hetilap

Öt krumpliból egyet mindig tarts meg! – mondja Gurmai Zita szocialista EP-képviselő

A hazai, sokszor hisztérikus belpolitika hangulata megjelenik a magyar képviselők között Brüsszelben?
– Amikor elkezdtük az európai parlamenti munkát, tisztességes együttműködés volt a 24 képviselő közt. A tévé ostroma óta azonban alig voltak közös ünnepeink. Mesterségesen szét lettünk választva, pedig az európai konstrukció arról is szól, hogy együttműködünk. Konkrét példát mondok: a roma nőkről szóló jelentést Járóka Lívia fideszes EP-képviselő készítette, én voltam a társjelentéstevője. Nem volt kérdés a nőjogi bizottságban, ahol ketten vagyunk magyar tagok, hogy mikor magyar jelentés készül, akkor én vagyok a párja, tökéletesen tudtunk együttműködni.
Ha úgy alakul, Morvai Krisztinával is együtt fog tudni működni?
– Morvai Krisztina gyökerei jól ismertek, tisztességes liberális politikusként indult. Jogászként dolgozott, aki a nők elleni erőszakról annak idején könyvet írt, s alapvetően a családon belüli erőszak kiváló szakértője volt.  Amikor lejárt az ENSZ női szervezetében, a CEDAW-ban a megbízatása, mindent megtett azért, hogy az utódja, aki magyar lehetett volna, ne kerülhessen be. A huzavona eredménye az lett, hogy Magyarország képviselet nélkül marad a szervezetben. A női szolidaritás akkor nagyon hiányzott. Ezen kívül elfelejtett egy apróságot, hogy neki a magyar érdekeket kellett volna képviselnie. Talán ha EP-képviselő lesz, felül tud majd emelkedni a pártkérdéseken, mert szerintem ez a tisztességes együttműködés alapja.
Ön az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságának alelnöke. Mit tapasztal, mi a legaktuálisabb kérdés az európai nők helyzetével kapcsolatban?
– A nőket ma leginkább az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve érdekli Európában. Erről ugyan keveset beszélünk, de tény, hogy egy férfi 15 százalékkal kap több fizetést ugyanabban a pozícióban ugyanazért a munkáért, mint nő kollégája. És a bérolló is egyre jobban nyílik a gyermeket vállaló nők esetében. Ha egy nőnek nincs gyereke, akkor 8 százalék a bérkülönbség. Ha egy gyereke van, akkor 15 százalék, ha 2-3, akkor 25-26 százalék az eltérés a javadalmazásban. Ez így nem igazságos. Főleg, ha belegondolunk, hogy a gyermekeinkbe befektetett 1 euró hosszú távon 3 eurót hoz. A gyermekvállalás tehát még gazdasági szempontból is megéri – noha nyilván nem ilyen célzattal történik. Ennek ellenére az uniós tagállamokban átlagosan sem születik két gyerek családonként. Ezért én azt mondom, hogy különadóval kellene megadóztatni azokat, akik – természetesen nem egészségügyi okokból, hanem jólétükben – nem vállalnak gyermeket, és ezzel kivonják magukat abból a társadalmi teherviselésből, melynek logikája szerint saját nyugdíjukat utódainkkal termeltetjük meg.
Az unió más országaiban is olyan könnyű utcára kerülni, mint Magyarországon? Hol rontottuk el?
– Először is elfelejtettük, amit a nagymama tanított: fiam, ha öt krumplid van, négyet megehetsz, egyet azonban meg kell tartani.
Hat krumplit fogyasztunk az ötből?
– Kilencet. Euró és svájci frank alapú hiteleket vettünk föl, de a kisbetűt nem olvastuk el, ami persze nemcsak az aláírónak, hanem a banknak is felelőssége. Felháborító cinizmus, hogy sok család fillérek miatt kerül utcára. Válság ide vagy oda, az embert kell középpontba tenni. Amellett is, hogy tudjuk: számtalan visszaélés van a rokkantosítások, az idő előtti nyugdíjazások terén, a feketegazdaság elleni küzdelemnek még csak az elején járunk és az adómorálunk sem tökéletes. Egy dán barátom mesélte, hogy boldogan fizet több adót, ha tudja, hogy az meglátszik az országon. Ezt például megtanulhatnánk tőlük, hogy tudjunk örülni, ha utak, iskolák épülnek, szépül a világ. Tudjunk annak örülni, hogy 2004 és 2006 között 12 ezer uniós pályázatot adtunk be, melyre már a kifizetések is megtörténtek. Jelenleg pedig már 25 ezer pályázatról beszélhetünk, melyekre majdnem három és félszer akkora a támogatás, mint az első két évben.