Ha elfogadja a parlament, akkor 2009 nyarán életbe léphet a távoltartásról szóló törvény legújabb változata. A kezdeményezők, Sándor Klára és Magyar Bálint szabad demokrata képviselőknek a szocialisták által is megtámogatott indítványa a megelőzésre koncentrál. Eddig ugyanis csak büntetőeljárás keretében – azaz a bíróság által, hónapok múltán – volt elrendelhető a távoltartás, ezentúl viszont a kiérkező rendőr is eltávolíthatná otthonából a bántalmazót. Az elképzelés szerint, ha a rendőr szükségesnek látja, legfeljebb 72 órás távollétet rendelhetne el, majd ezt követően a bíróságok gyorsított eljárás keretében döntenének arról, hogy megszüntetik vagy meghosszabbítják a kényszerű távollétet maximum 60 napig, esetleg eljárást indítanak.
A törvény bírálói alkotmányos és szakmai szempontból egyaránt aggályosnak tartják a változtatást. Ha ugyanis nem folyik büntetőeljárás, akkor a távoltartás mint kényszerintézkedés olyan alkotmányos alapjogokat sért, mint a tulajdonhoz vagy a mozgásszabadsághoz fűződő jog. További ellenérv, miszerint nem a jogalkotással, hanem a jogalkalmazással van a gond, hiszen ma minden családon belül elkövethető jogsértés bűncselekménynek minősíthető a hatályos Btk. alapján, sőt, minősített esetként szigorúbb elbírálás alá is vonható. A Btk. azt is lehetővé teszi, hogy a pszichikai erőszakot, ezen belül akár az életveszélyes fenyegetést is bűncselekménynek lehessen tekinteni. Azt ugyanakkor mindenki elismeri: a távoltartás eddig azért sem működött, mert az érintetteknek akár hónapokig kellett volna várniuk a közös fedél alatt a távoltartó bírói végzésre. Nem tudni, mennyi idő alatt gyorsíthatók fel a hazai bírósági eljárások, de jogvédő szervezetek szerint kétszer ad, ki gyorsan ad: az azonnali háromnapos távollét is életeket menthet. Bár felmerül a kérdés, hogy a jövőben ez mitől történne meg, hiszen eddig is adva volt a rendőrségi őrizetbe vétel lehetősége 72 órás időtartam erejéig.
„Nehéz egy ilyen törvényről állást foglalni. Először is azért, mert még csak tervezetről van szó, másodszor, mert mi végrehajtó szerv vagyunk, nem pedig jogalkalmazók, a rendőröknek nem is lehet feladata az igazságtevés” – reagált kérdésünkre Horváth Attila rendőr alezredes, hozzátéve, hogy a családon belüli konfliktusok többsége rendőri módszerekkel nem kezelhető probléma: a társintézmények és civil szervezetek bevonása eddig is elkerülhetetlen volt. Lapunk úgy tudja, a jelenlegi távoltartási törvénytervezetet nem előzte meg a rendőrségi szakértőkkel való egyeztetés.
Az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének elnöke, Hegedűs István kérdésünkre elmondta: leginkább azt sérelmezi, hogy az azonnali rendőri beavatkozás megfosztja a családtagokat a spontán kibékülés lehetőségétől, sérül a magánélethez való jog. Arról nem beszélve, hogy a távoltartást alkalmazó Ausztriában vagy Hollandiában a bántalmazókat nem hajléktalanszállókra száműzik, hanem méltányosabb elhelyezést és szaksegítséget is kaphatnak, mert a 60 napos távollét önmagában nem old meg semmit.
#Herczog Mária szociológus szerint a törvénytervezet azt tükrözi, hogy változik a megközelítés és a nők mellett a gyerekek, idősek, fogyatékkal élők és férfiak is megjelennek, fontos előrelépés. A tervezet az érintett szakemberek, intézmények – védőnő, háziorvos, családsegítő szolgálat, óvoda, iskola, rendőrség - jelzési kötelezettség elmulasztása és nem megfelelő szolgáltatás, vagy annak hiánya esetén szankcionálhatóvá válhatnának, őket is felelősséggel terhelné, tekintve, hogy eddig csak a családtagok voltak felelősségre vonhatók. Emellett megjelent a bántalmazó és a bántalmazott fél segítésének, kezelésének szükségessége is, akárcsak a „családi csoport konferencia”, mint alternatív vitarendezés lehetősége a családtagok bevonásával. A szakember egyetért azzal, hogy a családon belüli erőszakot nem elsősorban jogi eszközökkel, hanem megfelelő felvilágosítással, neveléssel, az érintettek megerősítésével, valamint képzett szakemberekkel – köztük rendőrökkel –, valamint háttérintézményekkel lehet kezelni, melyeknek kialakítása kétségtelenül pénz- és időigényes feladat lesz.
2008. 12. 05.(XII/49)
