Szabó Ervinről elnevezett fővárosi könyvtárhálózat nevének megváltoztatását kezdeményezi a Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány. A szervezet főigazgatója méltatlannak tartja, hogy „egy szélsőbalos kommunista ideológus” nevét viselje az egyik legfontosabb nemzeti intézmény. Szakács Árpád szerint az 1900-as évek elején Szabó Ervinnek vezető szerepe volt a szélsőbaloldali ideológiák magyarországi terjesztésében.
Az ötlet nyomán kialakult közfelháborodást jelzi, hogy röpke három nap leforgása alatt másfél ezer ember csatlakozott ahhoz az internetes csoporthoz, amelyik az egyik legnépszerűbb közösségi oldalon indított kampányt az átnevezés ellen. „Ilyen alapon kapjon új nevet a Nobel-díj és a Rubik-kocka” – hívja föl a figyelmet egy olvasó a tényre, amit a javaslattévő alapítvány igyekezett feledni. Nevezetesen: a fővárosi könyvtárat éppen a lekommunistázott és ezért a magyar kultúrtörténetből kiradírozni kívánt Szabó Ervin alapította. A történet pikantériája, hogy a Népszava értesülései szerint a kezdeményező szervezet egyik alapítója épp Schmitt Pál köztársasági elnök egyik főtanácsadója.
A szeptember 16-án, tehát alig egy hete bejegyzett alapítvány főigazgatója azzal indokolta az indítványt, hogy „Szabó Ervin a majdani kommunista diktatúrát megalapozó művek propagandáját vállalta fel, Marx és Engels írásait népszerűsítette, ő írta a Kommunista Kiáltvány első magyar fordításának előszavát, üdvözölte és támogatta a Lenin-féle bolsevik puccsot”.
Kultúrharc folyik – kommentálta az eseményeket a Heteknek adott interjújában Krausz Tamás történész, aki szerint az ügy napos oldala, hogy most nemcsak a magukat baloldaliaknak tartók, hanem a radikális vagy Szabó Ervinhez hasonlatosan antikapitalista baloldal, a szabadságpártiak is megmozdulnak.
– Múlt héten Oroszországban voltam egy konferencián. Bekapcsoltam a tévét a szállodában, érdekel, mi folyik ott. Az első műsor, amire figyelmes lettem, arról szól, hogy átnevezzék-e Pétervár utcáit. Nincs új a nap alatt. Nem vicces? Minden kezdődik elölről…
Ők mit tagadnának le?
– A sztálinista rendszert és a sztálinista rendszer tagadóit egyaránt. Biztos a cári Oroszországig nyúlnának vissza.
Miért fontos ez az átnevezésesdi? És miért ilyen nyilvánvalóan agresszív a regnáló hatalom fellépése ezekben az ügyekben?
– Egész Kelet-Európában megfigyelhető, hogy amikor a választási eredmények a jobboldaliak számára kedveznek, s ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a hatalmukat etatista módon megszilárdítsák, tehát az állam közreműködésével hatékonyan avatkozzanak be a társadalmi-politikai-kulturális folyamatokba, akkor nem feledkeznek meg a kultúra átmosásáról, kisajátításáról sem.
Ez pusztán egy felülről irányított kultúra?
– Persze. De mindenütt lezajlik.
Miért?
– Mert Kelet-Európában a kapitalizmus nem tud az államhatalom megerősítése nélkül működni, ez kiderült az elmúlt húsz évben. Az úgynevezett szabad piac szétforgácsolta a társadalmat, felerősítette az egyenlőtlenségeket, és felőrölte a szociális-liberális kormányzat társadalmi bázisát. Amibe Magyarországon a baloldal bele is bukott, egyébként. A jobboldal szintén nem alulról építkezik, nem az alsóbb osztályok érdekeit képviseli, így a működési rendet erős hatalommal akarja kordában tartani. Nemzeti ideológiával, nacionalizmussal, tekintélyelvűséggel, rendpártisággal. S a társadalom bizonyos csoportjainak ez szimpatikus, azt gondolják, hogy ez a rend majd szociálisan és gazdaságilag is megjavítja a nehéz körülmények között élők helyzetét. Amiben valószínűleg tévednek, de azért, hogy ez minél később vagy egyáltalán ne derüljön ki, mélyen és szélesen kell ellenőrizni a kulturális folyamatokat. Az oktatást például.
Ha tényleg ez a cél, irracionálisnak tűnik az ilyen stílusú múltátértelmezés.
– A társadalom egy kis részének irracionális, de annak a részének, amelyik beáll ebbe a konzervatív-szélsőjobb táborba, egyáltalán nem tűnik így. Mert ők úgy fogják föl, hogy Magyarország végre a magyaroké, vagyis az övék, hisz ők definiálják, ki a „jó magyar”.
Azért ne mossuk össze a konzervatívokat a szélsőjobbal.
– Természetesen van a konzervatívoknak egy liberális szárnya, amely nem így gondolkodik, de az őket megerősítő, támogató tömeg meghatározza a lehetőségeiket. Számos kérdésben Kelet-Közép-Európában nem is lehet világos különbséget tenni a konzervatív és a szélsőjobb álláspont között. Emlékezzen vissza, honnan jön a Jobbik...
De miért csattan ez éppen Szabó Ervinen?
– Mert Szabó Ervin mindennek megfelel, amit a szélsőjobboldal gyűlöl. Marxista értelmiségi, nemzetközi kitekintésű, ellene van a nemzeti bezárkózásnak, zsidó. Mit mondjak még?
Túl nagy felület. Úgy értem, nagy a hibalehetőség abban, hogy pont őt kapták elő, hiszen elismert volt, meghalt mielőtt az első kommunista párt létrejött volna, a könyvtárat pedig 1946-ban nevezték el róla.
– Nagyformátumú személyt kell elővenni, így hívják fel magukra a figyelmet. Kultúrharc indul, hogy eltereljék a figyelmet a valódi szociális problémákról, kulturális téren megalapozzák a tekintélyuralmi hatalomkoncentrációt. Ez a dolog lényege. De a másik oldalon is megmozdul a tiltakozásra kész közösség, s nemcsak azok, akik magukat soft baloldalinak tartják. Erre aktivizálódnak a szabadságpártiak is, a liberálisok is – ahogy ez a Facebookon és más internetes portálokon is követhető volt.
2010. 09. 24. (XIV/38)
