–ŰMiniszterelnök úr, azt írja az a nagy komputer, hogy most a kínaiaknál van a pénz.
– Kínaiak, khm. Azokat nem utáljuk?
– Nem merjük utálni őket.
– Akkor egyeztessetek le nekem egy találkozót valami ottani fontos emberrel. Megmondom neki, hogy adjon pénzt.
– Igenis, miniszterelnök úr.
A Mandiner blog egyik posztja szerint valahogy így fogalmazódhatott meg a kormány Keleti Szél stratégiája. „Ahogy a székely góbébölcsesség mondja, a politika olyan, mint a kínai kaja: jobb ugyan, ha nem tudjuk meg, hogyan készül, de a végeredmény akár jó is lehet” – ironizál a meghirdetett új politikai-gazdasági vízió kapcsán a szerző.
Mindez csak egy kiragadott példa, és azért érdekes, mert a Mandiner – Balogh Ákos Gergely főszerkesztő szavai szerint – jobboldali-jobbközép értékrenddel bíró blog (pontosabban annál több, mert a hét állandó munkatárssal működő szerkesztőség híreket is szerkeszt). Ergo a napi- és hetilapoknál tapasztalható szekértábor-logika alapján meglepően élesnek tűnik a bejegyzés kormánykritikája. Ugyanez a jelenség figyelhető meg más, jobboldalinak tekintett blogok esetében is – lásd például a Konzervatóriumot –, amelyekben az oktatási reformot vagy éppen a magánnyugdíjpénztárak megszüntetését hasonlóan karakteres bírálatok érték.
Balogh Ákos Gergely lapunknak azt mondta, esetükben mindez abból fakad, hogy nem politikai hovatartozás, hanem világnézeti és értékrendbeli meggyőződés alapján szerkesztik a Mandinert, ahol egyébként sokféle vélemény meg tud jelenni a több tucatnyi szerző tollából. A szerkesztőség tagjai, illetve holdudvara szerkesztette korábban a Reakció című, értelmiségi fiataloknak szóló havilapot, eleinte ennek internetes, gyorsreagálású változata volt a blog. A hangsúlyok idővel a világháló felé tolódtak, sőt, mára a nyomtatott lap meg is szűnt.
A Mandiner egy éve pedig üzleti alapon működik, egyelőre befektetők finanszírozzák, de jövőre már nullszaldót terveznek.
A főszerkesztő egyetért azzal a felvetésünkkel, hogy a közéleti (vélemény)blogok lassan részben átveszik az írott napi sajtó publicisztikáinak szerepét (a hetilapok még tartják magukat), bár ez szerinte egyelőre csak a fiatalabb generációk vonatkozásában mondható el. Mindenesetre a napi 18 ezres látogatottság (egyedi látogatók) szép eredménynek tekinthető, és jelzi a műfaj népszerűségét. A Mandiner saját felmérése szerint látogatóik döntően a városi értelmiséghez tartoznak, és 90 százalékuk férfi.
A közéleti blogok népszerűsége igazán a tavaszi választások óta ugrott meg – legalábbis az Index tapasztalatai szerint, ahol a címlapra kiszerkesztett posztok között kemény politikai témákat is találunk a médiára szakosodott comment.com, a bulváros Subba, a „fogyasztóvédelmi” Tékozló Homár és az egyéb gasztronómiai blogok mellett. Sára László projektmenedzser szerint a blog.hu rendszerben 120 ezer blogot regisztráltak – bár ezek közül nem mindegyik aktív napi-heti szinten. A közéleti blogok közül 30-40-et látogatnak rendszeresen, ami egy-egy poszt tekintetében több tízezer olvasót (egyedi látogatót) is jelenthet, és ez a szám folyamatosan növekszik, ami Sára szerint is azt jelzi, hogy a vélemény műfajban egyre jobban dominálnak a blogok.
Az Index csoport munkatársa úgy véli, a blogok egyedi stílusát a szerzők sajátos szempontjai is erősítik, hiszen ők többnyire nem hivatásos újságírók, hanem „civilek”, ami viszont nem minden esetben jelenti azt, hogy ne lennének egy adott téma avatott ismerői, sőt. Egy-egy népszerű blog hitelességét éppen az adja, hogy az adott szakterületen dolgozó szerzők írják. Vannak például az egészségüggyel vagy éppen a MÁV helyzetével foglalkozó blogok, amelyeket esetenként a hivatásos újságírók is hírforrásként vagy viszonyítási pontként használnak.
Az Index csoport rendszerében működő Véleményvezér című blog szerkesztője, Panyi Szabolcs szerint a közéleti blogok iránti érdeklődés már a szocialista kormány(ok) idején kezdett felfutni, 2008-2009-ben. „Azt gondoltuk, hogy a kétharmados többséggel rendelkező Fidesz alatt nehezebb lesz izgalmas témákat találni, de úgy tűnik, hogy politikai oldaltól függetlenül minden kormány biztosítja, hogy legyen olvasótáborunk. Matolcsy György egy-egy bejelentése nyomán több tízezren kattintanak egy-egy posztunkra” – ironizált a szerkesztő.
A „kormányfüggetlen” kritikai él Panyi szerint nem meglepő, hiszen ezeket a blogokat többnyire a 20-as, 30-as korosztály írja, akik nincsenek elkötelezve egyik politikai tábornak sem. „Másrészt éppen ez teszi izgalmassá is a véleményblogokat, hiszen az írott sajtóban kiszámítható, hogy melyik lapban milyen vélemény fog megjelenni, itt viszont lehet meglepetéseket okozni, és hasznos vitákat generálni” – fogalmazott. Ő is megerősítette, hogy számos blog az értesülések tekintetében is versenytársa a „hivatalos” médiumoknak. „Van, aki egy bank felsővezetőjeként dolgozik, és szabadidejében blogot ír, mert szeretné valahol büntetlenül közölni a meglátásait. Ő nem tekinthető lelkes amatőrnek, aki a Wikipediáról szedi össze az információkat” – jegyezte meg.
A szerkesztő elmondta, egy-egy posztjukra esetenként több tízezernyi kattintás és több száz komment érkezik. A látogatottság – jegyezte meg – attól is függ, hogy milyen „vonzó” címet adnak egy bejegyzésnek. Fidesz, Orbán, Gyurcsány, Matolcsy, cigány, Izrael – tapasztalataik szerint az ilyen és ehhez hasonló hívószavak megkétszerezhetik, megháromszorozhatják az adott poszt olvasottságát – mint ahogy a gyorsaság is fontos tényező ebből a szempontból. A kommentekről szólva Panyi megjegyezte: többségükben alacsony színvonalúak, de vannak értékes hozzászólások is, például nem egyszer az a szerkesztők sejtése, hogy egy-egy bejegyzést a mainstream politika nagymenői is kommentelnek. A követhetetlen véleményözön megszűrésére egyébként már többféle technikai eszközzel is kísérleteznek a blogvilágban – tette hozzá.
2010. 12. 03. (XIV/48)
