„Nagyon szépen hangzik, hogy mi vagyunk a demokratikus ellenzék vezető ereje, de igazából arról van szó, hogy az önkormányzati választáson nem nyerünk megyei jogú várost, de még kisvárost sem, sehol nem leszünk a megyei közgyűlésekben, mindenhol kicsi és figyelmen kívül hagyható ellenzéki társaság leszünk” – értelmezi embernyelven a szikár politológusi zsargont és az eufemizáló pártszólamokat egy szocialista prominens. Az MSZP-ben jelenleg három életérzés fut egymás mellett. Az első: hagyjuk a fenébe az egészet, dőljünk hátra a következő két hétben, hiszen egyszer éltünk. A második: próbáljuk meg mindenáron elhozni azt a tucatnyi választókerületet, aminek megnyerése keresztbe verheti a Fidesz kétharmados parlamenti többségét. A harmadik: akkor jöjjön a teljes megújulás, avagy éppen a pártrestauráció.
Recseg a megyei rendszer
A megújulás vagy változás tagadhatatlanul időszerű, ugyanis a választások alapjaiban kérdőjelezték meg az MSZP belső hatalmi struktúrájának létjogosultságát. A baloldali párt legfőbb döntéshozó szerve a megyék delegáltjaiból álló kongresszus, ahol a nagy tagsággal rendelkező megyék szava a döntő. Így a kongresszuson Budapest, Pest megye, Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar fújja a passzát szelet. Csakhogy a vasárnapi választási fiaskó után egyértelműen kiderült, hogy ugyanezek a megyék büszkélkedhetnek a legnépesebb tagsággal, viszont a nép körében itt a legcsekélyebb a szocialista párt támogatása. (Budapest egyébként kilóg a sorból, a fővárosban a szocialisták mintegy hét százalékkal emelkedtek a párt átlagos, 19,3 százalékos népszerűsége fölé.)
2010. 04. 16. (XIV/15)
