Egyes vélekedések szerint már az OMV a Mol felvásárlására tett 2007-ben történt kísérletében is az oroszok „osztották a lapokat". Mint ismert, az osztrák olajcég azzal a nem titkolt céllal indított - ellenségesnek minősített - felvásárlást a Mol-ban, hogy hosszabb távon a két vállalat összeolvadásával igyekezzen növelni versenyképességét az energiapiacon. A kísérlet megbukott, miután a Mol és a - szintén tulajdonos - OTP vezérkara, valamint a parlamenti pártok támogatásával tető alá hozott törvény, a lex-Mol megakadályozta, hogy a menedzsment ellenében sikerre lehessen vinni egy ilyen tranzakciót. A vonatkozó összeesküvés-elmélet szerint az osztrákok csupán strómanként szerepeltek a történetben, és már eredetileg is a Szurgutnyeftyegaznak (Szurgut) vásároltak. (A negyedik legnagyobb orosz gázóriás kapcsán az elemzők megemlítik, hogy tulajdonviszonyai jobbára átláthatatlanok. Feltételezések szerint maga Vlagyimir Putyin áll a cég mögött.)
Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője nem tartja reálisnak ezt a feltételezést, mondván, az osztrák állam - amely jelentős tulajdonnal bír az OMV-ban - nincs rákényszerülve, hogy orosz diplomáciai vagy gazdasági érdekeket szolgáljon ki. Úgy véli, az OMV-Mol fúzió üzletileg reális elgondolás volt - bár meglehet, hogy az osztrákok nem adtak kellően kedvező ajánlatot. Szerinte az összeesküvés-elmélet leginkább a Mol önigazolását szolgálja. Hernádi Zsolt, a társaság vezérigazgatója a Magyar Narancsnak adott interjújában valóban úgy fogalmazott, hogy „beigazolódott, hogy helytelen volt azoknak a felvetése, akik kritizálták, miért kiáltunk előre farkast, amikor egy baráti európai uniós ország állami vállalata bejött a Molba". Hernádi hozzátette azt is, hogy egy héttel az osztrák-orosz tranzakció előtt a Profil című osztrák lapban az OMV vezérigazgatója még azt nyilatkozta, hogy idén még biztosan megtartják a Mol-részesedést, majd hirtelen - egy vasárnapi napon - megköttetett a szerződés.
A tranzakció rapid voltát más elméletek is kiemelik. Ezek szerint az orosz sajtóban nemes egyszerűséggel csak Gazprom-miniszterelnöknek titulált Gyurcsány Ferenc bejelentett távozása miatt kellett minél előbb nyélbe ütni az üzletet. Valóban érdekes, hogy az oroszok nem jelezték - legalábbis hivatalosan - a magyar kormány felé vásárlási szándékukat. (A nemzetközi szokásjog szerint ugyanis ez elvárható lett volna, mint ahogy az is, hogy egy esetleges elutasítás esetén a vásárló elálljon a szándékától.) Kaderják Péter szerint ugyanakkor nem valószínű, hogy Gyurcsány a Szurgut-OMV tranzakcióban tevékenyen részt vett volna annak ellenére sem, hogy valóban rászolgált azokra az orosz vélekedésekre, amelyek szerint távozásával a Gazprom miniszterelnököt veszített. „Ennek emlékezetes példája, hogy amikor 2008-ban megköttetett az orosz-magyar kétoldalú megállapodás a Déli Áramlat projektben történő részvételünkről, az orosz érdekeket Gyurcsányék messzemenőkig figyelembe vették, az elképzelésekkel kapcsolatban kritikus Mol viszont nem kapott helyet az asztalnál: hazai oldalról a Magyar Fejlesztési Bank lett a partner" - mutatott rá.
2009. 04. 17. (XIII/16)
