Számos nemzetközi kutatás vizsgálja a fiatalkorúak szerepét és helyzetét a büntetőjogban, ezért tisztán látszik, mi működik és mi nem – mondta el az atv.hu-nak Gyurkó Szilvia. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) munkatársa szerint ugyan a kutatások zömét angolszász és nyugat-európai országokban végezték, az alapvető következtetések hazánk fiatalkorú bűnelkövetőire is érvényesek. Az egyik legfontosabb konklúzió, hogy a gyerekek által elkövetett bűncselekményeket teljesen külön kell kezelni, mivel a fiatal elkövetőket alapvetően más motiválja, mint a felnőtteket. A másik alapvető következtetés, hogy egyetlen kutatás sem jutott arra, hogy a gyerekeket szabadságvesztéssel kell büntetni. Nem véletlen, hogy számos – Magyarországra is kötelező – nemzetközi dokumentum szögezi le, miszerint csak a legvégső esetben, és a lehető legszűkebb körben lehet a gyerekeket szabadságelvonással járó büntetéssel sújtani. Gyurkó Szilvia úgy véli, egyelőre megjósolhatatlan, hogy mi történik, ha a belügyminisztériumi elképzelés törvényerőre emelkedik, abban viszont biztos, hogy a kormány által bevezetni kívánt rendelkezések sem az európai törekvésekhez, sem a kutatási eredményekhez nem illeszkednek.
Ráadásul már a jelenlegi rendszer is túlzsúfolt, így az OKRI munkatársa kérdésesnek tartja a megvalósítást. „Most, ha egy tizennégy év alatti gyerek bűncselekményt vagy szabálysértést követ el, speciális intézménybe utalják. Négy ilyen van az országban, és gyakran nehezebb bekerülni, mint egy-egy egyetemre” – magyarázta Gyurkó Szilvia, aki szerint nem látható előre, hogy hová tervezi elhelyezni a kormány a nagyjából 12 ezres fogvatartotti kört meghaladó létszámot. Mivel kevés bűnelkövető gyerekekkel foglalkozó szakember és program van, joggal merül fel a kérdés, hogy mi történik a gyerekekkel a szabadságvesztés ideje alatt. Magyarán miképp előzhető meg, hogy kiessenek az oktatási rendszerből, miképp kerülhető el, hogy a társadalom megbélyegezze őket, illetve hogyan tudnak visszailleszkedni közegükbe.
A rendelet ezért teljesen szembemegy a nemzetközi elvárásokkal, hiszen mindenhol a felnőttektől elkülönítve kezelik a fiatalkorúakat, akiknél az ismételt elkövetést nem büntetéssel lehet megakadályozni, hanem megelőzéssel, prevencióval, mediációs technikákkal.
A Debreceni Javítóintézet igazgatója egyetért a rendelet azon részével, ami bizonyos szigorításokat helyez kilátásba, összességében viszont Magyari László is úgy gondolja, hogy önmagában semmit nem old meg az új törvény. „A fiatalokat minél hamarabb a jó irányba kellene terelni, a szülőket pedig szigorúbban kellene fogni annak érdekében, hogy igenis járassák iskolába a gyerekeket” – mondta el az atv.hu-nak az intézményvezető. A Debreceni Javítóintézetben egyébként 14–18 év közötti fiúk laknak, akik jellemzően rablás miatt kerülnek be. A példákat otthonról hozzák, hiszen nagy részük azt látja, hogy a szülők bűnözői életmódot folytatnak, nem dolgoznak. „Van olyan család, ahonnan másfél év leforgása alatt már a harmadik gyerek érkezik hozzánk” – meséli Magyari.
Arról, hogy mekkora a visszaeső fiatalok száma, az igazgató nem tudott pontos adatot mondani, de úgy becsült: 15-20 százalék. „A tapasztalat az, hogy ha egy fiatal a kikerülése után két-három évig nem követ el újabb bűncselekményt, nagy esélye van rá, hogy többet nem is fog, és priusz nélkül, a társadalomba beilleszkedve tudja folytatni az életét. Ha ez nem így történik, akkor egy bűnözői karrier indul el.”
2010. 07. 09. (XIV/27)
