Tölgyessy Péter szerint, ha nem indul be a látványos gazdasági növekedés, akkor bajba kerül a Fidesz, mert az egészségügy, az oktatás intézményei, az emberek tömegei idővel elvárják helyzetük érezhető javulását, de a rendkívüli intézkedések teremtette források két-három esztendő után jobbára kimerülnek. Az önök szociológiai felméréséből viszont úgy tűnt számomra, hogy valójában az emberek nem is várnak radikális fordulatot. Akkor mi is a helyzet?
Kiss Ambrus: Három szakpolitikai terület ügyében folytattunk felmérést, a devizahitelek kérdése, az egykulcsos adó bevezetése, illetve az energiaár-emelés témájában. A felmérésekből az derül ki, hogy az emberek valójában nem várnak csodát, a kormánynak sikerült olyan hangulatot teremtenie, hogy ha nem romlik az életszínvonal, már azt is sokan eredménynek tartják. Az biztos, hogy hosszú távon, ha a kórházak és az oktatás színvonala nem emelkedik, akkor mindez átcsaphat elégedetlenségbe, de a magánnyugdíj-pénztárak 3000 milliárdos vagyonának megszerzése által minderre időt nyert a kormány.
Krausz Péter: A felmérésünk alapján egyetlen olyan terület van, ahol érezhetően fogy a türelem, ez pedig a devizahitelesek helyzete. A kutatásunkból úgy tűnik, hogy ebben az ügyben gyors, konkrét megoldást vár a lakosság a kormányzattól. Az emberek nem akarnak kilakoltatások képeivel találkozni a híradókban, különösen nem a saját utcájukban, ez a veszély pedig sok családnál fennáll.
Érdekes, hogy egy közvélemény-kutató szerint még növekedett is a Fidesz–KDNP duó népszerűsége, a biztos szavazók között 71 százalékon áll Orbán csapata. Ez lehet az oka?
K. P.: Más felmérésekkel együtt inkább azt a konklúziót lehet levonni, hogy nem csökkent a Fidesz–KDNP pártszövetség népszerűsége, hanem stagnál. Ennek többek között az az oka, hogy az önkormányzati választásokig nem hoztak semmilyen lényeges intézkedést, tehát nem is hibáztak. Sőt, azt követően sem született olyan döntés, mely tömegek életében okozott volna súlyos anyagi veszteséget, így a „néphangulat” inkább várakozó, mintsem kritikus. A következő közvélemény-kutatások fő kérdése, hogy a magánnyugdíjpénztárak pár hét alatt történő felszámolására miként reagálnak majd a választók, ez indít-e népszerűség-csökkenést a kormánypártoknál. Ez a radikális intézkedés a mérések után történt, de mivel a döntésnek nincs aktuális hatása az emberek hétköznapi életére, ettől sem várható, hogy a korábbi apátiát megváltoztatja.
K. A.: Úgy tűnik, hogy az Alkotmánybíróság jogköreinek megnyirbálása, a Költségvetési Tanács negligálása és egyéb demokratikus intézmények szerepének a csökkentése jelenleg a magyarok nagy többségét hidegen hagyja. Talán nem gondolják, hogy ezen intézményektől bármennyire is függ az egzisztenciális helyzetük. Ez azért is érdekes, mert amúgy az elmúlt években szinte az összes felmérés szerint az Alkotmánybíróságnak volt a legnagyobb hitelessége. Tehát ez sem számít. Jelenleg működik az kommunikációs technika, hogy a kormány az elődjeinél jóval erősebb népvédő retorikát használ a devizahitelesek megsegítése, az energiaár-emelés megakadályozása és egyéb gazdasági kérdésekben.
Miben térnek el a kormány szakpolitikai intézkedései az elődjeihez képest?
K. A.: Elsősorban az előbb említett népbarát kormányzás retorikájára igyekeznek szakmapolitikai megoldásokat kínálni, mindezt úgy, hogy elsősorban a rövid távú haszon látható az intézkedéseikből, az viszont nem, hogy a rendszer hosszabb távon hogyan és miként lesz működőképes. Mintha állandó időnyerésre játszanának.
Ilyen például a gázáremelés ügye. Változott a szociális alapú támogatási rendszer, és idén februárhoz képest 500-600 ezer háztartással kevesebb kap kompenzációt. Számukra tehát mindenképpen emelkedik a fűtés költsége. Ha erre ráengedte volna a kormány a korábbi gázárképlet alapján kiszámolt emelést, akkor ez több társadalmi csoportot nagyon érzékenyen érintett volna. Ezért kénytelenek a piaci viszonyokat megerőszakolva minimalizálni az emelést. Ez a ma szempontjából politikai siker, de egyben csapda is. Ezzel azt az utat választották, hogy a gáz árát szociálpolitikai kérdésként kezelik. Ez esetben viszont a világpiaci áremelkedések hatását is állami forrásokból kénytelenek fedezni, ami azt jelenti, hogy adófizetők milliárdjaiba fog kerülni a kompenzáció. És ezt a tömegek el is várják majd tőlük.
K. P.: Nagy hibát követett el a politikai elit, amikor a gázáremelés kérdését a politikai kommunikáció egyik fő kérdéséve emelte. Évek óta képtelenek érdemi szakmai megoldást találni erre a problémára, mivel az ár mesterségesen alacsony szinten tartása miatt mindig a költségvetést terhelik meg ezzel az elrendezetlen üggyel. Orbán Viktor is kénytelen volt kimondani, hogy lesz gázáremelés, mint ahogy korábban is mindig szembesült ezzel a ténnyel a politika.
Falvakban és kisvárosokban a Jobbik megelőzi az MSZP-t, míg a megyeszékhelyeken és a fővárosban bőven húsz százalék felett állnak a szocialisták. Hogyhogy?
K. P.: A szélsőjobboldal megerősödése – különösen most a gazdasági válság alatt – nemcsak hazai jelenség, hisz Európa számos országában találkozhatunk ezzel a trenddel. Általában a kis falvakban és a vidéki kisvárosokban alacsonyabb az információszerzés lehetősége, emellett jóval alacsonyabb az életszínvonal, mint a nagyvárosokban, nem beszélve Budapestről.
Az alkotmányossági aggályok, a Költségvetési Tanács kiüresítése, a médiaviszonyok kincstári ízű átrendezése, a rendőrség és a titkosszolgálatok jogköreinek ellentmondásos bővítése teljesen hidegen hagyja az átlagpolgárokat. Ilyen mértékű az elitellenesség?
K. P.: Inkább az apátia szót használnám, mivel ha általános elitellenségről beszélnénk, akkor a fideszes elitet is elutasítanák. Tömegeket nem érdekel a politika, nem hisznek abban, hogy számukra kedvező fordulatot tudnak a politikusok létrehozni, ezért kimaradnak inkább a közéletből. Akik valamelyest hisznek ebben, azok többnyire a Fidesz szimpatizánsai.
K. A.: 1993-ban akkor tudtak tömegeket megmozgatni ilyen szimbolikus ügyek (MNB-elnök leváltása, rádiósok kirúgása), amikor már mindez az utolsó csepp volt a pohárban, amikor már mindez igazolta, hogy rossz az MDF politikája. Ma erről szó sincs, a Fidesz népszerű.
Lesz-e, lehet-e Orbán kormányzásából évtizedekig tartó kurzus?
K. P.: Bizonyos szempontból ez megtörtént, mert egy sor állami vezetőt kilenc évre neveztek ki, tehát, ha pár év múlva esetleg ma még nem látható, váratlan okból megbukna a Fidesz, akkor is az általuk kinevezett személyek maradnak vezető szerepben. Ráadásul ott van a lehetőség a parlamenti többség kezében, hogy a választási törvényt a saját igényeikre szabják.
K. A.: Lehet ebből akár nyolc vagy tizenkét évig tartó kurzus, ha az Orbán–Matolcsy-féle nagyon kockázatos gazdaságpolitika bejön. A kulcskérdés, hogy lesz-e öt százalék feletti gazdasági növekedés. Ha nem, akkor olyan intézkedések válnak szükségessé, amelyek közvetlenül az emberek pénztárcáját érintik. Ez pedig radikális népszerűségvesztést jelenthet, amely akár az MSZP mélyrepülését is megismételheti a Fidesz számára. Érdekes, hogy Orbán Viktor maga nyilatkozza, hogy vannak kockázatai az általa vezényelt gazdasági modellkísérletnek, és benne van a kudarc esélye.
2010. 12. 03. (XIV/48)
