2008 tavaszán népszavazást kezdeményezett, melyet még a Gyurcsány-kormány az „Út a munkához” programmal próbált „semlegesíteni”. Most ez az ügy is holtpontra jutott. A munkanélküliségi mutatók nem javultak, és a közbiztonság terén sem mutatkozik érdemi javulás…
–ŰAz országban olyan súlyos helyzet alakult ki szociális téren, különösképpen egyes vidéki körzetekben, hogy mindenképpen cselekednünk kellett. Amikor kezdeményeztem a referendumot, sok polgármesteri hivataltól kaptam e-maileket, leveleket, melyben támogatásukról biztosítottak; jelezték, hogy ők is elkerülhetetlennek tartják a szociális törvények módosítását. Hasonlóan gondolkodott több ezer honfitársunk, akik szintén szimpatizálnak az elgondolásaimmal. Úgy tűnik, elfogyott a társadalom türelme, nem várhatunk tovább a megoldással. Annyi biztos: amit mi Monokon el akartunk érni, az sikerült. Országos problémává tettük a helyi ügyet, most már figyelnek ránk. Elindult a közös gondolkodás a megoldásról, rengeteg konferenciára hívnak, előadások tartására kérnek fel. A kormányzó szocialista párton belül is fontolóra vették javaslatainkat. Például azt, hogy szociális segélyt csak azok a fiatalok kapjanak, akik valamilyen képzésben részesülnek. Ebbe az is beleszámít majd, ha legalább az általános iskolát befejezik. Mi kezdettől fogva azt vallottuk, hogy iskolába kell járni, és azokat a szülőket, akik nem járatják iskolába a gyerekeiket, szankcionálni kell.
Hány kiskorú hiányzik rendszeresen az iskolából Monokon?
–ŰHat-nyolc-tíz gyerek, mintegy százötvenből. Ez változó. Ők sajnos kimaradnak az iskolából, nem fejlődnek, le sem lehet mérni őket. Annyi a hiányzásuk, hogy emiatt buknak meg. Sajnos, ezek az emberek, bár felnőnek, lényegében elkallódnak. És a mai magyar társadalom nem engedheti meg magá-
nak, hogy akár egyetlen embert is elveszítsen. Sajnos a szüleik semmit sem tesznek ezért, nem segítik az erőfeszítéseinket. Pedig, akár az akaratuk ellenére, tenni kellene valamit a gyermekeikért. De az rossz megoldás, ha elveszik a gyereket a családjától és intézetbe viszik. Azzal viszont egyetértek, hogy a szülőket minden eszközzel kötelezni kell arra, hogy teljesítsék a feladataikat.
Van, aki úgy véli, hogy Zemplén egyes körzeteiben a szülők megélhetési forrásnak tekintik a gyerekeiket, és ezért igyekeznek minél többet a világra hozni.
–ŰÉn is így látom. A térségben ez nagyon komoly, szomorú probléma. Személy szerint kifejezetten gyerekpárti vagyok. Sajnos, ennek ellenére nekem is az a véleményem, hogy egyes családok megélhetési forrásnak tekintik a gyereket. Bár a szociológusok ezen fel szoktak háborodni, mi polgármesterek tudjuk, milyen mifelénk a mindennapi élet. Nézze, Monokon ma is vannak tizennégy, tizenöt, tizenhat éves kislányok, pontosan öten, akik terhesek. Köztük volt olyan is, aki szellemi fogyatékos, és már a második gyermekét szülte meg. Közben senki sem tudja, miből élnek majd, ha nem a segélyből és a családi pótlékból. Munkából szinte biztosan nem, hiszen állást már a képzetlensége miatt sem kap. Úgy gondolom, hogy a megszületendő gyereknek is vannak jogai, s ezeket is védeni kellene.
A sajátos nevelési igényű gyerekekért a szülők emelt szintű családi pótlékot kapnak. Vannak fogyatékos gyerekek Monokon is?
–ŰTermészetesen, vagy egy tucat. Képzésükre külön pedagógust tartunk fenn, tiszteletben tartjuk a rájuk vonatkozó előírásokat. Sajnos ezek a gyerekek, bármennyire családias az iskolánk, nagyon nehezen tudnak beilleszkedni. Egy-két ilyen gyerek, aki integráltan tanul a többiekkel, rendszeresen kiborítja a pedagógust, képes az egész oktatást tönkretenni.
Milyen problémákkal küzdenek még Monokon?
–ŰItt vannak a lopások. A kertekből elviszik a gyümölcsöt, zöldséget, és az emberek, többnyire idősek, hozzám a polgármesteri hivatalba jönnek panaszkodni. Eltűnnek drótkerítések, vaskapuk, egy egész hétvégi ház. Közfelháborodást keltett, hogy a templom rézcsatornáját, illetve párkányát ellopták, és a tetteseket a rendőrség nem találja. Ugyanez történt az iskolában is. Két éve a polgárőrökkel együtt több éjszakát álltunk lesben, hogy elkapjuk a tolvajokat, de nem sikerült tetten érni őket. A rendőrség folytatja az eljárást ezekben az ügyekben, de a vizsgálattól keveset várunk, ugyanis a rendőröket is kötik a jogszabályok.
Bár nincs erre konkrét bizonyíték, hogy a kisebbség tagjai követték el ezeket a bűncselekményeket, a helybeliek többsége meg van győződve róla. Egyeseknek kétségbeesett, veszélyes ötleteik is voltak, hogyan lehetne rendet teremteni.
–ŰTelepülésünkön nagy felháborodást keltett, hogy egy idős nénit egymás után kétszer is megvertek a saját lakásában úgy, hogy rátörték az ajtót. A néni másfél hónap múlva meg is halt, és a rendőrség nem találta meg az elkövetőket. Ezután Monokon közbiztonsági fórumot hívtunk össze, hogy megnyugtassuk az embereket. Ezen a fórumon komoly helybeli polgárok gondolkodtak nyilvánosan azon, hogy ha a rendőrség nem képes megfelelő megoldást találni a problémára, nem tudja megvédeni a monokiakat, akkor majd a saját kezükbe veszik az igazságszolgáltatást. Szerencsére erről végül sikerült lebeszélnem az embereket, de nem tudom, ha még egy ilyen esetre sor kerül, hogyan reagálnak majd.
Ön is tudja, milyen óriási kockázata van annak, ha egy népszavazási kampánnyal a „cigánykérdés” a hazai belpolitika központi kérdésévé válik, lásd a Jobbik választási eredményét. Közben pedig folytatódnak a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosságok. Nem érzi, hogy a tűzzel játszik?
–ŰNépszavazási kezdeményezésünket nem tartom etnikai jellegűnek. Elkerülhetetlennek tartom a szociális törvények megváltoztatását, azaz a segély közmunkához kötését. Ebbe az irányba indult el az „Út a munkához” program is, melyet azonban sokan bíráltak. Monokon a segélyért kötelezően végzett közmunka százhetven-száznyolcvan emberből mintegy harminc-negyven embert érint, ezek között vannak cigányok és nem cigányok is.
Egyedül monokon lesz szociális kártya
Bemutatta a szociális kártyát a monoki polgármester. Szepessy Zsolt szeptembertől vezeti be a kártyát a zempléni kistelepülésen. A jövőben erre adja az önkormányzat a segélyt; a pénzt így csak bizonyos helyeken és meghatározott dolgokra lehet elkölteni. Így alkoholra, dohányárura és más jövedéki árura nem. Szepessy Zsolt szerint a társadalomnak joga van megnézni, mire adja a pénzt.
A szociális kártya kinézetre olyan, mint egy bankkártya. A használata is hasonló, kivéve, hogy ezzel nem lehet készpénzt felvenni ATM-ből. Monokon már több mint egy éve csak az kap segélyt, aki dolgozik. Szeptembertől várhatóan már szociális kártyára érkezik a pénz. Szepessy Zsolt szerint szociális kártyával a segélyen élők családját is meg lehet védeni. „Ezek a segélyek kerüljenek a gyerekekhez, a családokhoz, de azt nem akarjuk, hogy uzsorásokhoz, bűnözői körökhöz kerüljenek, nem akarjuk, hogy alkoholra, játékgépekre vagy dohányárura költsék” – mondja Szepessy Zsolt.
Az élelmiszerosztásnál is jobbnak tartják a szociális kártya megoldást, hiszen úgy valóban arra költhetik a kártyán lévő pénzt, amire szükségük van. De alkoholt és egyéb jövedéki terméket nem tudnak rajta vásárolni.
Mivel a segély nem készpénz formájában jut el a rászorulókhoz, így az uzsorásoktól is védve lehetnek a családok. A szociális kártyát egyelőre csak bizonyos élelmiszerboltokban lehet levásárolni. De tervezik, hogy a gyógyszertárakban is lehessen ezzel fizetni, illetve, hogy a közüzemi számlákat is ezzel lehessen kiegyenlíteni.
A szociális minisztériumban ugyanakkor nem tervezik, hogy országosan is bevezessék a kártyát. (atv.hu)
2009. 08. 19. (XIII/34)
