A magyar választási rendszer sajátos jellege miatt még ebben az egyértelműnek tűnő helyzetben sem tudunk biztosat állítani, hiszen a „verseny” meglehetősen soktényezős. A helyzet komplex mivoltát főként az adja, hogy a 176 egyéni képviselői hely mellett vannak területi és országos listás helyek is, amelyek a pártlistákra leadott szavazatok alapján, bonyolult számítások során állnak össze.
Amint azt az európai parlamenti választások eredményei és a jelenlegi mérések alapján is sejthetjük, a Fidesznek most kvázi háromszor annyi szavazója van, mint az MSZP-nek. Vizsgáljuk meg tehát először azt az opciót, miszerint négy párt jut be a parlamentbe, és a Fidesz listás támogatottsága háromszorosa az MSZP-ének. Amennyiben Orbánék ezt az áprilisi választások során kivitelezni tudják, az azt jelenti, hogy a listára leadott szavazatok mintegy 57-60 százalékát szerzik meg, így az MSZP-nek 19-20, a Jobbiknak 12-13, míg az MDF-nek 5-6 százalék jutna (A verzió). Egy ilyen listás összetétel mellett a Fidesznek 149–155 egyéni választókerületben kell győznie a biztos kétharmad eléréséhez.
Kicsit kedvezőbb lenne a helyzet a Fidesz számára, ha csak három párt érné el az 5 százalékos támogatottságot (B verzió), így elég lenne 145–151 egyéni választókerület megszerzése. A választási szabályok értelmében ugyanis az 5 százalékos parlamenti küszöböt el nem érő pártokra leadott szavazatok teljesen elvesznek.
Az elmúlt hetekben elhangzottak olyan feltevések is, miszerint a Fidesz képes arra, hogy az összes egyéni körzetben győzelmet arasson. A 176 egyéni győzelemnek kevés a politikai realitása, azonban nézzük meg, mi történik, ha kicsit kevesebbet, például 171 körzetet hoz a Fidesz. Négypárti parlament esetén a pártnak a listás szavazatok 52 százalékát kellene begyűjtenie a biztos kétharmados többséghez, így az MSZP 25, a Jobbik 12, az MDF pedig 5 százalékra számíthat (C verzió). Ismét jobban kedvezne a Fidesznek a hárompárti parlament, mivel így elég lenne a listás támogatottság felét hoznia a kétharmadhoz (D verzió).
Az MSZP-nek akkor lenne legnagyobb esélye a Fidesz kétharmados többségének megakadályozására, ha legalább 25–31 egyéni választókerületben győzne. Hatalmas kérdés, hogy van-e egyáltalán az MSZP számára ennyi nyerhető választókerület. Minden bizonnyal a szocialisták abban a 25–30 tradicionálisan baloldali kerületben bíznak, amelyekben az elmúlt 8-12 évben mindig ők nyertek. Ne felejtsük el viszont itt megjegyezni, hogy az elmúlt években az időközi választások során olyan hagyományosan baloldali területeken bukott el az MSZP, mint Ferencváros vagy Pécs, ahol a polgármester-választáson Páva Zsolt kétszer annyi szavazatot kapott, mint Szili Katalin. Szakértők szerint az egyéni választókerületekben a győzelem érdekében az elvi lehetőség megvan egy MSZP–MDF–SZDSZ–LMP összefogásra, és egy ilyen jelölt eséllyel is vehetné fel a versenyt fideszes ellenfelével, de ez a koncepció valószínűleg csak egy-két helyen működne, nem pedig a szükséges 25–30 választókerületben.
A Jobbiknak a nagymértékű Fidesz-támogatottság mellett valószínűleg nem fog sok babér teremni az egyéni választókerületekben, még akkor sem, ha a jobbikos jelölt netán a második fordulóra is állva marad. Viszont a listás szavazatokból országosan 12-13 százalékos támogatottságot is összehozhatnak. Egy esetleges Fidesz-Jobbik koalíció még szóbeszéd szinten sem merült fel eddig a kampány során, ám ha valamilyen váratlan kényszer okán a két párt mégis összefog, szinte borítékolható az alkotmányozó többség. Kérdés, hogy Orbán Viktor mennyire szánta el magát a parlamenti kétharmad megszerzésére.
Kockázatok és mellékhatások
„A Fidesz számára az a legfontosabb, hogy mozgósítani tudják azt az óriási szavazótábort, amit a közvélemény-kutatók mérnek nekik. Egy nagy pártra leselkedő fő veszélyt a választók tétnélküliség-érzete jelenti, gondolván, hogy az általuk preferált párt nélkülük is simán megnyeri a választást” – mondta el lapunknak László Róbert, a Political Capital választási szakértője. Így várhatóan tovább folytatódik a konfliktuskerülő kampány, amiről Orbán Viktor pénteki beszéde is tanúskodott, amelyben – jegyezte meg a szakértő – semmiféle kockázatot nem vállalt a pártelnök. Sőt még vissza is vett valamelyest az eddigiekhez képest, hiszen az elszámoltatás, a bosszúállás tekintetében alig nyilvánult meg két-három mondatban, és még ezt is egy viccel ütötte el.
„Az MSZP esetében elképzelhető, hogy a kétharmados veszéllyel való riogatás sikeres lesz, ahogy közeledik a választás, annál inkább. Hiszen azokat a szocialista szavazókat, akik még mindig nem látnák szívesen Orbán Viktort a hatalomban, talán vissza lehet csábítani” – vélekedett a szakértő, aki hangsúlyozta: a közvélemény-kutatási adatok szerint a bizonytalanok tábora nagyon nagy, és valószínűleg felülreprezentáltak azok, akik korábban megbízhatóan az MSZP-re szavaztak.
Az MSZP-nek abban a 45 olyan választókörzetben is nagyon nehéz dolga lesz, ahol az utóbbi három választáson mindig vagy MSZP-s vagy SZDSZ-es jelölt győzött. „Körülbelül 25-30 viszont elég lehet a Fidesz-kétharmad megakadályozásához, ez még talán a realitások talaján áll” – folytatta László Róbert, aki úgy véli, nagy valószínűséggel erről fog szólni a kampány.
Az MDF–SZDSZ összefogásnak egyéni választókerületi győzelemre nem nagyon van esélye. Arra lehet esélyük, hogy a helyi népszerűségnek örvendő politikusok fel tudják húzni mind a rájuk leadott listás szavazatokat, mind az első körben őket támogató egyéni szavazatokat, ami nagyon fontos töredékszavazatokat jelenthet a végelszámolásnál. Az első és legnagyobb akadály az MDF–SZDSZ előtt, hogy felállítsák a 20 területi listát. „Amennyiben ez nem sikerül, akkor szinte semmi esélyük arra, hogy megugorják az 5 százalékot. Viszont ha megvan, akkor jóformán a kampányukon múlik, hogy sikerül-e bejutniuk a parlamentbe. Ugyanez elmondható az LMP-ről is” – tette hozzá László Róbert.
2010. 02. 12. (XIV/6)
