„Európai példák alapján arra számítunk, hogy minden sportra költött forint 3-3,5 forintot hoz” – ezzel magyarázta lapunknak a törvénymódosító csomagot többedmagával jegyző Bánki Erik, hogy az égető gazdasági problémák közepette miért Magyarország sportnemzetté fejlesztése az egyik kiemelt célja a kormánynak. Az Országgyűlés Sport és Turisztikai Bizottságának fideszes elnöke úgy kalkulál, hogy a különféle adó- és illetékkedvezmények révén mintegy 15 milliárd forint plusz áramlik majd a sportéletbe (egészen pontosan a kiemelten kezelt öt látvány-csapatsportágba: a labdarúgásba, a kézilabdába, a kosárlabdába, a vízilabdába és a jégkorongba). Másfelől persze ennyivel rövidül a költségvetés, ám – mint a politikus hangsúlyozta – ez négy-öt év alatt megtérül.
„Megteremtjük egy tiszta, átlátható sportgazdaság alapjait, amelyben a támogatás vonzó lesz a gazdasági társaságok számára, és véget ér a fekete kifizetések és a színlelt szerződések ideje, amihez az is hozzájárul, hogy a sportolók számára lehetővé tesszük az ekhós adózást. A piaci szponzorációért folyó megújuló verseny pedig a teljesítményt is növeli majd” – magyarázta Bánki Erik, hozzátéve, hogy a sportcélú beruházásokra vonatkozó illetékmentesség az infrastruktúra fejlesztését is elősegíti. A bizottsági elnök hangsúlyozta: a sport ma is nettó befizető a költségvetésben, az elmúlt években egyre csökkenő sporttámogatások összege 16 milliárd forint, miközben az ágazatból befolyt adó 72 milliárd forint. Márpedig a (pénzügyileg is) sikeresen működő sportegyesületek növelhetik az idegenforgalmat, vagy például jó hatással lehetnek a reklámpiacra, ami munkahelyet és több adóforintot generál majd.
Ugyanakkor legalább ennyire fontos a Fidesz–KDNP koncepciója szerint a sport erkölcsi nevelő hatása és az egészségügyre gyakorolt pozitívumai. „Az említett csapatsportok társadalmi szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bírnak, hiszen hozzájárulnak a felnövekvő nemzedékek körében az egészséges életmód feltételeinek kialakításához, a deviáns magatartási formák visszaszorításához, a közösségi lét értékeinek megismertetéséhez” – fogalmaz a törvénymódosítási csomag indoklása. Bánki Erik hangsúlyozta: a magyar társadalom katasztrofális egészségi állapotban van, a túlsúlyosak aránya 64 százalék, amivel sereghajtók vagyunk Európában. A lakosságnak pedig mindössze 9 százaléka végez rendszeres testmozgást (hetente legalább kétszer 45 perc erejéig), miközben az uniós tagállamokban ez az arány 25-30 százalék. Nem véletlen, hogy a nemzeti össztermék (GDP) egyharmadát az egészségügyre kell költenünk, és az sem, hogy átlagosan 72 évet élünk, amivel szintén az utolsók között vagyunk az EU-ban.
A sportolás mellett érvelők szerint a rendszeres testmozgás jelentősen csökkenti a koszorúérbetegség okozta halálozás kockázatát, javítja a keringést, és kisebb a valószínűsége a cukorbetegségnek vagy a súlyfelesleg kialakulásának. Ráadásul a fiatalon elkezdett testmozgás segít megfelelő kondícióban tartani a testet, csökkentve ezzel az idősebb kori elhízás esélyét is. Ennek ellenére a magyar emberek szabadidejük túlnyomó többségét még mindig a tévé előtt töltik – becslések szerint több mint négy órát naponta –, ami egyébként általában igaz a többi ország lakosaira is, hazánkban azonban sokkal kisebb a népszerűsége például a kerti barkácsolásnak vagy a színházba járásnak, mint az egyéb európai vagy óceánon túli lakosok körében.
Kérdés persze, hogy néhány kiemelt sportág támogatása mennyiben változtat majd ezen a tendencián, már csak azért is, mert a tömegsportról nem esik szó a törvénymódosítási csomagban. Bánki Erik bizakodó: szerinte a sikeres versenysport automatikusan azt fogja eredményezni, hogy megugrik a rendszeresen sportolók száma. Példaként említette a vízilabda-válogatott sikerszériáját, amelynek eredményeképpen 1500-ról 6000-re bővült az igazolt játékosok száma néhány év alatt. Nagy tartalékok vannak az általános iskolai testnevelésben is: a koncepcióban szereplő heti öt óra testmozgás fizikailag és mentálisan is jót tenne a magyar fiataloknak. Ezt azonban – mondta Bánki Erik – majd csak ősszel, egy újabb törvénymódosítással teszik kötelezővé, miután számos kérdés még nem egyértelmű, például az ehhez szükséges infrastruktúra, illetve a tanári állomány egyelőre nem biztosított.
„Egy betegség gyógyítása négyszer annyiba kerül, mint a megelőzése. A megelőzés egyik alapvető módja a gyermekkorban elkezdett rendszeres testedzés és a helyes táplálkozás. Ezzel szemben a magyar gyerekek több mint 80 százaléka a testnevelésórákon kívül nem sportol semmit, míg a finneknél például fordított az arány. Ráadásul a fiatalok az elődeiknél is károsabb életmódot folytatnak: egészségtelenül étkeznek, a képernyő előtt ülnek naphosszat, egyre korábban dohányoznak, alkoholizálnak, drogoznak, holott a tudásbeli teljesítmény és a későbbi karrierút szempontjából is elengedhetetlen lenne a jó fizikai kondíció. Ezért a mindennapi kötelező testnevelésóra bevezetését nagyon jelentős előrelépésnek tartjuk” – jelentette ki lapunknak dr. Istvánfi Csaba professzor, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének (MTTOE) elnöke. Az orvosi vizsgálatok eredményei szerint a komoly betegségforrást jelentő testalkati rendellenességek, így a gerincdeformitás a 6–18 évesek 75 százalékára jellemző. Az olyan tipikus életmódbetegségek, mint a szív- és keringési problémák – amelyek vezető halálokok az országban – a fiataloknál is egyre gyakoribbak. A gyerekek több mint egyharmada túlsúlyos vagy elhízott, s az arány az életkor előrehaladtával nő, ami rendkívüli rizikófaktor.
„Az MTTOE 1999 óta küzd a mindennapi testnevelésórák törvénybe iktatásáért. Az ötlet mindig komoly érdekütközéseket vált ki a pedagógusszakmában, ami érthető is, bár sokan hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a testnevelés nemcsak az egészségmegőrzés miatt fontos, hanem rendkívüli jellemformáló erővel is bír, hisz a csapatjáték többek között erősíti a kitartóerőt, toleranciát, becsületet, csapatszellemet, az alkalmazkodó- és küzdőképességet. El kell dönteni, hogy testi-lelki nyomorultakat akarunk-e adni a társadalomnak, vagy életképes, egészséges embereket. A pedagógiai programoknak először egészséget kellene biztosítaniuk, s azután elméleti tudást: a gyerekek iskolai túlterheltségének, fáradékonyságának fő oka nemcsak a tananyagmennyiségben, hanem a gyenge fizikumukban is keresendő. Azok a diákok, akik mindennap sportolnak, és testnevelésórán is részt vesznek, messze jobb tanulmányi eredményeket produkálnak, mint alig mozgó társaik” – tette hozzá a professzor.
A Fidesz régóta hangoztatott elképzelése az „egész napos iskola” koncepciójáról, a délutáni sport- és egyéb szakkörök visszaállításáról, s ezen belül is az iskolai sportélet drogmegelőzéssel való összekapcsolásáról nem légből kapott ötlet. Finnországban, Svédországban az iskolai testnevelés és a délutáni sportolás finanszírozását az egészségügyre és drogprevencióra szánt pénzek 30 százalékának átcsoportosításából nyerik. Nyugat-Európában ma már általánosan elfogadott nézet, hogy a 21. század tartaléka a drogellenes küzdelemben a sport.
2010. 07. 23. (XIV/29)
