Már a sokadik kongresszusát tartotta idén szombaton az MSZP, noha korábban kétévente jó, ha egyszer gyűléseztek a szocialisták. Most sem kongresszus jött volna, hanem az európai választásokat értékelő egyszerű értekezlet, egyfajta kibeszélőshow, de aztán többek szándékának megfelelően akár komoly döntések meghozatalára képes kongresszussá alakították, ahol – a fiatal szocialista vezetők kérésére – majdnem egy, az elnökséggel szembeni bizalmi szavazásba hajszolták a küldötteket. Ha ezen a szavazáson megbukik a vezérkar, akkor hónapokra érdemi vezetés nélkül marad az amúgy is megtépázott kormánypárt.
A szocialista „népgyűlés” előtti hetekben történt generációs egymásnak feszülésnek és alkudozásnak végül az lett az eredménye, hogy a fiatalok javaslata nem került a plénum elé, de a megjelentek arról sem voltak hajlandók dönteni, hogy az „öregek” és a „fiatalok” az előzetes paktumnak köszönhetően a választási időszakban a pártot teljhatalommal irányító országos választási bizottságba delegáljanak politikusokat. Így az ambiciózus Botka László, Szeged polgármestere, Ficsor Ádám, titokminiszter, Molnár Csaba MEH-miniszter és Burány Sándor budapesti, illetve Boldvai László nógrádi pártelnök csak majd valamikor, az országos választmány döntését követően kerülhet be ebbe a „nagyhatalmú” szervezetbe. A fiataloknak egy másik, a teljesítményértékeléssel foglalkozó javaslatát is lesöpörték a sajtó teljes kizárása közepette ülésező szocialisták, így akár azt is mondhatjuk, hogy az ifjak leszerepeltek ezen a kongresszuson. Ez már csak azért is érdekes, mert az elmúlt hetekben még arról szólt a polémia, hogy melyik ifjú tehetség lehet majd a párt miniszterelnök-jelöltje, illetve az is szóba került, hogy ki lehet az új pártelnök.
Ráadásul Lendvai Ildikó vitriolos felszólalásában tette nyilvánvalóvá, hogy ameddig ő a pártelnök, addig egyben főnök is a párton belül. Sőt, a korosztályosnak mondott háborúra utalva kijelentette, hogy ha őt még egyszer valaki leöregezi, annak kitépi a haját. Bár a történtek egy másik olvasata szerint a hétvégén az MSZP-ben vetélkedő fiatalok és idősek fegyverszünetet kötöttek, így jövő év tavaszáig sikerült befagyasztani a belháborút. Ennek ellentmond, hogy valakik „jószándékúan” kiszivárogtatták: Szekeres Imre elnökhelyettes beszólt Ujhelyi István alelnöknek, miszerint: „Túlmentetek minden határon, öcsike, ennek még következménye lesz, meg fogjátok látni.”
A nyilvánosság előtti békés kongresszusi nyugalmat Szili Katalin váratlan bejelentése zavarta meg. A párt egyik legnépszerűbb politikusa ugyanis leköszön a házelnökségről, és elmondása szerint inkább a baloldalt építi, a baloldali programot népszerűsíti. Szili azt mondta, hogy erről a pulpitusra való felmenetel ideje alatt döntött. Úgy tűnik, hogy a „nagy generációs kiegyezés” miatti békét találhatta álságosnak a politikus asszony, illetve azt, hogy a kormányban szerepet vállaló szocialista politikusok azt ígérik: majd valamikor az év végén lemondanak a miniszterségről, államtitkárságról, hogy a pártot építsék, és a kampányra összpontosítsanak.
Szili Katalin nyilvánvalóan azt gondolhatja, hogy a Gyurcsány-érában az akkori miniszterelnök-pártelnök belső ellenzékeként elég politikai tőkét halmozott föl, és képes lehet arra, hogy a kormánypártiságból ellenzéki létbe való átmeneti helyzetben meghatározza a párt szerepét, közjogi szereplő helyett politikai szereplővé váljon. Szilit egyébként azóta különféle pártbéli kiszivárogtatók rendre hírbe hozzák, hogy valamely pozícióra tör (pl. pártelnök, EU-biztos, miniszterelnök-jelölt), amit a politikus rendre meg is cáfol.
A Hetek úgy értesült, hogy Szili a közeljövőben részletesebb pártépítő és politikai programot akar az asztalra tenni, aminek jelentős részét a stábjával és a személyével szimpatizáló politikusokkal az elmúlt hetekben már kidolgoztatta. Ettől persze a már említett országos választási bizottság e héten megkezdte a választási program kidolgozását. Könnyen előfordulhat tehát, hogy rövid időn belül két programja is lesz az MSZP-nek.
2009. 07. 10. (XIII/28)
