Elmaradt az infarktus

Fotó: Vörös Szilárd

Úgy tűnik, a közszférában dolgozók jövőre búcsút inthetnek a béremelésnek és
a 13. havi fizetésüknek; a nyugdíjasok kevésbé járnak rosszul: esetükben a 13.
havi kifizetést csak az öregségi nyugdíjkorhatárt el nem érőktől vonják meg,
igaz, az összeget 80 ezer forintban maximalizálják. Ezenkívül az állami
vállalatok bérköltségein, a kormányzati kommunikáción és az államigazgatás
beszerzésein is spórolna a kormány. Ezzel összességében mintegy 400 milliárd
forintot spórolna a költségvetés – ez az ára annak a 25,1 milliárd dolláros
készenléti hitelkeretnek, amelyet a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és
az Európai Központi Bank bocsát Magyarország rendelkezésére (ezen belül az IMF
15,7 milliárd, az EKB 8,1 milliárd, a Világbank pedig 1,3 milliárd dollár hitelt
vállalt). A lehívható keretösszeg a költségvetés egyensúlyának megtartására,
illetve a forint védelmére fordítható.

Információink szerint a költségvetési kiadáscsökkentésre vonatkozó vállalást
komoly alkudozás előzte meg, az IMF szakértői ugyanis a GDP 1 százalékos
emelkedése helyett 2,5 százalékos csökkenéssel és ennek megfelelően 800-900
milliárd forintos kiadáscsökkentéssel kalkuláltak, ami jóval érzékenyebb
megszorításokat tett volna szükségessé. A kormány oldaláról viszont eleinte csak
„jelképes” tételeket áldoztak volna fel a cél érdekében. Az egyezkedés eredménye
volt az 1 százalékra tervezett GDP-csökkenés, illetve az ötpárti egyeztetésen
bejelentett megszorító csomag.

Ahhoz, hogy az MSZP beadta a derekát, két dolog is szükséges volt. Először is az
ország az elmúlt hetekben többször is került drámai helyzetbe, félő volt, hogy
„összeomlik” a forint. Ez utóbbi a „reális” rémálmok szerint 400 forintos eurót
is jelenthetett volna, beláthatatlan következményekkel. Hétfőn az IMF-fel
történt megegyezés bejelentéséig zuhant a forint, az egyezség volt a vészfék.
Vezető közgazdászoktól úgy értesültünk, hogy soha nem volt még ennyire kritikus
helyzetben az ország, mint az elmúlt hetekben.

Másrészt a tárgyalásokon Veres János pénzügyminiszter is „bedobta magát”.
Korábban úgy tűnt, hogy a miniszterelnök Bajnai Gordon gazdasági és Draskovics
Tibor igazságügyi minisztert (egykori pénzügyminisztert) preferálja a
pénzügypolitika érdemi kialakításában. A miniszterelnök Megegyezés című, azóta
teljesen elfelejtett programjának kidolgozásában nem vették figyelembe Veres
intencióit. A pénzügyminiszter a nyár során egyébként a frakcióban többször
szembe ment a miniszterelnökkel, és a frakció Verest támogatta. Az MSZP-ben úgy
tartják, hogy a pénzügyi kérdésekben a frakciótagok inkább a kialakult helyzet
felelősségét átérző Veresre hallgatnak – így volt ez most is, az
IMF-„feltételek” elfogadásakor.

Az MSZP-frakció az IMF-hitelkeretet és a kiadáscsökkentést is támogatja, bár
több szocialista politikus lapunknak kritikát fogalmazott meg ezek
kommunikációjával kapcsolatban. Értékelésük szerint úgy is „el lehetett volna
adni” a megszorítást, hogy a kormány megvédte a 13. havi nyugdíjak több mint
felét. Ez azért is lett volna fontos, mert attól (joggal) tartanak, hogy e
kényszerű intézkedés után a megmaradt szavazóbázisuk jelentős részét képező
nyugdíjasok is elpártolnak tőlük.

A Fidesz helyzetértékelése éppen fordított. Kósa Lajos alelnök szerint kétes
dicsőség az IMF-támogatás igénybevétele, ugyanis ilyet harmadik világbeli
országok szoktak kapni. Szerinte a válságkezelésben az első lépés Gyurcsány
lemondása kellene hogy legyen. Orbán Viktor pártelnök egy energiaügyi
konferencián úgy fogalmazott: ennyi erővel az Afrikai Államok Közösségéhez is
csatlakozhattunk volna. Mint mondta, 1998-ban miniszterelnökként ő jelentette
be, hogy Magyarország megszabadult IMF-kötöttségeitől, most viszont mi vagyunk
az elsők az unión belül, akik megállapodást kötnek a Valutaalappal, és ezzel
visszajutunk oda, ahol tíz éve voltunk. Varga Mihály alelnök az ATV-ben
euroszkeptikus hangokat ütött meg. (Úgy tudjuk, az MSZP a közeljövőben kampányt
építhet ezekre a kijelentésekre, elővéve Orbán korábbi szavait, miszerint van
élet az unión kívül is.)

A kérdés politikai vonatkozásai kapcsán a nagyobbik ellenzéki párt politikusai –
háttérbeszélgetésekben – értelemszerűen nem ennyire borúlátóak, arra számítanak
ugyanis, hogy a megszorítások miatti elégedetlenség az ő szavazóbázisukat
gyarapítja majd.

A KDNP elutasítja az IMF-fel kötendő megállapodást, míg az SZDSZ támogatja.
Fodorista körökben egyébként úgy vélik, elkerülhetetlen lesz a költségvetés
megszavazása, ugyanis a tervezet – a történtek után – az általuk szorgalmazott
takarékos változatban fog az Országgyűlés elé kerülni.

Bod Péter Ákos, egykori jegybankelnök szerint botrány, ami történt. „Nincs másik
uniós tagország, amely rászorult volna, hogy visszameneküljön a Valutaalap és a
Világbank hitelernyője alá. Az, hogy a kormány ezt szükségesnek találta, azt
jelenti, hogy sokkal rosszabb a helyzet annál, amit nekünk két hete, a nemzeti
csúcson mondtak. Arról van szó, hogy a hitelkeret hiányában fizetésképtelenné
válhat az ország, bedőlhet az államkassza” – fejtette ki lapunknak az egyetemi
tanár. Hozzátette: egyértelmű, hogy a globális pénzügyi válságnak vannak
objektív hatásai, ám jelentős különbségek vannak abban, hogy ezek melyik
országot miként érintik.

„Szlovákia esetében mindössze annyi történik, hogy az idei 6,5 százalékos
gazdasági növekedés 5 százalékra csökken, miközben mi jelenleg már mínusz 1
százalékos növekedéssel számolunk. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a
2001 óta érvényesülő lazább gazdaságpolitika eredménye az, hogy itt tartunk.
Akkor 51 százalék volt a GDP-hez viszonyított adósságállományunk, jelenleg 67
százalék. Vagyis Magyarország távolról sem egy Ferrari, hanem egy magas és
súlyos rakományt cipelő IFA, ami éles kanyarhoz érkezett. Komoly a veszélye
annak, hogy felborulunk” – fogalmazott Bod Péter Ákos. Megjegyezte: ha az
ezredfordulótól kezdve igyekeztünk volna leszorítani a költségvetési hiányt,
most a szlovákokkal együtt léphetnénk be az eurózónába, és egyből megszűnnének a
forintárfolyam miatti problémák.

„Hogy a megszorító intézkedések milyen hatással lesznek Gyurcsány és pártja
választói megítélésére, az nagyban függ attól, hogy a miniszterelnök miként
képes ezeket a lépéseket tálalni, elsősorban saját bázisának” – nyilatkozta
lapunknak a válságkezelés politikai vonatkozásai kapcsán Somogyi Zoltán, a
Political Capital igazgatója. Szerinte ugyanakkor kérdés, hogy egyáltalán
lehetséges-e a megszorításokat eredményesen kommunikálni egy olyan közegben,
ahol az emberek jelentős része elkényelmesedett, a lehetőségeinél általában
többet költ, a megoldásokat pedig jellemzően az államtól várja.

„A válság egyébként a kormányfők számára általában jó lehetőség saját pozíciójuk
erősítésére, amennyiben a tudást és a tettrekészséget sikerül ebben a
szituációban sugározniuk. Most kiderül, hogy Gyurcsány el tud-e szakadni az »elemző-tanakodó«
imidzsétől, és – például brit kollégájához, az elmúlt hetekben megerősödő Gordon
Brownhoz hasonlóan – menedzser típusú miniszterelnökké válik-e” – folytatta
Somogyi.

A Gyurcsány lemondását követelő, és a közgazdászok körében többnyire elutasított
adócsökkentési elméletet preferáló Fidesz kapcsán a politológus úgy véli, a
legnagyobb ellenzéki párt nem a jelenben kíván adekvát válaszokat adni, hanem a
2010-es választásokra készül. „Egy év múlva, amikor az emberek bőrükön érzik
majd a pénzügyi válság hatásait, a Fidesz hitelesnek tűnve mondhatja, hogy mi
más utat javasoltunk, az megoldotta volna a problémákat” – vélekedett Somogyi
Zoltán.