„Az idei év első felében mintegy 9500 közérdekű bejelentés érkezett hozzánk, vagyis vélhetően el fogjuk érni a 2008-as nagyságrendet, amikor 21 ezer bejelentést kaptunk – mondta érdeklődésünkre Bakonyi Ágnes, az APEH szóvivője. Az adóhatóságnál 2007 óta éreznek erőteljesebb bejelentői aktivitást. Erre valószínűleg az akkoriban indult vagyonosodási vizsgálatok jelentik
a magyarázatot, vagyis az informátorokat „megihlették” a környezetükben tapasztalt irreálisnak tűnő vagyongyarapodások. Azt viszont nem tudni, hogy ennek hátterében adott esetben irigység, bosszú, vagy a lelkiismeretes adózó felelősségérzete áll-e. Ezt az APEH nem is vizsgálja. Sőt, a névtelen bejelentések is – amelyek aránya csökken ugyan, de még mindig több mint 54 százalék – csak azért okoznak fejtörést az adóhatóság munkatársainak, mert számos esetben nem pontos, vagy nem elég részletes az információ.
Bakonyi Ágnes elmondta, volt olyan eset, amikor valaki csak annyit közölt, hogy „a szomszéd Józsi számla nélkül dolgozik”. Így nem csak
az illető családi neve, de még lakhelye is homályban maradt. A szóvivő megjegyezte: bár az indítékokat nem vizsgálják, sok esetben világosan kitűnik, hogy az elvált házastárs,
a bosszús megrendelő, vagy a piaci előnyt áhító konkurens lehet a „feljelentő”.
„A közérdekű bejelentés intézménye azonban nem azt jelenti, hogy szíre-szóra vizsgálatot indítunk, hiszen az APEH nem az Isten Ostora. Előbb körültekintően megnézzük, hogy van-e alapja az alaposabb ellenőrzésnek” – hangsúlyozta Bakonyi Ágnes, hozzátéve, hogy évente összesen több százezer ellenőrzést hajtanak végre hivatalból, vagyis tevékenységüket nem az állampolgároktól érkező információkra alapozzák. Már csak azért sem, mert ezeknek mindössze 30 százaléka használható. A hasznos bejelentések legtöbbje a számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmaradását; a bejelentés nélküli foglalkoztatást; a valószerűtlen vagyongyarapodást; illetve a bejelentés nélküli bérbeadást leplezi le.
Bakonyi Ágnes számára az adatokból nem rajzolódik ki, hogy „feljelentő nép” lenne a magyar, bár – teszi hozzá – biztosan vannak olyan bejelentők, akikben a régi reflexek működnek. „Az a tendencia viszont – ha halványan is, de – felfedezhető, hogy egyre több a tudatos adózó, aki számára nem sikk az adócsalás, és úgy van vele, ha ő befizeti, amit kell, akkor ezt más is tegye meg” – fogalmaz a szóvivő.
A korrupció elleni küzdelemben nem csak nálunk építenek a közérdekű bejelentőkre. Az Egyesült Államokban például a whistleblower (aki a vészharangot kongatja – igazán jó magyar fordítás nem létezik) „jutalékot” is kap az információi révén megmentett összegből, legyen szó magáncégről vagy állami vállalatról – mondta a Transparency International (TI) hazai irodájának munkatársa. Földes Ádám hozzátette: a bejelentő ilyen ügyekben maga (akár ügyvéd segítségét igénybe véve) is eljárhat és az állam javára visszaperelheti a közvagyont. Az amerikai minta – igaz, módosult formában – Európába is átszivárgott, bár egyelőre átfogó törvény csak Nagy-Britanniában és – meglepő módon – Romániában létezik. Részletes szabályozásra azért is szükség van – mondja Földes Ádám –, hogy el lehessen kerülni a közérdekű bejelentés két legfőbb veszélyét, vagyis azt, hogy a whistlebloweren a bejelentését megtorolják – például kirúgják –, illetve hogy a bejelentés „elhal”, tehát nem lesz következménye. Nálunk például törvény kötelezi a hatóságokat, hogy reagáljanak a közérdekű bejelentésekre, nincs szankció arra az esetre, ha ezt mégsem teszik meg.
Az európai pályázati pénzeket „elosztó” Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél – a szervezet ellenőrzésein túl – szintén építenek a pályázói, lakossági bejelentésekre. Mint Kundra Andrea sajtófőnök elmondta, ezért lett elindítva az úgynevezett „Anti-lop” rendszer, amelynek honlapján bárki megteheti bejelentését a vélt vagy valós visszaélésekről. A legfrissebb adatok szerint 2007 óta 479 regisztrált bejelentés érkezett, ebből 175 megalapozatlanság miatt, 37 pedig kivizsgálás után lett elutasítva.
A névtelen bejelentések kedvelt területe a munkaügy és a munkavédelem. Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségtől kapott tájékoztatás szerint idén augusztus végéig összesen 4470 közérdekű bejelentés és 2397 panaszbejelentés érkezett a hatósághoz. Gedeon András sajtófőnök szerint olyan nyilvántartással nem rendelkeznek, amely alapján visszamenőleg a bejelentések tartalmára, jellegére vonatkozóan megállapításokat lehetne tenni.
Az igazság szája
„A névtelen feljelentés meglehetősen régi technikája annak, hogy az általunk észlelt problémákat nyilvánosságra hozzuk. Gondoljunk csak az Igazság Szájára Velencében, ahová annak idején a névtelen feljelentéseket lehetett bedobni” – fogalmazott lapunknak Csepeli György szociálpszichológus. Mint mondta, az anonimitás érthető a bejelentést követő esetleges retorzió kivédése szempontjából. „Ugyanakkor ez egyben a sajátos magyar politikai-közéleti kultúra megnyilvánulása is, aminek egyik fő vonása a felelősség elől való menekülés. Velünk, magyarokkal rendszerint csak úgy megtörténnek a dolgok: belesodródunk a háborúba, felszabadulunk, jön a rendszerváltás a maga ellentmondásaival, miközben a hibákért sem egyéni, sem kollektív szinten nem szeretjük vállalni a felelősséget” – mondta Csepeli.
2009. 09. 25. (XIII/39)
