„Cégünk a 2001-ben történt tulajdonos- és menedzsmentváltást követően jelentős fejlődésen ment keresztül, így Magyarország egyik legnagyobb szőlőfeldolgozója és borászati üzeme lett. Az elmúlt 6 évben a kibocsátott bor mennyisége megnégyszereződött, az árbevétele hatszorosára nőtt” – áll a tavaly 7 millió palack bort forgalmazó bócsai Weinhaus Kft. honlapján. Úgy tűnik, hogy a karácsony előtt egy nappal bezárt borászati vállalkozás sikere nem csak – mint írják – „kollégáik szaktudásának”, valamint „jelentős technikai és technológiai fejlesztéseiknek” köszönhető. A Borminősítési Igazgatóság novemberben indult vizsgálata szerint ugyanis a cég ugyanazt a bort próbálta értékesíteni felső-magyarországi kékfrankosként, illetve olasz merlot-ként, ezért az üzemet bezáratták.
Egy neve elhallgatását kérő kiskunsági borász lapunknak úgy fogalmazott, meglepte a hír, mivel a Weinhaust igazi alföldi sikercégként tartották számon korábban. Értetlenül áll az előtt is, hogy a bócsai kft. néhány hónapja egy panamai cég tulajdonába került. Hozzátette, ez az eset is bizonyítja, hogy a „hagyományos” borhamisítást – amikor különféle vegyszerek segítségével „pancsolnak” bornak nevezett szeszes italt – felváltotta egy új módszer, az olasz borokkal való ügyeskedés. Borászok már korábban is panaszkodtak arra, hogy az olcsó import letöri a hazai árakat. Ráadásul szerintük a 2007-ben behozott 430 ezer hektoliter olasz bor jelentős része feketén került az országba, amelyet feltehetően hamisításra használtak: részben – hazai borral keverve – vagy egészben magyar termékként próbálták értékesíteni. Ezt a feltevésüket arra alapozták, hogy az olaszok az ottani statisztikai adatok szerint a fenti mennyiséget exportálták, ám a KSH összesítésében csupán 112 ezer hektoliter olasz import bor szerepel. A Vám- és Pénzügyőrség Indexnek adott hivatalos válasza szerint ugyanakkor a jövedéki nyilvántartásban a különbség „csak” 93 ezer hektoliter – vagyis ennek a mennyiségnek az eredete nem tisztázott.
„Az alapprobléma az, hogy miközben a szőlő- és bortermelésben önellátóak vagyunk, vagyis nem szorulunk behozatalra, Olaszországból 2007-ben mégis 430 ezer hektoliter – elsősorban vörös – bor érkezett Magyarországra, ami a hazai bortermelésnek mintegy 8 százalékát teszi ki. Ennek túlnyomó többsége folyóborként lépi át a határt, vagyis itthon palackozzák. Ez önmagában nem törvényellenes, amennyiben feltüntetik a címkén, hogy Olaszországból származik a termék, vagy – hazai borokkal történt házasítás esetén – európai unióból származó borok keveréke. Számos esetben azonban a címke félrevezeti a vásárlót: a palackozó magyar borként akarja eladni az olasz – minőségben általában gyengébb – terméket, vagy nem tüntetik fel, hogy keverékről van szó. Ez egyértelműen hamisítás” – magyarázta lapunak a témával kapcsolatban a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának titkára. Horváth Csaba szerint a jelenség általános, csaknem minden borvidékre jellemző valamilyen mértékben, legalábbis a vörösborok terén. Mint kifejtette, ez abból tűnik egyértelműnek, hogy az idei hazai szőlőtermés mintegy tíz százalékkal volt kevesebb az átlagosnál, a szőlő minősége pedig átlagon felüli volt – aminek elvileg fel kellett volna vernie az árakat –, a piacon mégis negatív árverseny kezdődött, és a termelők nagy bánatára a szőlő felvásárlási ára átlagosan 30 százalékkal esett (kékszőlő esetében ez még jelentősebb). „Ez azt jelenti, hogy a hazai kékszőlőpiac kis híján bedőlt” – tette hozzá. Egy alföldi borászati cég vezetője elmondta: náluk egy kiló szőlőt 50-65 forint közötti áron vásároltak fel idén, ami azt jelenti, hogy legtöbb esetben jó, ha a termelők önköltsége megtérült.
De vajon miért olcsóbb az olasz bor, mint a magyar? A válasz a lapunk által megkérdezett szakértők szerint az, hogy Itáliában számos jól gépesített nagyüzemi ültetvény működik, amelyek korábban az EU által támogatott lepárlásra termeltek, így nem a minőség, hanem a mennyiség számított. A támogatási rendszer átalakításával az addig lepárolt bormennyiség felszabadult, így nem véletlen, hogy literenként 80 forintnak megfelelő összegért az olaszok akár házhoz is szállítják a folyóbort. Eközben idehaza egy liter bor átlagos önköltségi ára 110-120 forint körül mozog. Egyes feltételezések szerint az olaszok alacsony árai annak is betudhatók, hogy „nem minden esetben az uniós borjog szigorú betartásával” készülnek a boraik. Ezt a gyanút azonban a Borminősítési Igazgatóság sorozatos vizsgálatai nem igazolták.
Horvát Csaba megjegyezte, többek között a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa jelzéseinek köszönhetően a Vám- és Pénzügyőrség nemrégiben országos akcióba kezdett, és sorra ellenőrzik azokat a cégeket, amelyek nagy mennyiségben importálnak olasz bort. A titkár hangsúlyozta: ha már vámokkal nem tudjuk védeni a hazai piacot, fontos lenne, hogy legalább azok ki legyenek szűrve, akik hamisításra használják az olasz bort.
2008. 12. 31. (XIII/1)
