„Mi azt az igazi befektetést, az iskolát, a nevelést, az oktatást, a pedagógusokat állítjuk a középpontba, amely a válságból való kilábalás egyik legfontosabb hosszú távú eszköze” – olvasható a Szárny és teher című, új oktatásügyi koncepciót tartalmazó kiadványban, melynek szerzői a Sólyom László köztársasági elnök által felkért Bölcsek Tanácsának tagjai. A kötetet nem pártpolitikai programnak szánják, hanem vitaindító állásfoglalásnak, amely az elmúlt évtized koncepcióit – többek között a Zöld könyvet – is hasznosítja. A szerzők társadalmi megegyezést szorgalmaznak, mivel a pedagógusszakma feje fölött hozott jogszabályok sokaságának, a kiszámíthatatlan oktatásirányításnak is köszönhető, hogy mára súlyos válsághelyzet állt elő az oktatásban.
A legnagyobb probléma, hogy Magyarországon világviszonylatban is kiemelkedően nagy az iskolák közötti színvonalbeli különbség: a diákok teljesítményének eltéréseit 70 százalékban ez magyarázza. A PISA-tesztek élvonalában végző országokban a legkisebbek az iskolák, illetve a tanulók teljesítményei közötti különbségek. A kezdettől PISA-éllovas finnek például már a hetvenes évek óta radikális reformokon mentek keresztül: 25 év alatt alakították ki az esélyegyenlőséget biztosító, differenciált, gyermekközpontú és egyben színvonalas, országszerte egységes alapfokú oktatásukat. A felemelkedést megkönnyítette egyrészt, hogy erős náluk a társadalmi összetartás, másrészt közrejátszott az oktatásra fordított összegek nagysága is. E téren Magyarország az egyik leginkább szűkmarkú OECD-tagország.
A Bölcsek Tanácsának megállapítása szerint a magyar oktatási rendszer a szétesés küszöbére ért, ezért új, átfogó koncepcióra van szükség. Az oktatásügy ésszerű átalakításához az egyenlőségelv elé a teljesítményelvet kell helyezni. A megújuláshoz sokkal több pénz, közmegegyezés, mérhető teljesítmények, hosszú távú, kiszámítható oktatási stratégia és megfelelő ösztönző rendszer szükséges a szakemberek szerint. Legfontosabb elemként az oktatásügy központosítását, azaz az állam részéről fokozott anyagi és szakmai szerepvállalást sürget a Bölcsek Tanácsa. Mindenekelőtt visszaállítanák a szakfelügyeleti rendszert, a szakmai teljesítmény alapján szelektálnának iskolák és pedagógusok között, s bevezetnék a teljesítményelvű bérezést, méghozzá központi büdzséből. A fő cél az iskolák integrációja: a jól működő intézményeknek az eddiginél is nagyobb szabadságot adnának, míg a rosszul teljesítő iskolákat államilag menedzselnék, például pályázatírás, továbbképzés, vezető- vagy tanárcserék révén. A bölcsek szerint a felsőoktatás és a szakképzés rendszere is teljes megújításra szorul, az eddigi intézkedések jelentős része – így az érettségireform, a bolognai képzés bevezetése, a különböző szintű integrációk – elkapkodott volt, s az oktatás minőségének további romlását eredményezte.
A legsürgetőbb lépés a pedagógusszakma presztízsének fölemelése. „A pedagógusjelölteket az egész felsőoktatás irigyelt elitjévé kell tennünk – írják a szerzők. Ehhez jelentős ösztöndíjakra, minőségi szelekcióra, garantált állásokra, a sikeres szakemberek támogatott átképzésére, valamint a pedagógusképzés színvonalának emelésére van szükség. Meg kell találni annak a módját, hogy az alkalmas, de ma motiválatlan pedagógusokat minél nagyobb számban érdekeltté tegyük a minőségi oktatásban. Az itt elért változások az egész javaslatsorozatunk központi elemét, feltételét jelentik” – szögezik le a tanulmányírók.
A pedagógusszakma presztízsének helyreállításával az iskolák közösségteremtő és értékátadó szerepe is megújulhat. Családi jelenlét híján a gyermekeknek ugyanis szakkörökre, értelmes elfoglaltságokra, „egész napos iskolára” lenne szükségük. Elvégre az oktatásügy minőségét az jelzi, hogy a mai információdömpingben eligazodó, érvényes tudáshoz juthat-e minden gyermek. A szerzők teljes pedagógiai szemléletváltást sürgetnek: az oktatási rendszer egészében az értékekre és a sikerre koncentráló mechanizmusokkal kell felváltani azt a jelenlegi gyakorlatot, amelyik a hátrányokra és kudarcokra fókuszál.
„A Bölcsek Tanácsa megállapításai nem új keletűek, többségükkel a hazai szakemberek egyetértenek, de véghezvitelükhöz a megfelelő pénzforrások mellett hiányzott a közmegegyezés. Magam is megfogalmaztam hasonló javaslatokat a szakfelügyeleti rendszertől a kötelező felsőszintű érettségiig, de tudomásul kellett vennem, hogy ezeket nem mindig lehetett érvényesíteni” – mondta el kérdésünkre Tatai-Tóth András, az MSZP-frakció oktatási munkacsoportjának vezetője. A szakpolitikus megerősítette korábbi álláspontját, miszerint pusztán jogi eszközökkel nem lehet egy rendszert megújítani, ugyanakkor az iskolák az elmúlt évtizedben olyan társadalmi problémák gyűjtőhelyei is lettek, amelyeket pusztán oktatáspolitikai eszközökkel nem lehet megoldani.
Egy szakértő szerint a konzervatív pártok, ha pusztán pragmatikus okokból is, de a baloldalnál mindig sokkal hangsúlyosabban felvállalták az oktatás és az ifjúság ügyét, s elképzelhető, hogy erős politikai akarat esetén a Bölcsek alapkoncepcióját akár sikerre is vihetik a következő ciklusban.
2010. 02. 05. (XIV/5)
