Az eredménytől a jobbos politikusok személyes jövője függ a Fideszen belül. Aki bukik, arra a süllyesztő vár. Fideszes forrásaink szerint, ha csak csöppnyi mértékben is romlik az országgyűlési választásokhoz képest a Fidesz támogatottsága, akkor attól tartanak, hogy a gyengélkedő ellenzék vérszemet kaphat. Ez már csak azért sem kívánatos, mert az igazi kormányzás csak a választások után kezdődik. Az olyan érdemi döntések, mint a pénzhiányos egészségügy, a társadalmi különbségeket élező oktatás, a pénznyelő automataként működő közösségi közlekedés átalakítása még előttünk állnak. A konfliktusok elkerülhetetlenek, az ellenzéki önkormányzatok pedig a kritika melegágyai lehetnek.
2006-ban, a Gyurcsány-éra csúcsán egy sor fideszes politikus - mint példának okáért Kósa Lajos, Pokorni Zoltán, Rogán Antal és Lázár János - „merült alá" az önkormányzati szférába, hogy később éles ellenzéki retorikával növeljék saját és pártjuk népszerűségét. Ráadásul az önkormányzatok a kormánytól független pénzügyi forrást is jelentettek, illetve a párt értelmiségének, média- és kampányszakértőinek egzisztenciális bázist a szocialista éra túlélésére.
Az MSZP számára is ez a tét. Az önkormányzatok olyan „menedékvárosokként" funkcionálhatnak, ahonnét újraszervezhető a baloldal. Budapest, Szeged vagy Miskolc városvezetői székének megőrzése reménysugarat jelentene, hogy két-három év múlva visszatérhetnek a boldog szép napok a baloldal számára. A jobboldal nem titkolt célja ezért, hogy annyira tönkreverjék az MSZP-t, hogy az többé soha ne találjon magára, és a többi exkormánypárt, az MDF és az SZDSZ sorsára jusson.
2010. 10. 01. (XIV/39)
