A nemzetközi Gallup-felmérés adatait egy amolyan társadalmi pillanatkép (Society at a Glance) formájában tették közzé. A sokrétű vizsgálat egyebek mellett kitért az életmódra, a szabadidőtöltési formákra, a munkahellyel való elégedettségre, a jövedelmi viszonyokra, az elégedettség- vagy boldogságérzésre, az öngyilkossági mutatókra is.
A boldogságmutatók terén a legalacsonyabb mutatókkal nem a magyarok rendelkeznek ugyan, de a legalsó mezőnyt gyarapítják a törökökkel, olaszokkal és szlovákokkal együtt. A legboldogabbak a dánok és a finnek, az erős középmezőnyben pedig a csehek, japánok mexikóiak, luxemburgiak, izlandiak, britek és franciák találhatók. Az ezredforduló óta a tagállamok többségében javult az emberek közérzete, míg az USA-ban, Kanadában, Japánban, illetve Portugáliában és Magyarországon pesszimistábbak lettek az emberek. Mindezt még a világválság kitörése előtt mérték. Érdemes megjegyezni, hogy közgazdászok vizsgálatai szerint az emberek élettel való elégedettsége, boldogságérzete mind az egészségi állapotra, mind a társadalom gazdasági helyzetére nézve meghatározó jelentőséggel bír.
Az öngyilkosság terén a dél-koreaiak, a magyarok és a japánok vezetik a nemzetközi élmezőnyt, azzal együtt, hogy hazánkban az elmúlt három évtizedben e téren csökkenő tendencia érvényesült. Nálunk százezer főre 24 öngyilkosság esik, a legérintettebb régió a dél-alföldi. Erősen mintakövető magatartásról van szó, amely sem a japán, sem a magyar kultúrától nem idegen: nagyjaink közül sokan - többek között Széchenyi, József Attila, Latinovits Zoltán - is öngyilkosok lettek. Így beépült a köztudatba az a szemléletmód, hogy ha nehezen mennek a dolgok, akkor legjobb, ha az ember felköti magát.
2009. 05. 22. (XIII/21)
