A felhők alatt helyezkedik el az a „földi” szint, melyet az ellenzéki interpellációk és kérdések elérnek, Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes „szférája” a közigazgatási és igazságügyi minisztérium, melynek a többi minisztérium is gyakorlatilag alárendelt (közigazgatási szempontból mindenképp). A Fidesz soraiban akadt, aki egyenesen azt fejtegette nekünk, hogy Orbán Viktor „funkciója” a jelenlegi rendszerben leginkább a szakrális vezető szerepével írható le. Azt is lehetett hallani, hogy gyakorlatilag egy második köztársasági elnök. Ha a francia szisztémát nézzük, akkor Orbán felel meg Sarkozynek, míg Navracsics Fillonnak. Éppen emiatt vannak, akiket megmosolyogtat az ellenzékbe került szocialisták kritikája, miszerint Orbán valamiféle „diktatórikus” rendszert hozott létre, holott a napnál is világosabb, hogy gyakorlatilag kiszervezte maga alól a hatalmat, egy sor politikustársának nagyon komoly politikai és közigazgatási befolyást és autonómiát adva ezáltal.
Kérdés persze, hogy akkor mindez hogyan fog működni? Erre az elméleti válasz az, hogy a Fidesz és az MSZP között leginkább abban volt a különbség, hogy míg az MSZP mindig megosztott erőcsoportok viaskodásának az egyenlege volt, addig a Fideszben megkérdőjelezhetetlen Orbán vezető szerepe: erős, ma senkihez sem fogható autoritással rendelkezik pártjában. Míg az MSZP sokszínű (volt) a sokféle csoportból összeálló pártstruktúra miatt, addig a Fidesz inkább a hatékonysággal tűnt ki riválisai közül. Ha működik az új rendszer, akkor Orbán Viktornak marad ideje arra, hogy a hobbijával, a focival törődjön, mert elég, ha a stratégiai döntéseket meghozza az „Olümposzon”, a kormányzás alacsonyabb szintjén úgyis végrehajtják azokat.
A pragma és az idea
A Navracsics Tibor által vezetett közigazgatási és igazságügyi minisztérium koordinálja a kormány munkáját. Több, közigazgatásban jártas politikus szerint szinte kezelhetetlen nagyságú feladatott gyűjtött be magának a civilben politológus, egyetemi tanár Navracsics, miközben a barátai szerint csak egy garancia van arra, hogy ez a szisztéma működni fog, méghozzá az, hogy az új miniszter egész egyszerűen munkamániás. Évek óta dolgozik és gondolkodik azon, hogy milyen közigazgatási modellel lehetne hatékonyabbá tenni a magyar közigazgatást. Az angol rendszerből átvett „nagy” miniszterek (ebből csak nyolc van az új Orbán-kormányban) és a „kis” miniszterek (ők az államtitkárok) szisztémájának a bevezetését is leginkább az ő nevéhez kötik a Fideszen belül. Tény, hogy Navracsics most megvalósíthatja álmait, hiszen gyakorlatilag, operatív értelemben, őt lehet miniszterelnöknek nevezni. Nyilatkozatai és a személyzeti politikája alapján (értsd: nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szakértők és politikusok integrálása) arra lehet számítani, hogy „Navra” – ahogy a Fidesz-frakcióban általában hívják – nem annyira ideologikus, hanem pragmatikus, techno-krata jellegű miniszternek készül, és a minisztériumi kollégáitól is ezt várja.
Nem tudni, hogy Orbán Viktor ellenpontnak szánta-e, de mintha a kormányzás ideológiai részét átengedte volna Semjén Zsoltnak, a KDNP elnökének, aki ugyancsak a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettesi rangra bízatott. A kereszténydemokraták első emberének aktivitását mutatja, hogy neve szinte az összes szimbolikus ügynél feltűnik kezdeményezőként (például vallási adatok firtatása a népszámláláskor, Trianon-emléknap, kettős állampolgárság, egyházi iskolák érdekében a közoktatási törvény módosítása).
Ha már a kereszténydemokratáknál tartunk, a Fidesz-frakcióban volt némi morgás amiatt, hogy a KDNP felülreprezentáltabb a kormányban, mint a Fidesz, hiszen az oktatás és az egészségügy is „hozzájuk” került. Gyakorlatilag igazi fideszes alig akad, vezető ősfideszes pedig mégannyira sem (Áder János és Deutsch Tamás Brüsszelben politizálnak, Kövér László, Kósa Lajos vagy Pokorni Zoltán nem lett a kormány tagja). Hende Csaba az MDF-ből jött, míg a többször Oxfordban is oktató Fellegi Tamás, Réthelyi Miklós professzor, Martonyi János vagy Pintér Sándor nem köthető szorosan a Fideszhez.
Ahogy az ősfideszes mag is hiányzik a kormányból, az is elmondható, hogy a demokratikus ellenzékből sem válogatott be Orbán (viccesen szólva, őket egymaga képviseli). Bár a Fidesz megőrizte antikommunista retorikáját, az egykori MSZMP-tagság nem volt kizáró ok a bársonyszék megszerzésére, hisz az oktatásügyekért felelős, ma KDNP-s Hoffman Rózsa, illetve Fónagy János közlekedési államtitkár is megjárta az állampártot, Martonyi János tagja volt egy kommunista kormánynak, és Matolcsy György is rendelkezik kommunista vegyértékekkel. Mindezzel ráadásul nincsenek egyedül az államtitkárokkal is kibővített minisztériumi struktúrában.
A legtöbb támadást a sajtóban Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter kapta, akinek minap egy internetes portálon a konkrét számokhoz való viszonyát is finoman kétségbe vonták, másrészt a nyilatkozatai közötti ellentmondásokat a szaklapok rendre citálják. Az tény, hogy ő az a gazdaságpolitikus, akit nem a költségvetési szigor őreként ismernek a közgazdász társadalomban. Matolcsy számít azon gazdaságpolitika egyik arcának, amely nem hisz a megszorítások eredményességében, sokkal inkább abban, hogy a pénzügyi hiány a gazdasági növekedéssel kinőhető. Még az őt közelebbről ismerő, vele nem ellenséges viszonyt ápoló közgazdászok is leginkább az ügyes pénzköltést kötik a nevéhez, hiszen az első Orbán-kormányban ő volt a motorja a Széchenyi-tervnek, illetve a kedvezményes lakáshitelezési programnak. Noha akkor ezt a pénzt (több százmilliárd forintot) nem adócsökkentésre fordították (mint az akkor éppen Varga Mihály által vezetett Pénzügyminisztérium szorgalmazta), mégis PR-szempontból sikeresnek minősíthető Matolcsy politikája, hisz a Fidesz az elmúlt nyolc évben ezerszer tudott erre a két programra hivatkozni.
Intézményszervezési okokból az új minisztériumi rendszer egyik fekete lovának a Réthelyi Miklós anatómiaprofesszor által vezetett Nemzeti Erőforrás Minisztérium tűnik. Ez a minisztérium felel az oktatás, a szociális ügyek és az egészségügy ezer érdektől feszített szakpolitikai koordinációjáért úgy, hogy emellett a sport és a kultúra ügye is a hetvenes éveiben járó professzor-miniszter vállát nyomja.
2010. 06. 04. (XIV/22)
