Bár a T. Házba bekerült politikusok legtöbbje, különösen a kormánypártiak, teljesen új stílusú politizálást ígérnek, a parlament alakuló ülésén, illetve az azt következő tárgyalási napokon az országgyűlés hangulata, folyosói pletykálkodásai és a (leendő) fontos emberek felé történő „pedálozások", az ülésteremben zajló hangos viták és retorikai túlzások erősen emlékeztették a Hetek tudósítóját több évtizedes tapasztalatára. Változás leginkább csak a képviselői összetételben mutatható ki: egy átláthatatlan nagyságú Fidesz-frakció, melynek tagjai között kinézetre elég sok az egy kaptafás, könnyen cserélhetőnek tűnő politikus. Velük szemben különleges mixet alkot a meggyötört arcú, nyolcévnyi kormányzásban kifáradt, összezsugorodó MSZP-frakció. A parlamentben húsz kemény évet lehúzó két régi párt között a többnyire Bocskaiban domborító, nem kevés megszállott tekintetű arcot felvonultató Jobbik-frakció és a leginkább belvárosi értelmiségi dizájnban nyomuló LMP-s képviselők ülnek.
Első blikkre a T. Ház messze nem üti meg az első szabadon választott parlament intellektuális szintjét, de négyévnyi bizonyítási időt ilyenkor illendő adni. Kételyeinket persze az erősíti, hogy - elsősorban a Jobbiknak köszönhetően - rögtön botrányos jelenetekkel és kijelentésekkel kezdődött a munka. Nemzetközi összehasonlításban egyenesen szégyenletes a magyar szélsőjobb százalékos aránya az Országgyűlésben.
Diktálják a tempót
2010. 05. 21. (XIV/20)
