A krízist előidéző problémák a közlekedési vállalat körüli anomáliák kiszivárgásával kezdődtek el. Mint arról már korábban beszámoltunk, a BKV belső ügyei egy hatalmi harc következtében kerültek a nyilvánosság elé. (Egymással szórakoznak a szocialisták Hetek, 2009. 08. 19.). A politikai küzdelem a BKV-t felügyelő Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettes és az MSZP idősebb generációja között bontakozott ki. A csatározások során a fiatal nemzedéket képviselő Hagyó szembekerült többek között Kocsis István BKV-vezérigazgatóval is, aki komoly politikai és gazdasági kapcsolatrendszerrel bír. Mivel a helyzetét és erejét túlbecsülő Hagyó alulmaradt a küzdelemben, nem várta meg, amíg visszaveszik tőle felügyeleti jogkörét, inkább önként mondott le arról múlt hét hétfőn. (Úgy tudjuk, hogy fővárosi szövetségesei körében főpolgármesteri ambícióinak is búcsút intett.)
Döntését több MSZP-s és SZDSZ-es forrásunk is szükségesnek és helyesnek tartotta. Steiner Pál, az MSZP fővárosi frakcióvezetője egyenesen példaértékűnek nevezte, hiszen így Hagyó vállalta a politikai felelősséget, elhárított egy nagyobb koalíciós feszültséget, és szabad kezet adott a főpolgármesternek, hogy a BKV-t rendbe tegye.
Az események ezt követően azonban nem teljesen úgy alakultak, ahogy azt korábban eltervezték. Sőt a hét közepe táján már úgy nézett ki, hogy kis híján a fővárosi koalíció lehet az áldozat. Demszky Gábor ugyanis ahelyett, hogy bevárta volna a koalíciós egyeztető tanács döntését a felügyeleti jogkör új letéteményeséről, Horváth Csaba szocialista főpolgármester-helyettesre ruházta át a jogot. Ezt a döntést ugyan SZDSZ-es körökben teljesen megalapozottnak tekintették, az MSZP részéről azonban barátságtalan és a politikai gyakorlattal ellentétes lépésként értékelték. Steiner egyenesen azt állította, hogy „1994 óta soha nem volt ilyen, hogy egy koalíciós megállapodást megsértve, azzal teljesen ellentétesen, a főpolgármester egyoldalúan éljen a közhatalmi jogosítványával, és módosítsa a koalíciós megállapodást.”
A szocialisták válasza pénteken érkezett: Hagyó és Horváth is visszaadta összes származtatott jogkörét a főpolgármesternek. Ezzel a lépésükkel tulajdonképpen a koalíciós egyeztetési tanácsot kívánták kikényszeríteni, hisz álláspontjuk szerint a főpolgármester csak a tanács döntését figyelembe véve cselekedhet ilyen esetben. Jogilag ugyanis a főpolgármester-helyettesek a főpolgármestertől kapják a különböző jogköröket, majd ezeket átszármaztatott formában gyakorolják. A szocialisták jelen esetben szükségesnek tartották a koalíciós egyeztető tanács jóváhagyását az átruházásokhoz.
Merőben máshogy vélekedett erről Lakos Imre SZDSZ-es képviselő, aki azt állította, hogy Demszky döntése megfelel a koalíciós szerződésben foglaltaknak. Hagyó és Horváth pénteki lépését elkapkodott és utólag részükről is megbánt döntésként aposztrofálta. John Emese, az SZDSZ frakcióvezetője ennél továbbment, és egyenesen politikai blöffként értékelte a pénteki eseményeket, mint amelyeknek nincsen semmilyen értékelhető céljuk.
Mindenestre a szocialisták elérték, hogy Demszky Gábor szombatra koalíciós egyeztetést hívjon össze. A tárgyaláson megállapodás született arról, hogy Horváth Csabához kerül a felügyeleti jogkör (aki a hét közepén éppen ehhez a feltételhez kötötte annak elvállalását). Az MSZP részéről egyébként korábban felmerült olyan javaslat is, hogy a BKV felügyelete kerüljön át Ikvai-Szabó Imre SZDSZ-es főpolgármester-helyetteshez, a liberálisok azonban ezt nem támogatták. John Emese elmondta lapunknak, hogy szerintük a BKV működéséhez kormányzati segítségre van szükség, ezért látja helyesnek az SZDSZ, hogy a kormányzó párt felügyelete alatt maradjon a cég.
A szombati egyeztetésen kormányzati nyomásra az átláthatóság és a nyilvánosság érvényesülése jegyében több változtatást is eszközöltek a koalíciós megállapodásban. Többek között az igazgatóság elnöki posztját felajánlották a kormány részére. Így a korábban Tóthfalusi György szabad demokrata politikus által betöltött pozíciót ezentúl a Pénzügyminisztérium képviselője fogja elfoglalni. Kibővítésre került az igazgatóság és a felügyelőbizottság jogköre is. Ezzel a lépéssel megakadályozhatóvá vált, hogy a tulajdonos tudta nélkül, munkáltatói jogkörben bárki olyan javadalmazáshoz jusson, ami nem felel meg sem az etikai, sem az üzleti elvárásoknak. Megszüntették továbbá a korábbi kettős (kétpárti) felügyeletet, így Ikvai-Szabó Imre a BKV-nál a továbbiakban semmilyen cégfelügyeletet nem lát el. Kizárólag a pénzügyi kötelezettségeket fogja ellenjegyezni.
Így végül nemcsak egy előremutató megállapodás született a BKV felügyeletének ügyében, hanem a fővárosi MSZP–SZDSZ koalíció is megmenekült. Márpedig az Steiner szerint nagy veszélyben forgott, ugyanis az egyeztetés esetleges sikertelensége a koalíció megszűnését és a főpolgármester kisebbségi irányítását eredményezte volna, amely az ötpárti egyeztető tárgyalás terhét akasztja az ügyek intézésének menetére.
Teljesen máshogy látta az eseményeket Lakos, aki szerint Hagyó és Horváth lépése egyáltalán nem veszélyeztette a koalíciót, hiszen senki nem akart koalíciós szakítást. Alapjaiban nem változott a koalíciós szerződés sem. Kifogásolta egyben, hogy a budapesti pártelnökség direkt módon beleszól a fővárosi önkormányzat ilyen jellegű döntéseibe. Véleménye szerint abban az esetben, ha pusztán szakmai alapon határoznának a főváros ügyeiben, akkor a városon belül sokkal praktikusabb döntések születnének. Hozzátette azt is, hogy az SZDSZ budapesti elnöke pont emiatt nem szólalt meg egyszer sem az ügyben.
A főváros vezetése – különösen hogy ki lehet a főpolgármester – azért is izgatja a szocialistákat, mivel a tapasztalatok szerint a nagyvárosok (Szófia, Róma) vezetői képesek egy-egy vereség után a nagypártokat megújítani. Magyarán: a főpolgármester-jelölt lehet egy olyan poszt az MSZP számára, melyen keresztül a Fidesz várható kormányra kerülését követően újjászervezheti önmagát és a táborát.
2009. 09. 11. (XIII/37)
