Meglepő módon a nemzetközi értékelések jóval megengedőbbek, mint a magyar vélemények, bár az új csomag hiányosságait és a problémás területeit általában igyekeznek kiemelni. Az elemzésekből úgy tűnik, hogy ennek a legfőbb oka, hogy a magyar folyamatok nem választhatóak el a nemzetközi környezettől. Így igaz az a baloldali, védekező jellegű érvelés, hogy olyan országokban is „nagy a baj”, ahol – értelemszerűen – sem Gyurcsány Ferenc, sem az MSZP nem volt hatalmon egy percig sem. A gazdasági világlapok szerint Görögország és Portugália rendkívül nehéz helyzetbe került, de a sokáig „csodaországnak” tartott Írországban is 10 százalék feletti szintre ugrott fel az államháztartási hiány. Londonban, a Cityben e három ország esetében is elképzelhetőnek tartják a fizetésképtelenséget. Az ugyancsak „bezzegországoknak” nevezett Balti-államok (Észtország, Lettország és Litvánia) az „összeomlás” szélén állnak.
Egy cseh kommentár szerint egyenesen Nobel-díjat – legalábbis gazdaságit – érdemelne az, aki anélkül húzza ki Magyarországot a válságból, hogy tüntetések törnének ki, vagy az ország még inkább eladósodna. A Hospodárské Noviny egyébként valamelyest szétteríti a felelősséget a korábbi kormányokra is, mivel azt állította: a mai magyarországi helyzetben összefonódik a korábbi kormányok pazarló és populista politikája következtében kialakult költségvetési hiány a globális válsággal és a külföldi beruházások megfogyatkozásával.
Némi igazság található az érvelésben. A rendszerváltást követő politikai csatározások egyik emblematikus pillanata volt, amikor 1995-ben a tandíjat betervező Bokros-csomag ellen tüntettek az egyetemisták, és egy koporsót vittek a Pénzügyminisztérium elé, mondván, hogy ha bevezetik ezt az intézkedést, akkor oda kerül a jövőjük. Bokros Lajos pénzügyminiszter – minden politikai kommunikációs tanácsra fittyet hányva – kiment a tüntető tömeg elé és a szemükbe mondta, hogy ha nem lesznek Magyarországon változások, akkor az ország kerülhet a koporsóba. A Bokros által menedzselt kiigazítás – hihetetlen társadalmi ellenállást követően – növekedési pályára állította ugyan a magyar gazdaságot, de az alapkérdéseket nem tudta megoldani, érdemi reformokat ugyanis nem tartalmazott.
2009. 02. 20. (XIII/8)
