hetilap

Az MSZP-ben már év eleje óta egymásnak feszülnek különféle csoportok a szociális segélyezés reformjának ürügyén. Magyarországon ugyanis zárványszerűen alakultak ki mérhetetlenül szegény (javarészt romák lakta) területek, leginkább Borsodban, Szabolcsban és Baranyában. A társadalomfejlődés szempontjából azért nehéz nyugati példát találni a szegénységellenes küzdelemre, mert például Franciaországban és Nagy-Britanniában jellemzően a nagyvárosokban – különösen Párizsban és Londonban – jöttek létre szegénynegyedek, sok esetben a bevándorlás következtében. Ezen országokban a vidéki lakosság körében kedvezőbbek az életkörülmények. Szlovákiában hozzánk hasonló a helyzet: az ország keleti területein alakultak ki a szegény körzetek, jellemzően a romák lakta részeken.      
„Bár sikerországnak számít Szlovákia, számunkra nem lehet példa, hogy a szociális támogatások megvágásával majd egymillió embert teljesen kitoltak a társadalom perifériájára” – fogalmazott lapunknak az MSZP egyik vezetője, aki szerint az a dilemma, hogy a szegénység elleni küzdelmet hogyan folytassák úgy, hogy abba ne vegyüljön rasszizmus. A főként fővárosi szocialistákat „tömörítő” kör – Lendvai Ildikó, Kiss Péter, Csizmár Gábor, Vidorné Szabó Györgyi és néhány vidéki politikus – szerint elsősorban nem a szociális segély kurtításával, szigorításával kell a szegénységet kezelni, és úgymond rávenni az embereket a munkára. A segély célja az, hogy a minimális életfeltételeket biztosítsa a lecsúszott rétegek, különösen azok gyermekei számára. Leegyszerűsítve: ne haljanak éhen! Az ehhez a politikai gondolkozáshoz köthető politikusok a 180-300 ezer főre saccolt társadalmi csoport munkára „kényszerítését” más eszközökkel, leginkább ösztönzők „beépítésével”, közmunkaprogramokkal és képzésekkel próbálnák elérni.       
A jellemzően vidéki szocialistákból álló ellenoldal – a „szabolcsiak”, így Veres János és felesége, Szabó Éva és a „borsodiak”, Gúr Nándor, Káli Sándor, Miskolc polgármestere és néhány fővárosi képviselő – szerint egyre nagyobb a feszültség vidéken, mivel a „dolgozó rétegeket irritálja egy olyan ingyenélő réteg”, akik nemcsak szociális, hanem közbiztonsági problémákat is okoznak a vidéki településeken. Egyes vélemények szerint ez a helyzet vezetett odáig, hogy több térségben sikeres a roma bűnözés elleni küzdelmet meghirdető Magyar Gárda.
A vitát tovább élezte az az alulról jövő kezdeményezés, amelynek élére többek között Monok polgármestere is állt, miszerint segélyt csak szigorú feltételekkel, csak munkáért kaphassanak a rászorulók. Ráadásul konzervatív-liberális közgazdászok sorra álltak elő azzal az álláspontjukkal, hogy a magyar állam megrokkan a túlzott mértékű szociális támogatások nyújtásától. A népi-pragmatista szocialisták butaságnak nevezik, hogy ők rasszisták lennének.  
Az MSZP-n belüli bizonytalanság tetten érhető abban is, hogy kezdetben a probléma orvoslására kidolgozott kormányprogram a „Segélyt munkáért” címet viselte, és csak a viták hatására módosították a szlogent „Út a munkához”-ra.     
A szigorításpárti szocialista képviselők ősszel olyan „népnevelő” tartalmú módosító indítványokat nyújtottak be a segély feltételéül, mint például, hogy megvonható a segély azoktól, akik nem tartják be a társadalmi együttélés szabályait, vagy életvitelük alapján nem felelnek meg a közösségi elvárásoknak, illetve a lakókörnyezetük alapvető tisztaságáról nem gondoskodnak. Akit feketemunkán kapnak, azt azonnal kizárják a rendszerből. Egy másik javaslat megvonta volna a segélyt akkor, ha az illetőt büntetőeljárás alá vonják.
A kritikusok szerint rasszista gumiparagrafusoknak tekinthető indítványok nagy részét azóta visszavonták, már csak azért is, mert a bennük foglalt intézkedések kikényszerítése hihetetlen terheket rótt volna a falvak polgármestereire és jegyzőire. Az MSZP-frakció egyébként úgy döntött, tovább vizsgálja, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülőkre milyen programokat írjanak.
Jelenleg annyi biztos, hogy hétfőn a T. Ház elfogadta azokat a módosító indítványokat, melyek szigorítják a segélyhez való jutást. Az új szisztéma szerint az 55 év alatti, munkaképes lakosság esetében úgynevezett „rendelkezésre állási támogatás” jelenti majd a segélyezés alapját: arra az idő­szakra jár majd, ha a regisztrált munkanélkülinek éppen nem tudnak közmunkát biztosítani. A kormány előterjesztése szerint a munkanélkülinek két éven keresztül legalább egy évnyi időtartamon át együtt kell működnie a munkaügyi központtal ahhoz, hogy jogosult legyen a támogatásra. Ez a mindenkori nyugdíjminimum 90 százaléka lesz, 28.500 forint, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi segélyezetti kör egy része kevesebb pénzhez juthat majd. Jelenleg ugyanis általában 32-33 ezer forint körüli összegre rúgnak a segélyek. A feketemunkán ért segélyezett előbb egy hónapra veszti el a rendelkezésre állási támogatást, majd ha még egyszer fennakad a rostán, akkor végleg.

Gárdistavért a magyar erekbe!

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek