Tojásrántottával indult a Jobbik majálisa. A Hajógyári-sziget tisztására érkező „jobbikos honfitársakat” mikrofonnal felszerelt konferanszié világosítja fel: a kedvezményes, száz forintos reggeli ára tartalmazza a Vona Gáborral való találkozás lehetőségét is. Nemzeti divatbemutató, este nemzeti rockdiszkó, nemzeti motoroztatás, Z. Kárpáti Dániel előadása, Vona-értékelés, beszélgetés a pártvezetőkkel és lovaglás – ismétlődik a program az emelvényről, majd megérkezik a várva várt reggeliző partner. „Csak össze ne törjék, hadd egyen ő is egy falatot…” – féltik a színpadról az újdonsült frakcióvezetőt.
Már a sokadik csillogó szemű fiatal úr és hölgy fotózkodik, dedikáltat a pártelnökkel, amikor tőle pár méterre érdekes beszélgetés veszi kezdetét. „Minden pártban vannak zsidók” – jelenti ki a fekete ruhába öltözött, szakállas férfi, majd a rántottához adott „jó nemzeti kenyeret” méltatja. „Bármit csinálunk, lesznek, az SZDSZ megszűnt, de a Fideszben is ott vannak” – mondja a vele szemben ülő, cicanadrágos és „Magyar vagyok” pólóban étkező hölgy. Szóba kerül, de csak röhögnek az LMP-n. „Még a Jobbikban is vannak” – mondja egyikük, majd csönd lesz. „Persze, a Z. Kárpáti is az!” – vágja rá újra az első. „Adjon az isten jó étvágyat!” – kiált fel egyikük, amit biztosan a beszélgetés végének szánt, de egy idősebb hölgy még megjegyzi: „Én csak attól félek, elveszik tőlünk a karácsonyt és a húsvétot.”
Z. Kárpáti Dániel, a délelőtt egyik főelőadója két-háromszáz fő előtti beszédében kifejti: a jobbikos képviselők munkáját az dicséri, ha utálják őket Brüsszelben. Szlovákiát többször műanyagállamnak nevezi, amelynek a történelmét egy SMS-ben össze tudná foglalni, és sorra veszi a területeket, amiken változtatni kellene. A zsúfolt sátorban söröző és bólogató hallgatósága általában tapssal dicséri, ő pedig többször bejelenti: nem kell félni, a Jobbik nem fog megváltozni, ugyanaz marad, mint volt.
Ez az elem a pártelnöknek az emelvényről elmondott beszédében is visszaköszön – érdekes módon azonban mintha mégis „lágyulást” mutatnának ezek a célok: a TV2-t és az RTL Klubot például mindjárt nem is kell lerombolni, elég a műsorszórási jogot átengedni más csatornáknak. Vona a hiányérzetről beszél, amit a választás után éreztek, majd sejteti: az MSZP csak „buszokkal ide-odaszállított választókkal” tudta a Jobbikot megelőzni. Politikai elemzésében ő is kitér az EU-fővárosra, mint aminek eddig – Moszkva után, valamint Washington és Tel Aviv mellett – a talpát nyaljuk. (Z. Kárpáti kollégája ugyanennél a témánál egyébként egy másik testrészre utalt.)
A sziget bejáratánál, az IFA-kban állomásozó rendőrök már igencsak izzadhatnak, a jelenlevők viszont tapsolnak, amikor Vona elmondja: nem tudjuk, de sejtjük, kik hozták létre az
LMP-t. A Fidesznek szerinte az egyetlen esélye, hogy végrehajtsa a Jobbik-programot, különben ők kerülnek helyettük kormányra. „Adócsökkentésre kényszerítjük őket” – jelenti ki. Repülőgép megy el felettünk, egy férfi az izraeli kémekre gyanakodik.
„Kapára-kaszára, ha a földtörvény nem születik meg” – zárja egyik barátjától vett idézettel a földmoratóriumról szóló részt, majd nagy éljenzés kezdődik, amikor azt mondja: „Salamonok ne vehessenek földet Magyarországon!”
Üsd a tőkést, ne siránkozz!
A Városliget eddig minden május elsején zsúfolásig megtelt pihenni vágyó „proletárokkal”. Idén azonban csak a terület egyharmadáig sikerült a párt híveinek betölteniük az MSZP-buli hagyományos helyszínét. Még a teret körülvevő büféstandok kínálta mangalicahurka, hot-dog, lángos, kemencés lepény, kürtős kalács, palacsintakompozíciók sem tudták felturbózni a létszámot, és a ciklikusan megjelenő Jobbik-közeli provokátorok is csak kevéssé.
Horváth Csaba bombasztikusnak szánt és óriásplakátokon beígért bejelentését a szocialisták déli időpontra időzítették. A főpolgármester-jelölt bevezetőjében a „narancssárga veszélyre” figyelmeztetett, majd kijelentette, hogy „a Demszky-korszaknak vége, a kiskapuk nyitva hagyásának ideje lejárt”. A nagy ígéret úgy szólt, hogy 2013-ra a főváros polgárai díjmentesen használhatják a tömegközlekedést. Mivel – mint tudjuk – ingyen ebéd nem létezik, ezért itt is el kellett hangoznia a cechet álló bázisnak. A nyertesek azok az autótulajdonosok, akik a tervezett környezetvédelmi zónákba hatolásukkal évente 50 milliárd forintot csorgatnak majd egy meghatározott kasszába. Ehhez azonban Horváth Csabára kellene szavazni az őszi önkormányzati választásokon.
A nyugdíjasokat a bejelentés nem hozta tűzbe, hiszen ők eddig is – hála Horn Gyulának –ingyen utazhattak. Valamivel nagyobb hatást váltottak ki a közönség soraiban a Demokrata fotóriporterének gúnyolódó beszólásai, amelynek következtében kisebb dulakodásra került sor a felháborodott szimpatizánsok és a minősíthetetlenül provokáló fotóriporter között. A kedélyek nem csitulhattak, mert a színpadon családtagjaival együtt megjelenő Mesterházy Attilába „Magyar Ellenállás” feliratú pólót viselő szalonnácik igyekeztek belefojtani a szót. Őket Szabó Zoltán szocialista képviselő igyekezett jobb belátásra bírni, azaz elküldeni a helyszínről. „Hajrá, Zoli!” – buzdította őt éles hangon egy szocialista érzelmű hölgy, „Budaházy, Budaházy!” – kiabáltak a tüntetők.
A Városligetben egyébként egymást érték a zenekarok, egymáshoz olyan közel, hogy ha végigsétáltunk a ligetben, több együttes produkcióját is egyszerre élvezhettük a kialakult hangzavarban. A sokszínűséget tovább növelte a Vajdahunyad sétány, amely a korábbi évekhez hasonlóan a baloldali kis pártoké és a szakszervezeteké volt. Egymás mellett foglalt helyet a Történelmi Szociáldemokrata Párt, az Antifasiszta Liga, a Mukáspárt, a Magyar Egyesült Baloldal, a Kádár János Baráti Kör, a Kommunista Szövetség, a Marx Károly Társaság, valamint a Magyar Kommunista Munkáspárt (MKMP) pavilonja – utóbbi „Üsd a tőkést, ne siránkozz!” transzparenssel. A választási eredmények nyomán kialakult új belpolitikai helyzetben olyan meseszerűnek tűnt az élmény, mintha egy panoptikumban sétált volna az ember.
2010. 05. 07. (XIV/18)
