A 20. század során közel 4 millió áldozatot követeltek a természeti katasztrófák, ezek több mint felét földrengések okozták. Miközben a más típusú katasztrófák előre jelezhetőek, a földrengésekről ez miért nem mondható el?
– A földrengések túlnyomó többsége a folyamatosan mozgó kőzetlemezek találkozásának területén pattan ki, mélységük leggyakrabban 30 km körüli, de elérheti akár a 600 km-t is. Ehhez képest a legmélyebb fúrás is csak 13 km-es a Kola-félszigeten, de ott már akkora a hőmérséklet, hogy nincs az a fúrástechnika, ami ezt kibírja. Magyarországon a makói gáz keresése közben jutottak 6 ezres mélységbe. Vagyis gyakorlatilag nem ismerhetőek meg az ütköző lemezek közötti pillanatnyi feszültségviszonyok, így az sem, hogy a felgyülemlő feszültség mikor okoz kőzettörést, hirtelen elmozdulást.
Melyek a leginkább veszélyeztetett területek?
– A Csendes-óceán környékét ölelő tűzgyűrű, ami a japán partokon halad végig, Indonéziával folytatva, valamint Chile és a Szent András-törésvonal. Ezt aktív zónának hívjuk, mert ahol az óceáni lemez a kontinens alá bukik, bármikor lehet rengés. Ennek sok jele is van: vulkáni működés, szigetívek, tenger alatti mély árkok.
Magyarország melyik veszélyzónához van a legközelebb?
– Mi roppant bonyolult terület vagyunk ebből a szempontból. Az eurázsiai és az afrikai lemez ütközése miatt az európai lemez több kisebb mikrolemezre szakad szét, és ezek egyik részén helyezkedik el hazánk is. Ezekre a mikrolemezekre egy forgó mozgás, süllyedés, emelkedés jellemző. Ebben a zónában Olaszország igazán veszélyeztetett, ahogyan azt az áprilisban bekövetkezett, L’aquilán történt földrengésnél is láthattuk. Hazánkon egy komolyabb vetőzóna fut keresztül, amit Balaton-vonalnak, egy részét pedig Darno-vonalnak is hívunk. Ennek északi részén másfelé mozdul el az anyaföld, mint a délin.
Idehaza mióta vannak említésre méltó mérések a rengésekről?
– A magyarországi rengéskatalógus 456-tól datálódik, de a korábbi évszázadokról csak történelmi dokumentumokból rekonstruálható adataink vannak. Műszeres megfigyelés 1907 óta van. Igazi áttörést a Paksi Atomerőmű által telepített 10-13 állomás hozott, melyeknek köszönhetően 1995 óta nemcsak azok a rengések kerülnek a katalógusba, amiket a lakosság is érez, hanem azok is, amiket csak a műszerek regisztrálnak.
Melyik az az erősségi szint, amikor már összekoccannak a poharak az asztalon?
– A mostani záhonyi földmozgás már ehhez, a Richter-skála szerinti 2-3-as erősségi szinthez tartozik. Hazánkban havonta 5-8 olyan rengés van, amit a lakosság nem is észlel, a földkerekségen pedig több ezerre tehető a számuk naponta.
Hol tartunk ma az előrejelzésekkel?
– Gyerekcipőben járunk a természetből érkező más fenyegetettségekhez képest, bár vannak biztos jelei annak, hogy földrengés van készülőben. Ilyenek a kutak és a talajvíz szintjének megváltozása, a víz összetételének módosulása (radon), a földfelszín emelkedése vagy süllyedése, de zavarok jöhetnek létre a Föld mágneses terében, és az állatok viselkedése is árulkodó lehet. Leginkább az előrengések jelzik a közelgő bajt, de ezekről sem mindig tudjuk megállapítani, hogy az maga a főrengés volt, vagy csak vészjelzés. A tavaszi olasz tragédia előtt például nem voltak vészt jósló előrengések, bár egy technikus hónapokkal korábban jelezte, hogy a kutakban drasztikusan megváltozott a radon szintje. Ami pedig az állatkísérleteket illeti, egyelőre nem sokra mentünk velük. A ’85-ös berhidai földrengés előtt felhívott minket egy lepkész, hogy teljesen abnormális viselkedést tapasztal a lepkék rajzásánál, és állítólag Amerikában azért zártak ki egy geológust a szakmai szövetségből, mert újsághirdetések alapján azt állította, hogy nagyobb rengések előtt ugrásszerűen megnő az elkóborolt macskák és kutyák száma. A japánok szerint állatkísérletek helyett inkább tíz százalékkal többet kell költeni az építkezésre. Igazuk lehet, mert a ’99-es törökországi rengésben több mint 17 ezren lelték halálukat a kevés cementből és magas sótartalmú tengeri homokból készült épületek alatt, míg egy hasonló erősségű rengésnek Tajvanon tizedennyi áldozata volt csupán.
2009. 10. 09. (XIII/41)
