Az elmúlt napok-hetek esőzései nyomán Borsod megye joggal bitorolhatja el Finnországtól az „ezer tó országa" minősítést, bármerre haladunk ugyanis a megye útjain, a szántóföldeken mindenütt kisebb-nagyobb tavakat, néhol valódi tengereket látni. A helyzet abszurditását mutatja, hogy van olyan búzaföld és kukoricás, ahol már vízimadarak is megjelentek.
Az áradások miatt a megyében több száz embernek kellett hosszabb-rövidebb időre kiköltöznie otthonából, sőt, vannak, akik már vissza sem térhetnek házaikba, mivel azok életveszélyesekké váltak. A visszaköltözők boldogsága sem felhőtlen, mivel ingóságaik zöme - bútorok, autók stb. -, illetve a ház elemei váltak a víz áldozataivá.
Ez történt a szikszói Zádeczki Zoltánéknál is, ahol a feleséggel (a 28 éves Eszterrel, két kisgyermek, a nyolc hónapos Zalán és a 2,5 éves Zita anyukájával) beszélgettünk a család kálváriájáról. Náluk 17-én hajnali fél kettőkor lépte át a ház küszöbét a víz. Mint mondta, nem érte teljesen váratlanul őket az ár, mivel az utcában az öregek mondták, hogy szerintük jönni fog a patak, s tegyenek téglákat a bútorok alá. Utoljára ugyanis 1972-ben volt nagy árvíz Szikszón, amelyre még élénken emlékeznek az idősek. Eszter aznap este azzal tért nyugovóra, hogy éjszaka többször lenyújtja majd az ágyról a lábát, próbálván érzékelni a szobában a vízállást. Így is történt, s ahogy növekedett az ár, úgy pakolgatták a téglákat a bútorok, a hűtő alá, egyre feljebb, végül egy férfi rokon ölbe vitte ki a házból őt és a gyerekeket, míg férje tovább mentette az ingóságokat. Azóta a Zádeczki család a rokonoknál, Vargáéknál lakik, ugyanis a mai napig nem tudtak visszatérni otthonukba. A házuk mészkőből épült, amely felszívta a vizet, így még a plafonról is pereg a vakolat, holott „csak" hatvan centi víz állt a házban. Visszaköltözni egyelőre nem tudnak, mivel az egész házban bűz uralkodik, sok helyütt iszapos a padló, rendkívül magas a páratartalom. A törékeny, kistermetű Eszter naponta jár ki a gátra, s próbálja felmérni, mikor bonthatja ki a család zsákokba csomagolt ruháit.
2010. 06. 04. (XIV/22)
