A Fideszben általában úgy vélekednek az elkészült listáról, hogy 95 százalékban a papírforma érvényesült. Ha Molnár Oszkár (képünkön), a kamionsofőrből lett politikus nem beszél butaságokat, akkor minden bizonnyal őt indította volna a Fidesz, mivel a párton belül a közvetlen, „buszsofőrös” stílusa miatt kedvelt volt. Politikusi tevékenysége pedig nem lógott ki a pártbéli kollégái közül, mindaddig, míg a romákról, illetve a zsidó nagytőkéről tett kijelentései nyilvánosságra nem kerültek. Ezt követően nemhogy eltűnt volna a nyilvánosság elől, hanem több interjújában tovább boncolgatta a saját gyermekeikben kárt tevő roma asszonyokról, illetve a nagytőke magyarországi térnyeréséről szőtt gondolatait.
„Oszi” – ahogy a politikust pártbéli kollégái hívják – azt nem vette észre, a Fidesz éppen komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a Jobbiktól úgy különböztesse meg magát, hogy közben a táborának jobbszélén levő tömegek se hagyják ott, de a párt szalonképessége is megmaradjon. A Fideszen belül több politikustól hallottuk azt a becsült adatot, miszerint a jobboldali tábor 20-30 százalékának második legszimpatikusabb pártja a Vona Gábor által vezetett formáció. A Fidesz belső köre lenézi az antiszemita és cigányellenes politikai kezdeményezéseket, mérsékelt, jobbközép, centrista politikai világképpel rendelkezik, de a választásokat nagy aránnyal szeretnék megnyerni. Molnár Oszkár a párt nemzetközi megítélésének ártott sokat, hiszen külföldi lapok is írtak furcsa gondolatairól, tarthatatlanná vált a személye, s ezért ejtették.
A bukások közül egyébként kívülálló számára egyedül Molnár Oszkár esete érthető, a többiek vonatkozásában rejtve maradtak a mozgatórugók. Pedig olyan nagyágyú is kihullott a rostán, mint Nógrádi László, az Orbán-kormány közlekedési minisztere, aki Zalában évtizedek óta „kirobbanthatatlan” erősségnek tűnt. Nem indulhat egyéniben Székesfehérváron az egykori egészségügyi miniszter Gógl Árpád, Kiskunhalason Szabó Erika, Kecskeméten a motoros akcióiról ismertté vált Nyitrai András. A siklósi Kékkői Zoltán esetében csak sejteni lehet, hogy Tiffán Zsolt, országos hírű borász azért előzhette meg, mert a Fidesznek bort szállító termelő jobb fővárosi kapcsolatokkal rendelkezik, mint a harcsabajszú Kékkői.
Ugyanakkor az is megeshet, hogy Kékkői kigolyózása miatt feloszlatják a legnagyobb baranyai Fidesz-szervezetet, a siklósit, mert az alapszervezet tagjainak tevékenysége sérthette a Fidesz jó hírnevét: a felsőbb akarat ellenére ugyanis a választókerület tizenkét fideszes alapszervezetéből kilenc Kékkőit támogatta, majd egy megismételt szavazáson 117–57-re ismét ő nyert.
Egyébként a fentieken túl is okozott meglepetéseket a jelöltek köre. Érdekes, hogy Borsodban nem indul egyéniben a párt alelnöke, Pelczné Gáll Ildikó, és Egerben sem Demeter Ervin egykori titkosszolgálati miniszter lesz a jelölt, hanem a vele rivalizáló polgármester, Habis László. Számos botrány ellenére viszont Medgyes Tamás esztergomi polgármester nem vesztette el a pártvezetés bizalmát, noha válófélben levő felesége asszonyveréssel és iszákossággal hozta hírbe.
A párt vezérkarából nem indul egyéniben Orbán Viktor, Kövér László és a már említett Pelczné Gáll Ildikó. Az ismertebb politikusok közül egyéniben Pokorni Zoltán (Budapest, Hegyvidék), Rogán Antal (Budapest, Belváros-Lipótváros), Lezsák Sándor (Tiszakécske), Semjén Zsolt (Kalocsa), Kósa Lajos (Debrecen), Navracsics Tibor (Veszprém) és Varga Mihály (Karcag) méretteti meg magát.
A jelöltek listája egyébként tovább erősíti az Orbán Viktor pártelnök által megalkotott, választókerületi elnökökre és területi koordinátorokra épült szervezeti rendszert. A Fideszben a megyei pártelnökök szerepe más pártokéval szemben elenyésző. Orbán Viktor a 2002-es választási kudarcot követően szervezte át a pártot, az addig Áder János alelnök által mozgatott rendszer helyébe a közvetlenül a pártelnökhöz kapcsolódó struktúrát vezetett be. Bár 2006-ban ismét vereséget szenvedtek, mégis maradt ez a szisztéma. A választókerületi elnökök felett térségi koordinátorok tevékenykednek, akik közvetlenül kapcsolódnak Orbán Viktorhoz. Az esetek túlnyomó többségében a választókerületi elnökök lettek a képviselőjelöltek is.
2009. 12. 18. (XIII/51)
