hetilap

„Elképzelhetetlennek tartom a szociális rendszer drasztikus átalakítását” – mondta el lapunknak Szűcs Erika, aki nyomorban élő családok magas számával indokolja félelmét. A szociális és munkaügyi miniszter elismeri, hogy ez sok esetben az érintettek hibája is, véleménye szerint azonban semmit nem érünk el azzal, ha ezt a fejükre is olvassuk, vagy akár elvonásokkal sújtjuk őket. „Meg­győződésem, hogy ez a lépés éhséglázadásokhoz és a társadalmi feszültségek további éleződéséhez vezetne” – fogalmazott a miniszter asszony, hozzátéve: a foglalkoztatás, az adórendszer és a szociális rendszer összehangolt átszabásával nemcsak az emberek motivációját lehet megváltoztatni, hanem a költségvetés egyensúlyához jelenleg nélkülözhetetlen 200-300 milliárd forintot is elő lehet teremteni.
A tárcavezető hangsúlyozta: az előkészítés alatt álló, áprilisban induló Út a munkához program révén a foglalkoztatási gondokat is enyhítik, miközben racionalizálják a segélyezési rendszert. A program lényege, hogy a munkaképes segélyezettek nem segélyt, hanem úgynevezett rendelkezésre állási járulékot kapnak, amiért cserébe vállalniuk kell, hogy közmunkában vagy képzésekben vesznek részt. Ezzel ösztönöznék az álláskeresőket, hogy ne segélyre várjanak, hanem visszailleszkedjenek a munka világába. Az előzetes felmérések alapján ezzel a 200 ezer segélyezett 50 százaléka munkalehetőséghez jutna, 20 százalékuk pedig képzésben venne részt.
„A szociális rendszerben van elég plusz pénz. Az indokolatlan segélyek visszametszése révén nyert összeget munkahelyteremtésbe kell visszaforgatni. A helyi önkormányzatok majd megszervezik, hogy értelmes munkával gyarapítsák környezetüket a segélyezettek” – állította a Heteknek Szepessy Zsolt. Monok polgármestere szerint közös erővel kéne véget vetni annak a gyakorlatnak, hogy nem kérünk semmit a szociális segélyért cserébe, mert különben a segélyezettek újratermelése zajlik.
„Ha éhséglázadás lesz, akkor azt le kell verni, és végre rendet kell teremteni” – vallja a polgármester, aki szerint nyílt titok, hogy semmilyen hasznot sem hajtó tömegek rendeznek be egy életet a segélyekre. Mint mondja, a probléma csak részben cigánykérdés, hiszen a magyar társadalom jelentős hányada leszakadt már a cigányság alsóbb rétegeinek életszínvonalára. A romák számára szerinte az lenne a legnagyobb segítség, ha a jogaik mellett a kötelességeiket is megismernék, és az állam meg is követelné tőlük azok teljesítését. Monok első embere olyan rossz szülőhöz hasonlítja az ellátórendszert, aki azért ad egy kis zsebpénzt a gyerekének, hogy az hagyja már békén. Szerinte a társadalmi feszültségek egyik forrása az igazságtalan elosztás.
Ferge Zsuzsa szociológus szerint a szociális ellátórendszerekből komoly összegeket nem lehet kivonni, legfeljebb a jóléti kiadások terén, példaként a lakáshitel-támogatási rendszert említette. Erre a célra évi több mint 200 milliárd forint megy el, nagyobbik része sok 10 milliós kölcsönökre fordítódik. Ferge szerint az adókedvezmények körében és más részterületeken is lehet némi megszorításokat tenni, de számsze­rű­sítve mindez nem sokat jelent. Úgy véli, a családi pótlék megadóztatása kevésbé fájdalmas, mint megszüntetni az alanyi jogosultságot. A szociológus szerint az adóztatás terén is rendkívül részletesen kidolgozott javaslatra lenne szükség, amely arányosan érinti a különböző társadalmi rétegeket.
A szociális kiadásokra fordított összeggel, illetve az eddigi gyakorlattal Barcza György szerint is az a baj, hogy míg a jövedelmi különbségeket láthatóan nem csökkenti, a foglalkoztatási hajlandóságot annál inkább. A K&H Bank vezető közgazdásza szerint hazánkban még mindig túlságosan kicsi a különbség a szociális juttatásból és a munkából megszerezhető jövedelem között. Mint mondja, régiónkban minden ország – Romániától kezdve Cseh­országig – abba az irányba haladt, hogy ezen kiadásait igyekezett visszafogni, és inkább adócsökkentésre fordította a gazdaság fejlődéséből származó többletjövedelmet. Mi szembe mentünk ezzel a trenddel, és be is bizonyosodott, hogy a magyar modell nem működőképes.
A politikai és közgazdasági elitben kőkeményen zajlik a vita, hogy ha visszavágnák a szociális kiadásokat, és ebből az aktív társadalmi rétegeket és a cégeket támogatnák, akkor egy-két éven belül beindulna a gazdasági növekedés. A baloldaliak félelme az, hogy akkor egy-két évig szociális háború, ahogy a miniszter mondta, éhséglázadások borzolnák a kedélyeket. A konzervatívok erre azt kérdezik: mi a jobb, ha az egész ország lecsúszik, vagy ha rövid ideig a társadalom egy kisebb része él át „mélyrepülést”? A gazdasági növekedés pedig lehetőséget teremt arra, hogy a létrejövő új munkahelyeken, aki dolgozni akar, az tudjon is.

Ezért kevés a gyerek

„A magyarok alacsony gyermekvállalási kedvének alapvető oka az állandóan változó családpolitika. A családi pótlék a legalapvetőbb családtámogatási forma. Lefaragása, bruttósítása legfeljebb filléres bevételeket hoz a költségvetés konyhájára, ám az intézkedés társadalmi kára annál nagyobb: rendkívül rombolja a közbizalmat, hiszen lehetetlenné teszi a gyermekvállaló családok számára a hosszú távú tervezhetőséget” – mondta el érdeklődésünkre Pongrácz Tiborné demográfus. Hozzátette: bizonyíték erre Franciaország, ahol a születési arányszám a hosszú évek óta stabil családpolitika miatt tud európai viszonylatban magas lenni. Elég csak a rövid életű Bokros-csomag hatására gondolni, melynek köszönhetően az egy szülőképes korú nőre eső gyerekszám 1,3-ra zuhant, és máig ezen a szinten maradt. Ráadásul a hazai családtámogatási rendszer, azon felül, hogy kiszámíthatatlan, a gyermeknevelés valós költségeinek még mindig csak a töredékét fedezi.  A családi pótlék bruttósítása a szakember szerint amúgy régóta benne van a levegőben, és mindenképpen igazságosabb, mint a megvonása. Ugyanakkor egy ilyen intézkedés leginkább a közszférát, a látható jövedelmeket sújtja, így könnyen gerjeszthet társadalmi feszültségeket. A közbizalmat a lakáshitel-támogatás megváltoztatása sem kifejezetten építi, de tény, hogy az Orbán-kormány ebben túlzottan nagyvonalú volt a középrétegek felé.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek