterelnök-cserével akár újraköthető a
koalíció. Ez esetben legalább kettő, de inkább háromféle lehetőség áll fenn. Az
SZDSZ újraválasztja azt a Kóka Jánost, aki az elmúlt napokban láthatóan nagy
élvezettel bírálta korábbi mentorát, Gyurcsány Ferencet. A visszatérést nemcsak
a két politikus látványos „szakítása” nehezíti, hanem az is, hogy a szabad
demokraták – egészen pontosan Kóka János – ma radikális adócsökkentést
követelnek, ami szerinte csak a szociális és családtámogatási kiadások radikális
lefaragásával valósítható meg, ami viszont elfogadhatatlan a szocialisták
számára. (Attól tartanak, hogy ez esetben a maradék, leginkább kisnyugdíjasokból
álló táboruk is odavész.)

Mindenképpen változást hozna, ha Fodor Gábort választanák az SZDSZ elnökévé, aki
– és persze a hívei – kicsit távolodnának Kóka János doktriner neoliberális
politikájától. Fodort sokan kompromisszumra hajló embernek ismerik. A
„megbékélési csomag” akár egy új miniszterelnök és valamilyen kisebb
reformjavaslat lenne, amely révén az SZDSZ súlyosabb arcvesztés nélkül ülhetne
vissza a koalícióba.

„Ez a lépés nemcsak az SZDSZ, hanem a koalíció számára is valódi új kezdetet
jelenthetne. Bár a helyzetben benne van a pártszakadás, az SZDSZ, sőt az MSZP
szétesése, de a megújulás is. Persze új tartalommal és új személyekkel” – mondta
lapunknak a Parlamentben egy szabad demokrata képviselő, aki éppen ezért nem
tűnt különösen szomorúnak a kialakult helyzet miatt.

Ehhez viszont az kellene, hogy Fodor megnyerje az elnökséget. Ez több okból sem
könnyű számára. Nem biztos, hogy el akar indulni, bár hívei szerint nem tehet
mást, különben a tábora csalódva otthagyja. Másrészt szembe kell néznie azzal,
hogy korábbi ellenfelei, Magyar Bálint és Kuncze Gábor egykori pártelnökök nem
vennék jó szívvel, ha ő lenne az utódjuk. Az elmúlt napokban többen könyörögtek
az önmagát nyugdíjazó Kuncze Gábornak, hogy újra vegye át az SZDSZ-t, és
konszolidálja a helyzetet. Úgy tudjuk, sikertelen volt a kérlelés. A volt szabad
demokrata pártelnökök klubja (Kuncze, Pető és Magyar) esetében az azonban még
nem világos, hogy támogatják-e Kóka János ismétlését a pártvezetői poszton. Ha
nem, és erre is nagy az esély, akkor pár hetük van, hogy új jelöltet találjanak.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek