hetilap

„Berobbanó többpártrendszerrel” indított a szerdai politikai konferencia első
előadója, ugyanis így nevezte el a kádárizmus egypártrendszerét felváltó
politikai berendezkedést. Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság elnöke a
köztársaság történelmi hátterét elemezte, és azért fogalmazott így, mert a mai
napig meghatározó politikai erők 1989-ben csupán néhány hónap alatt jöttek
létre. Az MSZMP ekkor változtatott évtizedekre visszanyúló elképzelésein, végre
hajlandó volt a törvényes „ellenzéki csoportokkal” párbeszédbe bocsátkozni.

„A szükséges törvények megszületése után hatvan párt regisztráltatta magát, és
ebből hat még akkor be is jutott a parlamentbe. Ezek között volt a mozgalomból
átalakuló MDF, SZDSZ és Fidesz is” – idézte a múltat Bihari, aki azt is
megállapította, hogy mindmáig ez a hat párt szerepel a kínálatban, ez pedig
példa nélküli stabilitást jelent. Továbbá az is pozitívum, hogy az eddigi összes
kormány kitöltötte négyéves mandátumát, valamint a mostanit leszámítva a
koalíciók is mindig egyben tudtak maradni. „Szociológiailag tehát nincs válság”
– összegzett az AB elnöke, de előadása végén azért elmondta azt is, hogy
hazánkban elitista politizálás folyik, a politikusok nagy része elvesztette a
közemberek iránti felelős­ségérzését.

Ronald Reagan egy mondata is elhangzott a konferencián: „Az állam most nem a
problémamegoldás eszköze, hanem a probléma maga” – idézte az egykori amerikai
elnököt Navracsics Tibor. Mint kiderült, probléma tehát szerinte is van, de nem
a köztársasággal, hanem az állammal. A politológusi minőségé­ben megjelenő
Fidesz-frakcióvezető üzenetét konkretizálva a probléma három területét sorolta
fel: identitásválságot, funkcionális problémákat, illetve a kormányzati politika
válságát írja az állam számlájára. Az elsőre példát hozva a kettős
állampolgárságról szóló népszavazás eredménytelenségét hozta fel, hiszen
szerinte egy európai országban sem kérdés, hogy adjanak-e állampolgárságot a
határon túli hazafiaknak. A funkcionális problémák közé sorolta a jogszabályok
minőségét, mert szerinte ma már „írástudót” kell bérelnie egy általános iskolai
végzettséggel rendelkező állampolgárnak akkor, ha értelmezni szeretne egy
rendelkezést. Navracsics mindezek után a kormányzatot egyszerűen
cselekvésképtelennek bélyegezte; a kisebbségi kormányzásról szólva pedig azt
mondta, hogy az akadályozza a parlamentarizmus esélyeit: kampánytevékenységre
készteti a pártokat, mivel egy esetleges rendkívüli választással is kalkulálnak.

A Medgyessy-kormány igazságügy-minisztere az igazságszolgáltatás oldaláról
közelítette meg a válság kérdését. A jelenleg ügyvédként dolgozó Bárándy Péter
alapállítása az volt, hogy az igazságszolgáltatás mára kiszakadt a
társadalomból. Ez szerinte mérhető egyrészt a bírók mindenkitől távolságot
tartó, helytelen függetlenségfelfo-gásában; másrészt pedig ellentmondások
sújtják az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot is: a nyilvánosság kiszorult
működéséből, és mind a belső információáramlást, mind a társadalmi kommunikációt
akadályok nehezítik. Megtörtént esetet felidézve Bárándy elmondta a
hallgatóságnak, hogy az ügyfelek már államokként kezelik a megyéket, és bizonyos
értesülések alapján egy másik megye bíróságához viszik át az ügyüket ellenkező
ítélet reményében.

Rögtön a szünet után a „köztársaság atyja” tartott előadást – mármint így
konferálta fel Lengyel László az SZDSZ-alapító Tölgyessy Pétert. A mikrofonhoz
lépő elemző már az elején leszögezte, hogy szerinte a válsággal való riogatás a
szokásos politikai harc eszköze, amin már jó lenne végre túllépni.

A félelemkeltés és a másik oldal győzelmének démonizálása helyett Tölgyessy
szerint arra lenne szükség, hogy a felek kölcsönösen elfogadják egymást
demokratának, és a politikai harc helyett versenyző együtt­működésben
dolgozzanak együtt. „Vannak alapvető gondok, de ezek kívül vannak a
szabályrendszeren. Olyan ez, mint a magyar foci: súlyos problémák vannak, de nem
a foci szabályait kell módosítani. Így nekünk sem alkotmánymódosításra, hanem
szemléletváltásra van szükségünk”.

A rögtön utána következő Stumpf István pedig pont ennek ellen­kezőjét mondta: ez
a helyzet bonyolultabb egy egyszerű modellkezelésnél, hiszen az egész harmadik
köztársaság válságba került, emiatt pedig alkotmánymódosításra is szükség lehet.
A volt kancelláriaminiszter szerint a rendszerváltás után az „einstand-technológiáé”
volt a főszerep, „túl sokat reméltünk”, mára azonban véget ért az „eufória
korszaka”, ezért a stratégiai gondolkodást kell megújítani. „Az államnak most
nem lenne szabad rövid távú profitmaximalizálásra játszani” – szögezte le
Stumpf, aki szerint olyan paktumra lenne szükség, amely széles társadalmi
támogatottságra épít.

Az utolsó előadó a Korridor Politikai Kutatások Központjának vezetője, Gombár
Csaba volt, aki egyből válaszolt is a konferencia címében feltett kérdésre:
„Válság, az nincs.” Gondolatmenetéből az derült ki, hogy csak azért nincs, mert
klasszikus értelemben köztársaság sincs. Parlamentáris demokráciánk viszont van,
és ebben pedig válságunk is, mert az állam el­jelentéktelenítése katasztrofális
állapotot idézett elő.

A találkozó végén zárszót mondó Lengyel László Caesar római bukását idézte,
mintha az a köztársaság védelmében történt volna. Brutus az összeesküvés előtt
üzenetet is kapott, a következő szöveggel: „Brutus, alszolű.” „Meg kell védeni a
köztársaságot, bárki van ellene” – mondta Lengyel László, majd elismerte, a
kérdést Tölgyessynek intézte.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek