Az Ifjúság 2008 kutatás eredményei szerint a fiatal korosztály 14 százaléka bizonyos körülmények között jobbnak tartja a diktatúrát a demokráciánál, 31 százalékának mindegy, 14 százalék pedig nem is tudja. A demokráciát támogatók aránya tehát alig 41 százalék. Emellett a politika iránti érdeklődés is kicsi, a válaszadók mindössze 9 százaléka figyeli intenzíven, 60 százaléka egyáltalán nem. A választásokon is csak 34 százalékuk venne részt biztosan.
Ezeket az adatokat látva ötlött fel idén nyáron az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnökében, Rétvári Bencében, hogy társszervezeteikkel közösen lobbizzanak azért, hogy a felsőoktatási intézmények falai között helyet kaphassanak a politikai előadások és viták. „Az egyes intézmények szabályzatai és konkrét megkeresések esetén maguk a rektorok is többnyire elutasítóak ezen a téren, és nem veszik figyelembe a hallgatói igényeket. Azt szeretnénk, ha központilag szabályozott módon, egyenlő esélyekkel jelenhetnének meg a pártok az egyetemeken, főiskolákon” – mondta lapunknak Rétvári. Szerinte a politikusok „testközelbe” hozásával érdekessé és vonzóvá lehetne tenni a közéletet, és a jövő értelmisége elsajátíthatná a színvonalas politikai viták stílusát. Rétvári kérdésünkre nem tagadta, hogy a Jobbik előretörése is szerepet játszott abban, hogy bedobták a témát. „A Jobbik mozgalomként indulva be tudott férkőzni az egyetemekre, főiskolákra, ahol azóta is aktív tevékenységet folytatnak. A szabálytisztelő szervezeteket viszont bünteti a jelenlegi rendszer” – fogalmazott.
A kereszténydemokraták kezdeményezése mellé állt nemcsak a Fidelitas, hanem a konkurens szervezetnek számító Societas, illetve az Új Generáció is. Oroszvári Péter, a Societas témafelelőse hosszú távon azt is fontosnak tartaná, hogy osztrák minta alapján a pártok diákszervezeteket hozhassanak létre, és a hallgatói érdekképviseletért ezek tagjai választáson versengjenek egymással. Az ifjú politikus hangsúlyozta, hogy javaslataikat komoly előkészítő munkával állították össze, ennek ellenére a Magyar Rektori Konferencia (MRK) részéről merev elutasítást és a párbeszédre való készség teljes hiányát tapasztalták: október végén 7:1, a héten pedig 10:0 arányban elutasították a kezdeményezésüket.
Szabó Gábor, az MRK elnöke lapunknak hangsúlyozta, hogy ez nem jelenti a párbeszéd elutasítását: a felsőoktatás stratégiai céljainak kialakításánál foglalkoznak a javaslattal, és a négy kezdeményező szervezet elnökével is találkozni fognak. Az elnök ugyanakkor meglehetősen szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi politikusoktól közéleti vitakultúrát tanulhatnának a hallgatók. „Inkább arról van szó, hogy elfogyott a muníció, és szavazókat akarnak gyűjteni ezek a szervezetek. Mi azt szeretnénk, ha ennek a terepe nem a felsőoktatás lenne. Nem volna jó, ha mondjuk árpádsávos zászlókat lengetnének az intézményekben” – fogalmazott. A Societas azonban nem hajlandó tudomásul venni az elutasítást, ezért nemsokára a felsőoktatási törvény módosítását kezdeményezik.
„Az Ifjúság 2008 kutatás riasztó eredményei valóban azt mutatják, hogy változtatni kell, de nem mindegy, hogy ezt ki teszi. Ha a pártok szervezik a politikai rendezvényeket, a színvonal nem biztos, hogy minden esetben megfelelne a minőségi követelményeknek. Az egyetemek, főiskolák ezzel semmiben nem különböznének egy művelődési háztól” – fogalmazott lapunknak Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa, aki elviekben egyetért a kezdeményezés céljával, és példaként a Corvinus egyetemen rendszeresen megrendezett közpolitikai előadásokat, illetve vitákat említette.
Igény, az volna rá…
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a diákok többszöri próbálkozásának eredményeként rektori döntés mondja ki, hogy semmiféle vallási és politikai tartalmú rendezvényt nem lehet tartani az egyetemen. A Budapesti Corvinus Egyetemen is egy rendkívül bonyolult bürokratikus folyamaton kell átesni, ha a hallgatók szeretnének egy előadást, vitaestet vagy egyéb rendezvényt lebonyolítani. Általában ez mindenhol a Hallgatói Önkormányzatoknak (HÖK) van alárendelve: a témaválasztástól kezdve a helyszínfoglaláson keresztül a plakátok elhelyezéséig bármibe beleszólhatnak.
„Ha egy párt nagyon akar, illegálisan bármikor be tud hatolni bármelyik egyetemre. Nem egy helyen láttam már olyan szélsőséges pártok szórólapjait, mint a Jobbik. Ugyanakkor azok a pártok, akik legálisan szeretnének kapcsolatba kerülni a fiatal választókkal, azoktól elveszik a lehetőséget” – mondja Márk, az ELTE politológushallgatója. A szintén ELTE-s Bálint már többször próbált előadást szervezni egyetemükön, de néhány kudarcba fulladt próbálkozás után feladta. „Úgy látom, hogy sem az egyetem vezetése, sem a HÖK nem nézi jó szemmel, ha valaki többet szeretne bevinni az egyetemre, mint amit ott megtanítanak” – fogalmazott.
A Corvinuson tanuló Szabolcs a magyar politikai elit utánpótlása szempontjából tartaná fontosnak, hogy megjelenhessen a politika a felsőoktatásban: „Ha a fiatalok nem találkoznak közvetlenül a pártokkal, nem tájékozódhatnak azok tevékenységéről, álláspontjairól, azzal ismét a szélsőséges pártok nyernek teret.” A szintén itt tanuló Anita szerint ugyanakkor veszélyei is vannak az egyetemi pártpolitikának. „Ezzel ádáz harc indulna a diákok megszerzéséért. Biztos vagyok benne, hogy napi szintűvé válnának a pártpolitikai akciók és csatározások, ami csak elriasztja az egyetemistákat az amúgy is érdektelen belpolitikától. Viszont így meg sajnos rendkívül rosszul tájékozottak a fiatalok a politikáról, demokratikus folyamatokról, ami ellen mindenképpen tenni kéne” – vélekedett.
Apolitikus többség, a kisebbségben erős jobboldali, szélsőjobboldali szimpátia és emellett baloldali diákvezetés – röviden így lehet összefoglalni a Pécsi Tudományegyetem hallgatóinak politikai irányultságát. Zoltán három szakot végez: történelmet, politológiát és jogot. Már jó ideje tagja a Jobbiknak, amiről úgy gondolja, hogy igen nagy jövő elé néz. Elmondása szerint azért, mert egyedül ők mernek beszélni az ország problémáiról.
Politikai szervezetek hivatalosan nem jelenhetnek meg az egyetem területén, a szélsőjobboldal hívei viszont nagyon aktívak a különböző, főleg internetes médiumokban, emellett a személyes meggyőzésben is. János hatodéves történészhallgató, elmondása szerint az EP-választások után legalább tíz egyetemista ismerősétől hallotta, hogy a Jobbikra szavazott. „Az egyetem környékén néhány hete egy Vona Gábor-rendezvény volt mindennel, ami kell: zászlók, nagy beszédek, idegenszívűzés
– meséli. – Csak néhány percre álltam meg körülnézni, de így is öt-hat ismerős egyetemistát találtam.”
A hallgatók közül többen is arról nyilatkoztak lapunknak, hogy jó ötletnek tartanák a politikai témájú programok szervezését. János véleménye a következő: „A politológia szakosok szervezésében már voltak olyan vitafórumok, ahová közismert politikust hívtak meg. Beszélt fél órát, aztán kérdezni lehetett tőle. Ez így korrekt szerintem, csak fontos, hogy az egyetem maradjon a kezdeményező, ne a politikusok.” (Korvin Tibor, Kenessei Katalin)
2009. 11. 20. (XIII/47)
