Orosz csomagot állít össze a kormány: a tárgyalási pakettbe hivatalosan a Malév 5 százalékát (a Vnyesekonombank tulajdona), a Mol 21 százalékát (a Szurgutnyeftyegas a gazdája), az orosz–ukrán tulajdonú EMFESZ (vitatott tulajdonosváltás), a Paksi Atomerőmű bővítését, illetve a nemzetközi gázvezetékrendszerek ügyét szuszakolják bele. Ez a hivatalos kommunikáció, bár az vélhetően nem működik, hogy a fent említett csomag visszavásárlandó részeire a magyar állam tesz egy ajánlatot, az oroszok pedig némi árfelsrófolás után rábólintanak.
Ugyanis az orosz energetikai cégek (közülük is a legnagyobb a Gazprom, amely egyben az orosz államot is jelenti) hívószava nem a rövid távú profit, hanem a megkerülhetetlenség. A megkerülhetetlenség ez esetben pedig stratégiai cégek és csőrendszerek megszerzését jelenti.
A cél ugyanis az orosz és az észak-afrikai földgázmezők összekötése (ez mintegy 70-80 százalékos orosz gázfüggést jelentene Európának), illetve az itt kitermelt gáz szállítása – saját csőrendszeren.
Így az oroszok számára Magyarországon szintén az a kérdés, miképp erősíthetik pozícióikat. Így a csomagot összeállító és az alkuhatárokat kijelölő Orbán Viktor kormányfő és Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter nincs könnyű helyzetben, egy nagyon képlékeny szituációban kell lavírozniuk. Igaz, az alapállás – azaz a tárgyalások megkezdése – mindkét fél számára pozitív. Orbánnak egyrészt diplomáciai siker, másrészt jelentős szerep, hogy ő fordíthatja át a jobboldal alapvetően oroszellenes politikáját (igaz, ez részben kényszer is, hisz a késő jelcini kor óta, amikor Moszkva keménykedő operetthatalomnak hatott, mára Oroszország valóban nagyhatalommá izmosodott). És siker Putyinnak is, aki mindenki számára egyértelművé teheti: Közép-Kelet-Európában is erős a befolyása, függetlenül a kormányok „pártszínétől”.
Cserebere
Ezt erősíti, hogy például a Mol 21 százalékos orosz tulajdonszerzését Magyarországon a mai napig nem ismerték el, és a Bajnai-kormány is úgy csinált, mintha nem létezne. Éppen ezért logikusan az oroszoknak – akiknek valóban fontos ez a részvénypakett – kellett volna kezdeményezniük, ám a magyar kormány előbb lépett, és menedzselte magát szívességkérő helyzetbe. Pedig a magyar állam nincs könnyű helyzetben a tárgyalóasztalnál, ugyanis csak kér. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem néznek ki könnyen menedzselhető részsikerek. Az 5 százalékos Malév-tulajdon ugyanis nem sokat nyom az orosz latba. Eladni is megéri, és cserealapként sem rossz. Például az EMFESZ-ért. A cégért, amitől a magyar fogyasztók negyede vásárolja a gázt. Emlékeztetőül: még tavaly tavasszal a cég magyarországi képviselője 1 dollárért adta el a 220 milliárdos forgalmat produkáló vállalkozást a Svájcban bejegyzett RosGas AG-nek, a Magyar Energiahivatal pedig egy nap alatt ráütötte a pecsétet az ügyletre.
2010. 10. 29. (XIV/43)
