Egy évtizeden belül újabb nagybefektető bicskája tört bele a múltját tekintve egyik legpatinásabb magyar klub felemelésébe. A 2003-ban méltatlan körülmények között távozó Várszegi Gábor után 2008-ban a klub akkori vezetése mintegy megváltóként kezelte Kevin McCabe skót üzletembert, aki az Esplanade Real Estate Ingatlanforgalmazó Kft.-n keresztül szerezte meg – mintegy 7 milliárd forintért – az FTC Labdarúgó Zrt.-t és vele az Üllői úti 8 hektáros területet. A befektető a Financial Timesnak nyilatkozva jelenleg 50 millió euróra, vagyis csaknem 14 milliárd forintra taksálta érdekeltségének értékét.
A jelenlegi stadion, illetve a mellette lévő terület egyébként kulcsszerepet játszik a történetben, ugyanis kritikusai annak idején és most is azt vetik McCabe szemére, hogy csupán az „ingatlanbiznisz” érdekelte. Az tény, hogy a Fradi hivatalos közleménye is azzal magyarázza McCabe kiszállását, hogy a válság negatív hatással volt az ingatlanszektorra (ami nem mellesleg tökéletesen igaz). Ugyanakkor a klub részéről azt is hangsúlyozzák, hogy a speciális üzleti modell miatt lett volna szükség a többek között szállodát, bevásárlóközpontot, irodaházat és egy új stadiont is magába foglaló ingatlanfejlesztésre. (Hasonló modell jól működik Győrben Tarsoly Csaba, a Quaestor Rt. első embere irányításával.)
Az ingatlanhasznosításból finanszírozták volna ugyanis a klub működését – hasonlóan a szintén McCabe érdekeltségébe tartozó angol Sheffield Unitedhez. Azt persze nem tudni, „mi lett volna, ha”, de annyi bizonyos, hogy a zöld-fehérek sokat köszönhetnek a skót üzletembernek, hiszen a két éve még a másodosztályban focizó, egymilliárdos adóssággal küzdő Ferencváros jelenleg stabilan működik, és az NB I. tabellájának harmadik helyét foglalja el. A szurkolók viszont elégedetlenek, mert a csapat jelenlegi költségvetéséből és játékosállományából nem tűnik úgy, hogy a közeljövőben a Fradi nemzetközi porondra léphetne, méltóan régi hírnevéhez.
Kérdéseinkre egyébként az FTC Labdarúgó Zrt.-nél a folyamatban lévő befektetői tárgyalásokra hivatkozva egyelőre nem kívántak válaszolni. Mindenesetre McCabe korábban kifejezte, hogy szívesen látna magyar befektetőket társként a klub működtetésében, de hiába keresett, nem talált ilyen személyt. A Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója, Alexander Gerstl ennél is továbbmenve azt nyilatkozta, hogy a skót befektetőt a magyarok egyedül hagyták.
Ha a működtetésben nem is, a lelépésben van, aki szívesen segítene a skót befektetőnek. Tarlós István főpolgármester, Fradi-szurkoló például – nyilatkozata szerint – két kézzel üdvözölné a távozását, és ennek érdekében befektetőket is segít keresni. A kutatásba bevonja Bánki Eriket, az Országgyűlés Sport- és turizmusbizottságának az elnökét, Kósa Lajost, a Fidesz alelnökét, illetve Kubatov Gábort, a Fidesz pártigazgatóját, aki elnökségi tag lett a zöld-fehér klubnál. (Lapunknak egyelőre sem Bánki, sem Kubatov nem kívánt nyilatkozni.) Nagy kérdés, hogy sikerrel járnak-e, lesz-e olyan – hangsúlyozottan magyar – vállalkozó, akit az eddigi kudarcok után még üzleti szempontból érdekel a Fradi. A hírek szerint Kevin McCabe egyelőre egy maláj üzletemberrel tárgyal az esetleges adásvételről. Igaz, vannak, akik szerint ez a tárgyalási stratégia része, hiszen így az esetleges magyar vevőket sürgetheti a lépésre.
A Fidesz vezérkara, élén a miniszterelnökkel, futballrajongó, s úgy tudjuk, hogy szívügyüknek tartják a magyar labdarúgás felfuttatását. Jelenleg viszont úgy tűnik, hogy nincs olyan magyar milliárdos, aki beszállna a Fradiba. Ráadásul nem egy bajban levő, olcsón megvehető csapatról van szó (mint amilyen például a Diósgyőr, vagy egykoron a Győr volt).
Szabados Gábor sportközgazdász a Heteknek nyilatkozva rámutatott: ahhoz, hogy tisztán üzleti alapon nyereségessé váljon egy klub, alapvetően két út vezet. Az egyik, hogy jókora beruházással a játékosállományát felfejlesztik, hogy rendszeresen szerepelni tudjon a nemzetközi kupákban, elsősorban a Bajnokok Ligája főtábláján. A másik lehetőség, hogy egy olyan befektető áll részben vagy egészben a klub mögé, aki saját vállalkozásai marketingjéhez tudja felhasználni az adott futballcsapatot, pontosabban annak reklámértékét. (Mint ahogy például a holland PSV Eindhoven esetében a tulajdonos Philips teszi.) „Azzal, hogy McCabe nem talált ilyen magyar vállalkozást, a kör bezárult, számára egyik út sem járható” – jegyezte meg Szabados Gábor.
Szerinte egyébként kívülről reálisnak tűnik, hogy Kevin McCabe-et nem kizárólag az ingatlanfejlesztés érdekelte, ám üzletileg ez tette számára reálissá a futballcsapat működtetését. Miután azonban a válság miatt az ingatlanbefektetés kudarcba fulladt, a klub működtetése sem vonzó lehetőség többé. Azzal kapcsolatban, hogy a skót befektető panaszai – miszerint nem kapott segítséget a hazai gazdasági-politikai szereplőktől – jogosak-e, a szakértő úgy vélekedett, hogy abban a tekintetben mindenképpen, hogy a Ferencváros nem kapott olyan önkormányzati támogatást, mint más csapatok. Többnyire vidéken jellemző, hogy jelentős önkormányzati segítséget kap egy csapat: példaként említhető a Videoton, a Debrecen vagy például a részben önkormányzati tulajdonban lévő Haladás. Ugyanakkor McCabe ezzel már a kezdetekkor tisztában kellett hogy legyen – tette hozzá Szabados Gábor.
Bárki is legyen a zöld-fehér klub tulajdonosa, helyzete nem könnyű – folytatta a sportközgazdász –, hiszen, amíg egy kisebb csapat működtetéséhez szerényebb összegek is elegendőek, addig ahhoz, hogy a Fradit nevéhez méltó módon fel lehessen futtatni, nagyságrendileg évi egymilliárd forintra lenne szükség. A szakértő szerint egy minden tekintetben megfelelő – hazai vagy nemzetközi – befektető „felkutatásához” akár egy évre is szükség lehet. Kérdés, hogy Kevin McCabe vállalja-e ilyen hosszú távon a havi 100 millió forintosra becsült veszteség finanszírozását, illetve mi történik, ha nem. Szabados Gábor erre egy Exupéry-idézettel válaszolt: „egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél”. Hozzátette: McCabe-nek is érdeke, hogy a Fradi ne „rohadjon le”, hiszen ezzel saját üzleti esélyei is romlanának.
A skót befektető kudarca egyébként azt is jelenti, hogy a Ferencvárosban mint „nemzeti értékben” rejlő lehetőségeket igazán még senkinek sem sikerült kihasználnia. Nem érdektelen felvetni azt a kérdést, hogy ebben mekkora szerepe lehet a magyar politikai közegnek (lásd Torgyán-éra) vagy például a Fradi szurkolótáborának (lásd Várszegi Gábor elüldözése). Szabados Gábor szerint a balszerencse is közrejátszik a zöld-fehérek vesszőfutásában. Ha ugyanis nincs a 2003-as Debrecen elleni bajnoki kudarc és az azt követő rendbontás, illetve a személye elleni, antiszemita felhangokkal kísért szurkolói támadássorozat, akkor meglehet, hogy Várszegi Gábor nem távozik, és 3-4 éve stabil BL-szereplő lenne a Ferencváros. „Ugyanígy a pechsorozat része az is, hogy amikor Kevin McCabe futtatta volna fel a klubot, a gazdasági válság miatt befuccsolt az ennek finanszírozásához szükséges ingatlanfejlesztés” – fogalmazott a sportközgazdász.
2010. 11. 26. (XIV/47)
