Idén júliusban 10 millió 1 ezer fő volt Magyarország becsült lélekszáma, de Pongrácz Tiborné demográfus, a Népesedési Kerekasztal tagja szerint biztosra vehető, hogy a valóságban már a lélektani határt jelentő 10 millió alatt vagyunk. Ennek oka, hogy a hivatalos becslésbe egyrészt beleszámítanak a hazánkban élő külföldiek is, másrészt a külföldön élő magyarok nagy része hiányzik belőle, mivel a kivándorlás nehezen mérhető. Idén januártól júliusig 22 608 fővel lettünk kevesebben, a népességfogyás üteme gyorsul. Egyre kevesebb gyerek születik, a házasságkötések száma csökken, a várható élettartam s így az idősek aránya nő. „A születésszám azokban az európai – többnyire világi vagy protestáns kultúrájú – országokban a legnagyobb, ahol a magas foglalkoztatottság mellett kialakult a nemek közti családon belüli munkamegosztás, megfelelő gyermekintézményi hálózat áll rendelkezésre, és a gyereknevelés költségeit jelentős mértékben kompenzálja az állam” – erősíti meg Pongráczné.
A tapasztalatok szerint a hosszú távon kiszámítható családpolitika a gyerekvállalási kedv szempontjából kulcskérdés. A közép-kelet-európai régióban a rendszerváltás után egyedül Magyarországon nőtt a születésszám, mert csak itt nem nyúltak hozzá rögtön a családpolitikához. A Bokros-csomag 1996-os megszorításai viszont máig változatlan szintre, 1,6-ról 1,3-ra csökkentették az egy szülőképes korú nőre jutó gyerekszámot, annak ellenére, hogy nem sokkal később vissza lett állítva a gyed és a családi pótlék. A negatív intézkedések gyümölcsei rögtön, a pozitívaké viszont 10-20 stabil év múlva jelentkeznek – figyelmeztet a szakember. Hozzáteszi: Magyarországon a választások idején minden párt erős családpolitikát ígér, aztán hatalomra kerülve elkezdik az ígéreteket korrigálni a különböző politikai ideológiák mentén, és vagy a szegénységpolitikára koncentrálnak, vagy a középosztályt támogatják, az éppen hatalmon lévő politikai elit szavazóbázisától függően. A gyermekvállalást ösztönző intézkedések meghozatalát a nyugdíjas szavazóréteg növekedése is hátráltatja, nem véletlen, hogy olykor felmerül a javaslat, hogy gyermekeik nevében a szülők is szavazhassanak.
Boross Péter, Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadója a Heti Válasznak adott nyári interjújában újfent a gyermektelenségi adó bevezetését javasolta, az ötvenes évek Ratkó-korszakának mintájára. Boross szerint akkor tíz év alatt hatszázezerrel nőtt a magyar lakosság száma, de Pongráczné szerint ez inkább a fogamzásgátlás teljes hiányával együtt járó abortusztilalomnak és a születésszám háborús időszakot követő természetes megugrásának volt köszönhető. „A gyermektelenségi adó komoly szinten nem merült fel soha” – szögezi le Pongráczné, aki szerint ez azért is járhatatlan út, mert megalázó procedúrán keresztül lehetne csak igazolni azt, hogy valakinek miért nem lehet gyereke. Ráadásul Magyarországon az akaratlagos gyerektelenség, tehát az, hogy valaki egyáltalán nem tervez családot, még mindig elenyésző, 3-4 százalékos.
A gyermektelenségi adót a Népesedési Kerekasztal elutasítja, viszont a Társadalombiztosítási Munkacsoport nemrégiben azzal a javaslattal állt a nyilvánosság elé, hogy a munkavállalók után fizetett tb-járulékokat a gyerekszám szerint differenciálják. Pongráczné szerint Németországban működik a rendszer, bár ott megfelelőbb adórendszer és adómorál, valamint szélesebb körű legális foglalkoztatottság társul az elképzeléshez.
„Anno, a társadalombiztosítási rendszer kialakításakor még mindenkinek volt elegendő számú gyermeke” – hangsúlyozza Morvayné Bajai Zsuzsanna, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének volt elnökhelyettese. A biztosítás mindenkire kiterjeszthető volt, hiszen kellő mennyiségben kinevelődött a jövő adófizető nemzedéke. Ma a tervezettnél jóval kevesebb gyerek születik – átlagosan 2,4 helyett 1,3 –, ezért állami eszközökkel kellene sokkal jobban ösztönözni, hogy a kívánt gyerekszám megszülessen. Sajnos a mai tb-rendszerben a gyerekes családok járnak a legrosszabbul, holott alkotmányos jog az arányos közteherviselés: a gyermekeket nevelő családok helyzetét mind adó-, mind járulékfizetés szempontjából figyelembe kellene venni. „Hivatásos nevelőszülőknek fizetés és munkanyugdíj jár, ellentétben a saját gyerekeiket nevelő nagycsaládosokkal, akik karrierépítés, öngondoskodás és hosszú idejű járulékfizetés helyett mintegy 30 millió forintot invesztálnak abba gyermekenként, hogy lehetőleg a diplomáig eljuttassák őket. A gyerekek felnőve nemcsak adó- és járulékfizetőkké válnak, hanem szegényebb sorsú szüleiket is támogatni kénytelenek. Ehhez kapcsolódó javaslat, hogy befizetett adójuk egy részét saját szüleiknek utalhassák” – teszi hozzá Morvayné.
A kerekasztal javaslatainak másik alappillére a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagság megszüntetése, mivel ez – ellentétben az állami társadalombiztosítás rendszerével – puszta megtakarításként működik, és semmilyen biztosítást nem jelent a befizetőnek. További javaslat a minél korszerűbb meddőségi kezelések országszerte jobb elérhetősége és erőteljesebb tb-finanszírozása, miután a 25-45 éves párok egyötöde meddő. Ugyanakkor a nők késői gyermekvállalása nemcsak a terméketlenségi problémák megugrásához vezet, hanem a tervezettnél kevesebb gyermek születéséhez is, ezért a kerekasztal minden lehetséges módon ösztönözné a huszonévesek gyerekvállalását. Olyan életpályamodellt támogatnának, melyben a nők lehetőleg huszonévesen szülik meg tervezett gyermekeiket, s azután kezdenek karriert építeni. Segítséget jelenthet a lakhatás megoldása, a felsőoktatás egész rendszerének rugalmasabbá tétele, hogy a tanulás mellett a gyermek- és munkavállalás is lehetővé váljon a párok számára.
2010. 10. 15. (XIV/41)
