hetilap

Az  MSZP vezérkarában már tavaly decemberben világos volt, hogy az elfogadott költségvetés fő számai nem fognak teljesülni, mert az európai gazdasági visszaesés mértéke rosszabb lesz, mint amivel a költségvetés számol. Ha Európában kevesebbet fogyasztanak, akkor világos, hogy a magyar exportáló cégek kevesebb árut adnak el, azaz kevesebb adót is képesek fizetni. Tehát a költségvetés bevételei nem teljesülnek.
Éppen ezért különös volt, hogy erről a súlyos dilemmáról a kormány csak azt követően kezdett el beszélni, hogy váratlanul Magyarországra látogatott az ország legnagyobb hitelezője, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetője. Igaz, ezt követően az inga az ellenkező irányba lendült át: azóta mindennap arról szólnak a hírek, hogy a miniszterelnök éppen hol és milyen körben tart válságértekezletet, illetve, hogy kiadta feladatul három miniszterének, így a pénzügyinek, a gazdaságinak, illetve a szociális és munkaügyi tárcavezetőnek, hogy alternatív intézkedésekre tegyenek javaslatot. Emellett január 29-ére rendkívüli, „nemzeti csúcs” jellegű parlamenti ülést hívtak össze, ahol ezekről az elképzelésekről tájékoztatják a politikai elitet.
A „lendület” első napjaiban a kormányzati- és pártkommunikáció kiadta, hogy a szocialisták „lepjék” el a sajtót, és a válság elhárításának felelősségéről beszéljenek. Pár nap után azonban kiderült, hogy még a krízis nagyságáról és mélységéről sincs fogalma a politikusoknak, nemhogy a konkrét intézkedési lehetőségekről. Így történhetett, hogy az amúgy nem is túl rámenős újságírók a tévéműsorokban képletesen szólva „felmosták” némely szocialista politikussal a padlót.
Ráadásul voltak olyan miniszterek, akik előre is rohantak. Így például Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter, aki arról beszélt több fórumon is, hogy felmerülhet: a jövőben a családi pótlék nem alanyi jogon, hanem rászorultsági alapon járna, mint egykoron Bokros Lajos pénzügyminisztersége idején. A gond az ezzel a kijelentéssel, hogy jelenleg a kormányban senki sem biztos abban, hogy érdemes a családi pótlékhoz hozzányúlni, mivel nem tudnak annyi pénzt kivonni ebből a rendszerből, amennyi a költségvetési lyukak betöméséhez kellene, miközben a társadalmi felzúdulás óriási lenne ebben az ügyben.   
Mint arról a múlt héten írtunk, a tervezési hibából adódó hiány minimum 200 milliárd. Úgy tudjuk, hogy az MSZP vezérkara a múlt héten az első válságtanácskozásán úgy döntött, hogy a hiánycélt 2,6-ról felviszik 2,9-3 százalékra, amit még talán  tolerálna az IMF. A fennmaradó hiányt, úgy 100-120 milliárdot pedig bevételnövelésből, akár áfa-emelésből, vagy a benzin jövedéki adójának emeléséből, illetve kiadáscsökkentésből, például a szociális juttatások megkurtításából „kalapoznák” össze.  
(Egyes gazdasági elemzők viszont drámaibb gazdasági visszaesés miatt még nagyobb „űrt” látnak a költségvetésben. Tehát lehet, hogy a kormány most elhárítja a 200 milliárdos „bajt”, de két hónap múlva újra ki kell találniuk valamit.)
Ahhoz, hogy a szocialisták a válságkezelő programjukat, azaz az új Gyurcsány-csomagot el tudják fogadtatni a parlamentben, újra szövetségeseket kell találniuk. Első körben újra az SZDSZ lehet a partnere a kormánynak, azonban újfent előáll az a helyzet, ami tavaly ősszel jellemezte a két párt viszonyát: nemcsak Kóka Jánossal, hanem Fodor Gáborral is meg kell egyeznie Gyurcsány Ferencnek. Mindezt úgy, hogy nem felhőtlen a miniszterelnök és a szabad demokrata pártelnök viszonya.
Az EP-kampány miatt az egy-üttműködés amúgy is ellentmondásos lesz, hiszen az SZDSZ vezetésének bizonyítania kell, és meg kell magát különböztetni az MSZP-től. Ezenfelül a szabad demokraták amúgy is kritikusak a kabinettel szemben, hiszen az SZDSZ a költségvetés elszállása okának többek között azt tartja, hogy a kormány decemberben megegyezett a közszféra szakszervezeteivel, hogy a 13. havi illetmény elvételét kompenzálják, azaz annak egy részét havonta visszakapják a dolgozók. Az SZDSZ-t egyébként az sem hatja meg, hogy ezzel a lépéssel gyakorlatilag 5 százalékos reálbércsökkenést tudtak úgy „lenyomni” a szocialisták a szakszervezeti vezetők „torkán”, hogy még ők érezték úgy, hogy milyen jól jártak, és elhárult egy nagy közszolgálati sztrájk veszélye.
A „megszorítás” irányából annyi látszik, hogy Gyurcsány Ferenc, aki a párttársai szerint természetéből adódóan vonzódik a liberális megoldási irányokhoz, azt szorgalmazza, hogy a szociális rendszerben a rászorultság elvét erőteljesebb szerephez juttassák. Az SZDSZ ellenben elutasítja az áfa-emelést, és az ingatlanadó bevezetését szorgalmazná, illetve bérstopot vezetne be.  
„Az MSZP népszerűtlen, a miniszterelnök még annál is jobban. Lehet, hogy a válság jól jött ahhoz, hogy ne kelljen a problémáinkról beszélni, és »a bajban zárjunk össze« hangulat jegyében a márciusi kongresszuson simán újraválasztják Gyurcsányt. Sőt, egy EP-választási fiaskót is meg lehet ezzel magyarázni, de mi lesz ezután? Nincs igazi mondanivalónk!” – magyarázta a Heteknek egy szocialista politikus.

Magyarország mint negatív példa

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek