Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke szerint hatvan évvel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elfogadása után a klasszikus alapjogok – a véleménynyilvánítás joga, a lelkiismereti és vallásszabadság, a gyülekezési jog – veszélyben vannak. Ön szerint hogy áll a demokrácia helyzete?
–ŰAz elmúlt évtizedekben olyan problémák erősödtek fel, amelyek valóban súlyos kihívást jelentenek a demokratikus világnak: a terrorizmus, a globális gazdaság általi hihetetlen tőkemozgások, a technológiai fejlődés okozta adatvédelmi dilemmák és a demokrácia címszava alatt kialakuló autokrata jellegű rezsimek. Ez utóbbira példa a putyinizmus. Oroszországban papíron demokratikus játékszabályok között működő rendszerben totalitárius jegyek fedezhetőek fel a hatalomgyakorlók viselkedésében.
A klasszikus alapjogok védelméhez minden országban szükséges a civil társadalom aktív működése. Az emberi jogok védelméért minden generációnak újra és újra meg kell küzdenie, de valóban úgy tűnik, hogy a gazdasági kihívások miatt, a túlélésért folytatott harcban néhol mintha megkopott volna a szabadságjogokért zajló küzdelem ethosza. A technokrata elit sok helyütt érzéketlen az emberek igényeire. Nem jó irány, hogy egyre inkább megoszlik a világ „fontos és sikeres” emberek, illetve a „feleslegesek és lúzerek” körére, mert ez táptalaja lehet a radikalizálódásnak, és a demokrácia mellett elkötelezett civil társadalom sem jön létre. Ha az ellensúly hiányzik a rendszerből, akkor a demokrácia lényege kerül veszélybe.
A piaci folyamatok miatt újra az állam került domináns szerepbe a gazdaságban, elég csak a gigantikus állami bankmentő csomagokra gondolni. A „mindenható állam” újbóli megjelenése nem okoz-e deformációt a demokrácia ügyében, ahogy azt Hayek Nobel-díjas közgazdászprofesszor leírta az Út a szolgaságba című világhírű könyvében?
–ŰHayek 1944-ben írta az említett könyvét, melyben a fasizmus és a kommunizmus kialakulására és hatására válaszolt, és valóban az állam túlzott szerepét bírálta. Hayek volt annak a mostanáig uralkodó neokonzervatív, neoliberális időszaknak az előfutára, amely a kis állam és a minél szabadabb piac elvét helyezte előtérbe, amelyre a hetvenes évektől Reagan, Thatcher, majd később az ifjabb Bush politikai és gazdasági világnézete épült. Ráadásul az 1989-es kelet-európai rendszerváltozá-sok, és a világgazdaság hihetetlen fejlődése idején diadalmasnak tűnt a szabadpiaci szisztéma.
Jelenleg nem látom azt a történelmi helyzetet, hogy újra előállhatna az államszocialista diktatúrákba vetett hit. A hidegháborúnak vége és a kapitalizmus működését vizsgáló közgazdászok már régen kidolgozták a piaci ciklusok változására épülő elméleteiket. Jelenleg az történik, hogy a nyugati politikai elit állami eszközökkel és pénzekkel igyekszik beruházásokat beindítani, munkahelyeket megőrizni, hogy a gazdaság lefelé tartó trendjével szemben úgynevezett anticiklikus hatást érjen el. Bár hihetetlen pénzösszegeket fordít erre az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország, még nem látszik, hogy „megfogták” volna a válságot.
Eközben még az angolszász közéletben is újra emlegetik Marx Károlyt.
–ŰEz igaz, de munkásságának kapitalizmuskritikai részét idézik, a forradalmi vetületét nem. Az pedig mindenki számára világos, hogy a jelenlegi, globális kapitalizmus nagy számban termeli a veszteseket. A nagymértékű, nemzeti valutákat tönkretevő tőkemozgások, az ökológiai kérdések és a foglalkoztatási problémák felvetik a rendszerkorrekció igényét. Ezzel kapcsolatban azonban Marxnál sokkal többet emlegetik Keynes nevét, aki Roosevelt New Dealjének és a második világháború után a hetvenes évekig – a szabadpiaci neokonzervativizmus megjelenéséig – uralkodó jóléti rendszer ideológiai alapját teremtette meg, és amely a gazdasági folyamatokban való állami beavatkozás számára adott közgazdasági támpontokat. A Marx, de még inkább utódai nevéhez köthető szocializmuskísérlet annyira lejáratódott Európában, hogy kizárt, hogy bárki újra elővenné. Én inkább attól tartok, hogy ha nem sikerül a válság hatását a jelenlegi állami beavatkozásokkal csökkenteni, „elszabadul” a munkanélküliség és a reménytelenség, akkor a szélsőjobb erősödhet meg Európában. Az államszocializmus visszatérésénél nagyobb a félfasiszta jellegű mozgalmak és politikák megerősödésének veszélye.
2009. 01. 09. (XIII/2)
