„Nem vagyok messiás” – jegyezte meg egy szakmai konferencián a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyért felelős (miniszteri szintű) államtitkára. Szócska Miklós ezzel kívánta enyhíteni a személyével kapcsolatos csodavárást – annak ellenére, hogy az egészségügyben valóban kisebbfajta csodára lenne szükség. Ugyanitt éppen ő maga hasonlította küldetését a chilei bányászok kiszabadításához. A SOTE Menedzserképző Intézetéből érkezett szakember azért igyekszik hűteni a kedélyeket, mert bevallottan el akarja kerülni elődjei sorsát, akik átlagban másfél évet tölthettek székükben, és ezzel a leggyorsabban cserélődő kormánytagoknak bizonyultak. Ennek oka Szócska szerint az volt, hogy „többfrontos háborút” nyitottak, és az ágazaton belüli számos érdekkörrel szemben akarták keresztülvinni a reformot. Ebből okulva az államtitkár – akit egyébként is konfliktuskerülő vezetőként ismernek – rendszeresen hangsúlyozza: szakmai egyeztetések mentén kisebb lépésekben igyekszik változást hozni.
A fontolva haladás első lépcsője az az egészségügyi „salátatörvény-tervezet”, amely 12 törvényt lesz hivatott módosítani. A héten szakmai vitára bocsátott javaslatcsomag azonban többnyire adminisztratív és gesztusértékű változtatásokat tartalmaz, strukturális átalakításokról nem esik benne szó. Erre a tárca szerint 2011. január 1-jétől kerülne sor, egy meghatározott, de bővebben ki nem fejtett menetrend szerint. A mostani tervezetben konkrét lakosságszámhoz és földrajzi elhelyezkedéshez kötnék például a gyógyszertárnyitást, mert jelenleg többnyire nagyvárosok frekventált részein – és nem a vidéki kistelepüléseken – nyílnak új gyógyszertárak. Védenék a hazai érdekeket is azzal, hogy a patikát üzemeltető cégben a gyógyszerésznek többségi tulajdonnal kell rendelkeznie. Változnának többek között a méltányossági gyógyszerár-támogatás szabályai is, tiltólistára tennék a partidrogként használt mefedront, valamint az egészségügyi dolgozók számára munkaszüneti nappá nyilvánítanák július 1-jét, vagyis a Semmelweis-napot.
Az egyik leginkább jövőbe mutató lépés a súlyponti, illetve póluskórházak rendszerének megszüntetése. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász szerint ez is csupán technikai jellegű lépés, amivel azonban azt készítik elő, hogy az intézményi kapacitásokat újra lehessen osztani. (A súlyponti kórházakhoz ugyanis törvényileg vannak pluszfeladatok és kapacitások rendelve, így meg van kötve az egészségügyi kormányzat keze. A rendszer egyébként eddig sem működött, mivel a pluszfeladatokhoz a kiemelt kórházak nem kaptak többletforrásokat.) „Ennek önmagában semmilyen következménye nem lesz az ellátórendszerre nézve. A strukturális átalakítások jövőre várhatók, de ezzel kapcsolatban konkrétumokat még nem lehet tudni ” – fogalmazott Sinkó.
Egy városi kórházi igazgatója ezzel kapcsolatban arról beszélt a Heteknek, hogy a jelenlegi költségvetési források mellett 170 kórház biztosan nem finanszírozható. „A mi intézményünk például félgőzzel működik: a jelenlegi szakembergárdával és műszerekkel kétszer ekkora teljesítményt tudnánk produkálni” – fogalmazott, megjegyezve, hogy ha 100 kórházat kellene csak finanszírozni, akkor ez a jelenlegi költségvetési ráfordítás mellett sem jelentene problémát. Ráadásul csökkennének a várólisták is, amelyek lényegében amiatt alakultak ki, mert az intézmények teljesítményét központilag korlátozzák (teljesítményvolumen-korlát), az efölött végzett beavatkozásokat az OEP nem finanszírozza.
Az intézmények bezárásának koncepciója azonban az előző ciklusban sem volt politikailag keresztülvihető, nem véletlen, hogy Szócska a Fidesz-frakció előtt kijelentette: egyetlen kórházat sem fognak bezárni. Az idézett kórházigazgató szerint erre nem is lesz szükség: a beszállítók fogják „bezáratni” azokat az intézményeket, amelyek az adósságcsapdából nem tudnak kitörni (becslések szerint az év végére 90 milliárd forintra nő majd a kórházak adóssága). Sinkó Eszter szerint ugyanakkor az Egészségbiztosítási Alapban „talált” 27,5 milliárd forint szétosztása most levegőhöz juttatja a kórházakat, még akkor is, ha ennek az összegnek mintegy 20 százalékát használhatják majd közvetlen adósságcsökkentésre (a többit a teljesítmények növelésére, illetve a várólisták csökkentésére kell fordítani). Ez azt jelenti, hogy a kormány felismerte: muszáj többletforrásokat biztosítani az egészségügy számára. A szakértő szerint a strukturális átalakítás nem kell hogy kórházbezárást jelentsen: lehet szó intézmény-összevonásokról vagy akár a kapacitások drasztikus szűkítéséről. Például az is elképzelhető, hogy egyes kórházak szociális intézményekkel olvadnak össze, miközben bizonyos gyógyító tevékenységeket, „szakmákat” elvesznek tőlük. „Ebbe nyilvánvalóan a fenntartó önkormányzatok is bele akarnak majd szólni, vagyis komoly politikai viták várhatók” – jegyezte meg Sinkó Eszter.
Rácz Jenő, a Kórházszövetség elnöke is bizakodó, mert – mint mondta – a kormány ígérete szerint prioritásként fogja kezelni az egészségügyet. Hozzátette: középtávon az egészségügynek 230-250 milliárd forint pluszra lenne szüksége. A volt egészségügyi miniszter szerint az egyelőre még nem részletezett strukturális átalakítást három kulcsszó fogja jellemezni: integráció, erőforrás-koncentráció és centralizáció. „Várhatóan megyénként egy olyan intézmény lesz, ahol folyamatosan minden szakma hozzáférhető lesz, illetve lesznek városi kórházak, amelyek kisebb ellátási területen központilag meghatározott kapacitásokkal rendelkeznek majd. A lényeg a párhuzamosságok megszüntetése, ami a humánerőforrás miatt is egyre égetőbb kérdés, hiszen nemcsak orvosokból, hanem már ápolókból is hiány van ” – magyarázta. A beteg azt tapasztalhatja majd, hogy például egy előre tervezett műtétért többet kell utaznia, viszont cserébe kisebb lesz a várólista, és nagyobb az ellátás biztonsága. Rácz is utalt arra, hogy a kórházak szociális feladatokat is elláthatnak a jövőben, igaz, ezeket a szolgáltatásokat nem az egészségbiztosításból kell majd finanszírozni.
2010. 10. 29. (XIV/43)
