Az államtitkár az átalakulás végső céljaként az úgynevezett „egyablakos ügyintézést” határozta meg, melyben a polgár egyetlen ablaknál intézhetné el az összes, közigazgatási rendszert érintő teendőjét. Ehhez első lépcsőben felállítanák a Fővárosi és Megyei Kormányhivatalokat, melyek jogutódjai lennének az eddig több-kevesebb sikerrel működő közigazgatási hivataloknak. Az Alkotmánybíróság korábban megsemmisítette a közigazgatási hivatalokat létrehozó jogszabályt, a Gyurcsány-kormány azonban regionális szinten szervezte újra őket államigazgatási hivatal néven. Az új kabinet szeptember 1-től visszatért a megyei felosztáshoz.
A kormányhivatal struktúrája a következőképpen épül fel. A hivatal élén egy politikai vezető állna (kormánymegbízott), alatta a beolvadt közigazgatási hivatal vezetője foglal helyet, akinél már feltétel a „releváns közigazgatási gyakorlat”. A hivatalvezető szakmai munkáját pedig a főtitkár segíti, akinek a felsőfokú végzettsége mellett jogi vagy közigazgatási szakvizsgával és legalább öt év szakmai gyakorlattal is rendelkeznie kell. Az új struktúra magába olvasztaná a 33 megyei és regionális illetékességű szervezet többségét (pl: Nemzeti Közlekedési Hatóság igazgatóságai, nyugdíj-biztosítási igazgatóságok, Oktatási Hivatal igazgatóságai), illetve olyan jogköröket is átcsoportosítanának a felállítandó hivatalokhoz, mint például a jegyzők államigazgatással kapcsolatos hatáskörei.
A hivatal élén álló politikai vezetővel kapcsolatban Szabó Erika elmondta: már volt példa arra, hogy területi szinten a kormány embereket küldött a közigazgatásba – a főispánok idejében. A mostani javaslat tulajdonképpen ennek a gondolatkörnek a folytatása – állítja az államtitkár –, ugyanis a cél az, hogy legyen a kormánynak egy kinyújtott keze a megyékben, amely felelős a végrehajtásért, és egyéb dolgokban is érvényesítheti a politikai akaratot.
A kormányhivatal megörökli majd a közigazgatási hivatal feladatköreit, így törvényességi ellenőrzést lát el az önkormányzatok fölött, államigazgatási szervek vonatkozásában is rendelkezik ellenőrzési funkcióval, és emellett a kormánytisztviselők és köztisztviselők képzéseit is szervezi (a képzések egyik kiemelt feladata az udvarias ügyintézés általánossá tétele). A cél ugyanis a „jó állam” megteremtése, mely egy hatékonyabb, koordináltabb, olcsóbb és legfőképp ügyfélközpontú területi közigazgatás megvalósítását jelenti – legalábbis a kormányzati brosúra jelentése alapján. A kormány deklarált célja, hogy az állam megfelelő minőségben teljesítse kötelezettségeit, mert ellenkező esetben a szervezettség hiánya a társadalom „szétzilálódásához” vezet.
Már az 1990-es önkormányzati reform óta kérdés, hogy mi legyen a középszintű közigazgatással, és hogy a kormány hogyan érvényesítse az érdekeit helyi szinten. ’90-ben ugyanis kettéválasztották a tanácsrendszert, és létrejöttek az államigazgatási szervek, a dekoncentrált szervek és az önkormányzatok. A feladatok 95 százalékát azonban az önkormányzatokra telepítették és nagyon hamar kiderült, hogy ezzel az önkormányzatok nem tudnak mit kezdeni, úgyhogy már a ’90-es évek közepére világossá vált, hogy az önkormányzatok túlterheltek, ugyanakkor a megyében túl sok államigazgatási szerv alakult ki – fejtette ki lapunknak Nagy Marianna, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának docense.
Nehézséget jelent ugyanakkor a probléma kezelésében, hogy a középszinttel nem lehet korrigálni a helyi szint kérdéseit. A szakértő teljesen kizártnak tartja, hogy a jegyző összes államigazgatási feladatát át lehetne helyezni a kormányhivatalra, ugyanis ez ellentmondana a fenti elvnek, miszerint az állampolgárokhoz legközelebb eső közigazgatási szerv lássa el a feladatokat.
További probléma, hogy a Fidesz mostani megoldása nem konszenzusos alapon született meg, miközben hosszú távon határozza meg a közigazgatás szervezésének irányait. Az is kérdéses, hogy mi szab gátat úgynevezett „megahivatalok” létrejöttének. A szakpolitika érvényesítése Nagy Marianna szerint a központi közigazgatásban kellene, hogy megvalósuljon, ahol a kimondottan erre a célra létrehozott központi szakigazgatási szervek működnek. Vagyis, ha a kormány a helyi területi egységekben akar szakpolitikát érvényesíteni, akkor a minisztériumainak egy része munka nélkül maradhat. A jogász egyébként úgy értesült, hogy a szaktárcák jelentős része ellenáll ennek a törekvésnek.
Az egyik racionális érv a kormányhivatalok felállítása mellett, hogy minél tagoltabb egy közigazgatási rendszer, annál drágább, így a hivatalok beindítása olcsósíthatja a közigazgatást. Sőt, akár a különböző területek közötti együttműködést is erősítheti.
A főispáni vagy akár köztársasági megbízottnak nevezett funkció a jogász szerint azonban egyáltalán nem megvetendő. Az a tény, hogy a főispáni tisztséget 1948-ban demokratikus deficitre hivatkozva megszüntették, lehet, hogy indokolt volt abban a helyzetben, de ettől függetlenül a mindenkori kormányzatnak lehet arra igénye, hogy területi szervekben legyen egy kinyújtott keze. A kérdés csak az, hogy mit akar a kormány általa érvényre juttatni.
2010. 09. 03. (XIV/35)
