Meztelen az MSZP, meztelen a császár (igazából már csak kisnemes) a választások első fordulója után, semmi nem takarja a párt szégyenét, azt, hogy nyolc év kormányzás után sikerült a harmadára-felére amortizálni a baloldalt. És bizony fügefalevélnek is kevés, hogy a szocialisták új névről és logóról morfondíroznak - a rendszerváltás sem attól rendszerváltás, hogy a köztársaság szó elöl eltűnt a „nép", és Kádár búzakalászát lecserélték a koronára. Hanem attól, hogy újraértelmezték az állampolgári jogokat, és kiépültek a demokratikus intézmények. Az első forduló után egyértelmű, hogy az MSZP sem spórolhatja meg a tartalmi és strukturális újjáépítést, hacsak nem feltett szándéka addig osztódni, amíg elfogy, mint 1994-es bukását követően az MDF. A szocialisták - legalábbis nyilatkozataik szerint - értik az új idők szavát, lelkesen magyaráznak az úgynevezett új baloldalról.
Balra át, balra át
A kifejezés egyelőre azonban lóg a levegőben, definíciót egyetlen MSZP-s politikus sem mellékelt. Ám segít egy szocialista rigmus, miszerint „balra át, balra át, Isten áldja Horn Gyulát" - és nagyjából ez a dolog lényege, a pártnak nem ártana visszatalálni egy modernizált horni útra, amiről gyakorlatilag egy éles kanyarral letért, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké emelkedett 2004-ben. Az irányváltással egy baj volt: a progresszívvé vált szocialisták nem vették észre, hogy szimpatizánsaik nem képesek bevenni a gyurcsányi kanyart. Így szólnak a baloldali értelmiségi vélemények, az MSZP egyszerre távolodott el a korábban hozzákötött értékektől és bázisától egyaránt. (Az ehhez fűzött gyurcsányi kommentár kevésbé önostorozó: a volt pártelnök-miniszterelnök szerint az hibádzott, hogy nem vette észre: hiába vágynak sokan a változásra, kicsi a társadalom reformképessége.)
2010. 04. 23. (XIV/16)
