A választások előtt a Fidesz-KDNP pártszövetség várható magatartását elemző politikusok és politikai elemzők között kétféle álláspont volt jellemző. Az egyik oldal arra számított, hogy a jobboldal tanult az 1998-2002 közötti kormányzás hibáiból, és a választásokat követően nem ott folytatja, ahol 2002-ben abbahagyta, hanem - például a jobboldali francia elnök, Nicolas Sarkozy példáját követve - a konfrontáció helyett a kiegyezés, a szövetségeskeresés és az együttműködés útját fogja járni. A másik vélemény képviselői arra számítottak, hogy a Fidesz a kétharmad birtokában ráront az alkotmányos intézményrendszerre, és a hatalmi pozícióit ellensúlyozó rendszerek felszámolására fog törekedni. Az új Országgyűlés május 14-ei megalakulása után egy hónappal azt látjuk, hogy a kormánypárt az első változat szerint beszél, és a második szerint cselekszik.
Az új Országgyűlés egy hónap alatt tizennyolc törvényt, illetve törvénymódosítást fogadott el, és harminchárom törvényjavaslat tárgyalását kezdte meg. A kormánypárti képviselők négy hét alatt négy alkotmánymódosító javaslatot nyújtottak be, amiből kettőt már elfogadott az Országgyűlés. A szimbolikus törvényeket és a parkolási díjakat az Alkotmánybíróság döntése következtében kötelezően rendezni kénytelen törvényeket leszámítva szinte minden törvény a kormányzati hatalom növelését, a kormányzati hatalommal szembeni ellensúlyok lebontását célozza.
A kormánypárti előterjesztők minden egyes javaslatnál a demokratikus akaratra hivatkoznak. Ugyanakkor a felvilágosodás óta az alkotmányos demokráciák alaptétele, hogy a demokrácia nem lehet a többség diktatúrája. A feudális önkényből szabaduló polgárság szószólói tisztában voltak azzal, hogy „minden hatalom addig terjeszkedik, amíg korlátokba nem ütközik". Ezért tartották fontosnak a hatalmi ágak elválasztását, és a „fékek és ellensúlyok" rendszerének kiépítését. Az egykori klasszikus három (törvényhozó-végrehajtó-igazságszolgáltató) hatalmi ág mellett a modern társadalmakban kialakul az úgynevezett „ellenőrző hatalom" (például az állam pénzügyeit ellenőrző számvevőszékek, az emberi jogok tiszteletén őrködő ombudsmanok, az országgyűlési biztosok, a független jegybank stb.), illetve minden más hatalmi ágat a nyilvánosságon keresztül ellenőrző „médiahatalom", a független sajtó.
2010. 06. 18. (XIV/24)
