A Fidesz a választási kampányban nem beszélt a magánnyugdíj-pénztárakról, mindössze egy szórólapon említették, hogy megvédik a magánnyugdíjpénztárakat. Az elmúlt hónapok lépéseiből úgy tűnik, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyon államhoz való átcsatornázása rögtönzés, nem előre kitervelt lépéssorozat. Fideszes politikusok azt mondták lapunknak, hogy amennyiben az Európai Unió engedte volna a pénztárakhoz átutalt nyugdíjjárulékok miatt kialakuló hiányt a deficitben elszámolni, akkor az „államosításra” sem került volna sor. Mindezt alátámasztja, hogy azt követően kezdte a magánnyugdíjpénztár működését kriminalizálni a kormánypárti kommunikáció, hogy a pénztárak mögött álló banki és biztosítási lobbi sem volt képes Brüsszelben kilobbizni a kedvező elszámolást.
Sőt, ezt követően is így tűnik, hogy a teljes „államosítás” ötlete akkor teljesedett ki, mikor a pénztárak a részleges államosítási terveket élesen bírálták, s volt olyan közgazdász, aki egyenesen a Rákosi-rendszert emlegette. Bár hiába ért el idén rekordhozamot az ágazat, az elmúlt háromnegyed évben 250 milliárd hasznot húzva, mégis olyan feltételekről döntött a kormány, ami alapján csak nagyon keveseknek éri meg maradni a magánnyugdíjpénztáraknál. Jelenleg úgy tűnik, hogy legtöbben a kormánnyal szembeni ellenállás miatt maradnak a második pillérnél.
Annak a magán-nyugdíjpénztári tagnak ugyanis, aki vissza akar térni az állami nyugdíjrendszerbe, semmit nem kell tennie, visszalépése automatikus. Ha a visszalépő tagnak reálhozama van, a nyugdíjpénztárnál írásban kell nyilatkoznia arról, hogy mit szeretne tenni e hozammal. Három lehetősége van: felveheti egy összegben; kérheti, hogy az egyéni számláján írják jóvá az állami nyugdíjbiztosítási alapban; illetve átutaltathatja önkéntes magán-nyugdíjpénztári számlájára. A reálhozam adómentes.
Viszont annak, aki maradni akar, tortúrán kell átesnie. Nyilatkozatot kell tennie 2011. január 31-ig, amit bármely nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál, a nyugdíjfolyósító igazgatóságnál, illetve az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál is megtehet. Ha a 3 millió tagból csak pár tízezren döntenek így, az azt jelenti, hogy sokaknak hosszú sorokat kell a téli hidegben kivárniuk, s vidéken a megyeszékhelyre utazniuk.
A kormány döntését bírálók szerint a magán-nyugdíjpénztári vagyon felélése hasonlít a példabeszédben eladott „családi ezüsthöz”, hisz nem látszik, hogy az évtizedeken belül kialakuló nyugdíjproblémát az állam miként tudja kezelni. Közgazdászok szerint a magánnyugdíj-pénztárak nagyon fontos piacstabilizáló szereppel bírtak az állampapírpiacon. Kiesésükkel a piac stabilitása a külföldi befektetők magatartásán múlik. A kormánypártiak szerint azonban az intézkedéssel sikerült a magyar költségvetést stabilizálni és időt nyerni.
2010. 12. 17. (XIV/50)
