Éppen átrajzolja Magyarországot a Fidesz – a szó politikai és elsődleges értelmében egyaránt. Ugyanis az önkormányzati választásokra készülő kormánypárt felére csökkenti a helyhatósági képviselők számát, így a választókerületi és városatyai létszám arányosítása érdekében gyakorlatilag egy új voksolási térképet kell felskiccelni. A mintegy 3200 település zöme már végzett a feladattal, a jegyzők meghúzták az új választókerületi határokat, illetve, ha igény volt rá, a kerületeket alkotó szavazókörzeteket is átformálták. Ennek ellenére mégsem jutott nyugvópontra a kérdés, várhatóan több tucat település fordul majd az országos, illetve a helyi választási bizottságokhoz, mondván: sérült az esélyegyenlőség és az arányosság elve a frissiben kijelölt kerületeknél.
Rajzolnak és vívnak
A kijelölési háború a jegyzők között zajlik, pontosabban a települési főjegyzők viaskodnak a megyei főjegyzőkkel – ugyanis utóbbiaknak törvény adta hatalmában áll, hogy felülírják falusi és városi kollégáik döntését. Persze a konfliktus nem automatikus, ott robban ki, ahol szocialisták és fideszesek feszülnek össze. A kormánypártnak ugyanis alapvető érdeke, hogy négy, jelenleg vörös nagyvárost narancsszínre fújjon át: Nyíregyházát, Szegedet, Miskolcot és Budapestet kell beterelni a fideszes akolba. És az országgyűlési választások eredményének ismeretében sem egyértelmű, hogy ez sikerül. Pontosabban a Fidesznek nem attól kell tartania, hogy e városok képviselőtestületében az MSZP szerezne többséget, hanem attól, hogy kitartanak az MSZP-s első emberek.
Bár a szegedi Botka László és a miskolci Káli Sándor szintúgy elbukott a parlamenti voksoláson, alapvetően nem a városi választókerületük utasította el őket, hanem a választókerületekhez tartozó külső települések nem kértek belőlük. (Kálit három, Miskolcon kívüli település húzta le, Botkát pedig sok apró falu.) És bizony, ha a Nyíregyházát vezető Csabai Lászlóné rászánja magát, hogy elindul, akkor befuthat – fideszes önkormányzati forrásaink szerint ugyanis a polgármester asszony ugyanúgy be van betonozva, mint Kósa Lajos Debrecenben. (Megjegyzendő: a szocialista polgármesteri posztok ugyan dagaszthatják a baloldal kebelét, de igazából szimbolikusak, ugyanis fideszes többséggel a hátában az MSZP-s városvezető gyakorlatilag még a fizetéséről sem dönthet.)
Szóval a körzetátrajzolási képlet rendkívül egyszerű: a települési jegyző közleményben deklarálja, hogy miként alakulnak az új határok, amiket azonnal megfellebbeznek, és az ügy átkerül a megyei főjegyzőhöz. Márpedig a 19 megyei közgyűlésből 18 fideszes, következésképpen a főjegyző is az. A dolog külön pikantériája, hogy a főjegyzői verdikt ellen nincs fellebbezés, legfeljebb a választási bizottságoknak lehet panaszkodni, hogy nem arányos, illetve nem igazodik a település tradicionális tagolásához az új körzetrendszer. (Azaz egyik kerületben túl sok lakos zsúfolódott össze, a másikban túl kevés, és így tovább.) A jelek szerint azonban ez nem hatja meg a megyei főjegyzőket, határhúzó ceruzájukat nem feltétlenül a pártatlanság vezeti.
2010. 07. 23. (XIV/29)
