Pálinkás József
Fotó: MTI
A vártnál simábban, mondhatni fölényesen választották elnökké (már az első
fordulóban) Pálinkás Józsefet. Az atomfizikus-elnök győzelmét követően azt
mondta, mielőbb találkozni akar az oktatással, illetve a kutatás-fejlesztéssel
kapcsolatban álló miniszterekkel és a kormányfővel. Pálinkás feladatai között
említette a hazai kutatás-fejlesztés versenyképességének javítását, a
kutatóhálózat megerősítését és hatékony működtetését.
Az új elnök jó nyomon jár, ugyanis mint az MTA-t többször bíráló, – s ezért
magyar egyetemi tanárrá ki nem nevezett, ám az USA-ban sikeres kutató-professzor
– Szabó Csaba is kifejtette, a hazai kutatásfejlesztés még a világszínvonaltól
leszakadt európai átlaghoz képest is elmaradott.
„Pálinkás József korábban egy napilapban kifejtette, hogy az akadémiai intézetek
nyitottak a külső cégek, vállalatok általi megkeresésre. Pont ez az a
gondolkodásmód, amely felett eljárt az idő. A világ gyorsan fejlődő országaiban
profi menedzserek állnak az alapkutatások mellett, és azon dolgoznak, hogy a
kutatási eredményeket be tudják illeszteni az iparba. Felkeresik, odahozzák a
partnereket, felhajtják a megrendelőket, nem pedig sült galambként várnak arra,
hátha berepül egy ipari megrendelés” – nyilatkozta Szabó korábban a Heteknek.
Pálinkás megválasztását követően azt is elmondta, fontosnak tartja, hogy
kiszámítható és stabil legyen a kutatás-fejlesztés hazai finanszírozása.
Magyarország létérdekének nevezte, hogy a tehetséges fiatal kutatók itthon
tartása érdekében kiemelkedő ösztöndíjat hozzanak létre, illetve azt is
megemlítette, hogy jobban el kell „adni” a tudósokat.
Az elnöknek ezen a területen is lesz mit tennie, hiszen egy, a napokban
részlegesen ismertetett – és éppen az MTA által készített – felmérés szerint a
külföldre kivándorolt magyar diplomások jelentős része nem kíván hazatérni.
A 350, külföldön élő és dolgozó magyar diplomás megkérdezésén alapuló kutatásból
kiderül: az elvándorlás első számú oka a magasabb fizetés, második helyen a jobb
karrierlehetőség áll, míg a harmadik legfőbb ok a hazai társadalmi klíma – a
belpolitikai helyzet, a szakmai megbecsültség, a munkahelyi hangulat – negatív
megítélése.
A felmérésből az is világossá vált, hogy a magyar diplomások az idegen
környezetben is hasonlóan érzik magukat, mint itthon, vagyis a kinti körülmények
annyival jobbak, hogy felülírják a honvágyat, a korábban megszokott hazai
környezet adta „itthon vagyunk életérzést”.
A visszatéréssel kapcsolatban kiderült: a diplomások 40 százaléka biztosan
hazaköltözne, ám nagy részük csak tíz év múlva. A teljes minta 25 százaléka
ugyanakkor biztosan nem térne vissza, a fennmaradó 35 százalék pedig bizonytalan
e tekintetben.
A tudományos élet fellegvárának számító MTA nagyobb változások nélkül vészelte
át a rendszerváltás időszakát. Általános a vélekedés, hogy a 12 ezer
köztestületi tagot – köztük 2600 nagydoktort és 342 akadémikust – számláló
intézmény megérett a jelentős reformokra. Eddig azonban egyetlen kormány sem
mert „hozzányúlni” a jelentős befolyással bíró szervezethez, amelynek törvény
garantálja az autonómiáját, és amely költségvetési pénzekből úgy működik, mint
„állam az államban”.
Vizi E. Szilveszter, az MTA most leköszönt elnöke (kis képünkön) tavaly úgy
nyilatkozott, hogy szó sem lehet az akadémikusok – havi négyszázezer forintos –
tiszteletdíjának a megnyirbálásáról. A rendszer kritikusai szerint azonban nem
helyes egy olyan, megszerzett privilégiumokra épülő rendszert fenntartani, amely
nem ösztönöz újabb erőfeszítésekre, újabb eredmények elérésére. Szabó Csaba
ezzel kapcsolatban úgy vélte, felettébb furcsa helyzet, hogy anyagi vetületét
nézve érdemesebb Magyarországon akadémikusnak lenni, mint a Nobel-díjra
pályázni, mivel évtizedek alatt a több száz akadémikus a Nobel-díj
tiszteletdíját meghaladó összegben részesül – az adófizetők pénzéből.
2008. 05. 09. (XII/19)
