Fotó: bama.hu
A nyomozás eddigi állása szerint a karambol oka az volt, hogy a gólyatáborból
hazafelé tartó négy fiatalembert szállító autó sofőrje a jelzőtábla és a
záróvonal ellenére előzésbe kezdett, de a manővert nem tudta befejezni, ezért
összeütközött egy szemben közlekedő autóval. Az ütközés következtében az első
üléseken helyet foglaló 18, illetve 19 éves fiúk életüket vesztették. A baleset
másik két sérültjét továbbra is kórházban ápolják, és – amint arról Zsobrák
Péter a Baranya megyei rendőr-főkapitányság szóvivője lapunkat tájékoztatta – a
jövő héten kerül sor kihallgatásukra.
A Hetek értesülései szerint a balesetet szenvedett fiatalok nem egyetemisták,
hanem Pécs egyik elitgimnáziumának diákjai voltak, akik lányismerősüket
látogatták meg a gólyatáborban. A Leőwey Klára Gimnázium tanulói még nem tudtak
napirendre térni az ügy fölött, kicsöngetés után kevesen indulnak haza, a
többség az épület előtt beszélget, cigarettázik, várja a barátait. Egybehangzóan
állítják, hogy az autó utasai „be voltak állva”, és valószínűleg ez okozta a
tragédiát. Magyarázatként arra hivatkoznak, hogy „mindenki tudja, miről is szól
egy gólyatábor”.
Az egyik áldozat – az iskola igazgatóhelyettesének fia – kifejezetten népszerű
fiú volt, mindenki Manóként emlegeti. Polgári nevén Tamás, ötödik gimnáziumi
évére készült az egyetemi kar kiválasztása előtt: közgázra vagy jogra ment
volna. A beszámolók szerint gyorskorcsolyázó bajnok volt, diákolimpiát és
számtalan más díjat is nyert. Mint mondják, az évnyitón az igazgatónő elsírta
magát, amikor röviden utalt az esetre, azzal a megjegyzéssel, hogy „ma még
valakinek itt kellene lennie”.
Megkeresésünkre az igazgatónő sokkos állapotban mesélte, hogy a barátok és
ismerősök ötven autóból álló konvojjal vittek gyertyákat a tragédia helyszínére,
majd gyászmisét is szerveztek az elhunytak emlékére. Szolcsányi Jánosné intő
példaként tekint Manóék esetére, és pszichológust is fogadott az
osztálytársakhoz, hogy megpróbálják feldolgozni a feldolgozhatatlant.
A téren várakozó gimnazisták többsége jó bulinak tartja a gólyatábort, de
elismerik, hogy nem szándékoznak megjelenni a soron következőn. Lehet, hogy ők
is látták azokat a különböző videómegosztó portálokon fellelhető kisfilmeket,
melyek megdöbbentő képsorokat tartalmaznak híres hazai egyetemeink évadnyitó
bulijairól. Történetesen a Pécsi Tudományegyetem (PTE) egyik karának idei nyári
rendezvényén sztriptíztáncosnő (vagy női ruhába öltözött férfi) táncol és kezd
el vetkőzni a jelenlevők előtt, az eredetileg hímnemű gólyák női alsóneműben
„fürdenek” a vízben, és egymást érik azok a „játékok”, melyek egyszerre
megalázóak és gusztustalanok. Egy korábban a táborszervezésben részt vevő diák
szerint „az alaphangulat ilyenkor mindig az, hogy a gólyák minden tekintetben
teljes odaadással szolgálják a szervezőket”. A PTE idei rendezvényén ennek
nyomát is megtaláljuk: „Feri a király”, a gólyák legjobbja, az egyik videón
ötven, szó szerint őrjöngő gólya és szervező előtt a színpadon tesz magáévá egy
női testet megformáló, meztelen bábut – „felsőbb utasításra”.
Az ELTE gólyatáborának videóját pedig az a felirat díszíti, hogy „Itt mindent
szabad”, majd két, egymással csókolózó lány látható. „A szexuális önrendelkezési
jogot felfüggesztettük, olyan nincs. A játékok nagy része egy dologra van
kihegyezve: a vetkőzésre” – nyilatkozta nemrég az egyik kereskedelmi csatornának
az ELTE jogi karának gólyatáborát szervező diák. Majd a pontosítás kedvéért
hozzátette: „De azért erkölcsi határokon belül.” És még nem is láttunk mindent:
a videókat kommentáló diákok többször is bizonygatják, hogy a világhálóra
kikerülő anyagok csak a táborok publikus részét teszik érzékelhetővé. Ami pedig
az előttük álló egyetemi éveket illeti, az egyik kisfilm végén felirat juttatja
a gólyák eszébe: „Még csak most kezdődik!”
„A táborzárás reggelén láttuk, hogy egy gólyalány megszeppenve telefonálgat.
Állítólag külsős fiúk érkeztek hozzá Pécsről, akik reggel hazafelé menet
autóbalesetet szenvedtek” – mesélte lapunknak a közgazdaságtani kar
gólyatáborának egyik szervezője, aki nem bizonyult túlzottan közlékenynek, de
annyit azért elárult, hogy „minden este volt DJ-s buli, és a nappali vetélkedők
között is csak egy-két feladat volt alkohollal kapcsolatos”. A rendezvény
beigazolódott kockázatait firtató kérdésünket azzal hárította, hogy „mindig
vannak antiszociális elemek, akiknek nem tetszik a gólyatábor”, majd a srácok
hibájának titulálta a történteket.
Az események láncolatában érdekes momentum, hogy a tragikus végű „közgázos”
gólyatábort az egyetem jogi karának hasonló eseménye követte, melyet többek
szerint azért nem fújtak le a rossz hírek hallatán, mert nem tudtak volna
felmutatni helyette másik „közösségteremtő rendezvényt”. Az egyetem hallgatói
önkormányzatának sajtóreferense szerint ugyanis egy gólyatáborban legalább olyan
fontos szerepe van az esti bulisorozatnak, partiknak és koncerteknek, mint annak
a nappali programnak, melynek során az elsőévesek az intézmény működésével
ismerkednek. Stemler Miklós úgy véli, az érintett generáció már középiskolai
évei során túlesik azokon az élményeken, amiket egy gólyatábor tud nekik
kínálni, ide értve az ivászatot és a futó kalandokat is. „Szabad országban
élünk, nagykorú emberekről beszélünk, és ha van két illető, lány és fiú, vagy
lány-lány, fiú-fiú, tök mindegy, aki úgy gondolja, hogy a gólyatáborban kívánja
kiélni az ilyenfajta vágyait, az miért ne próbálja meg?” – teszi fel a kérdést.
A felvételi információkat országosan közreadó felvi.hu portálon arról kérdezik
az odalátogató gimnazistákat, hogy miként is vélekednek a gólyatáborokról. A
közel nyolcezer válaszadó több mint fele ítélte „hasznosnak” a megrendezésüket,
15 százalékuk kizárólag a „bulizás miatt” tartotta érdekesnek. Fentiek
ismeretében tanulságos, hogy a megkérdezettek alig 10 százaléka fejezte ki
nemtetszését az évről évre egyre jobban elállatiasodó tradíció életben
tartásával kapcsolatban.
2008. 09. 05. (XII/36)
