Az Európai Parlamentnek terepasztal e táj. Amit elnézve megindokolható, miért is kéne átforgatni végre a támogatási rendszert, miért is kéne komplex módon fejleszteni (munka, infrastruktúra, oktatás) a régiók helyett a kistérségeket.
És muníció is Csenyéte. A fejlett nyugati országok ugyanis érzik a balkáni-balti Vadkelet irgalmatlan nyomását, hogy csináljanak végre valamit a mélyszegénységgel. Ám azt is érzik, hogy emiatt felborulhat a támogatási mechanizmus, a felzárkóztatási pénzek zöme átcsoroghat az unió keleti blokkjába, így ők is komoly nyugati nyomorügyeket karolnak fel, például, hogy az Alpokban még nincs minden házban internet.
Na, erre jó Csenyéte, hogy bizonyítsa: a világháló hiányába viszonylag nehéz belepusztulni, az élelem, a gyógyszer és a tüzelő hiányába azért könnyebb. Ennek tulajdonítják, hogy a múltkor is bementek néhányan a boltba a falon át. „A téglákat a hűtő mellett bontották meg, aztán vittek, amit láttak, de hát ha nem lennének éhesek, nem csinálnák" - bizonykodik egy cigányember csorgó bajsza és taplósipkája alól. Még részletezné, de kocsisor gördül, a férfi bizalmatlanul méregeti a metálfényes luxust, odébbáll. Nem ő itt a reprezentatív minta, megéled az utca az EP-képviselők (bár akkor kilétük még nem köztudott) jöttén, hisz azóta nem volt itt ilyen esemény, hogy egy államtitkár a felújított iskola szalagvágása után nem merte megfogni a kerti budi „maszatos" kilincsét.
2009. 02. 27. (XIII/9)
