Emberemlékezet óta nem érte Magyarországot a civilizált, demokratikus világ sajtójából olyan éles kritika, mint az elmúlt három hétben. A nyugati újságírók egymással versengve igyekeztek minél kreatívabb jelzős szerkezeteket találni, és minél kifejezőbb metaforákra lelni. A német Süddeutsche Zeitung karikatúrájában szőrös ősemberként maga mögött hajánál fogva húzott nővel (ő volt a sajtószabadság) ábrázolták Magyarországot, míg az angol Observer olyan randa kis államként, amiből visszataszító bűz árad. Peter Frey, a német ZDF főszerkesztője bacilushoz hasonlított minket, melyhez képest a svájci Le Matin álláspontja már-már hízelgő: csapnivaló diákok lettünk.
Orbán Viktort a már említett ZDF főszerkesztő cenzornak nevezte, a német Die Welt a „puszta Putyinjának", aki „autokrata hobbifocista", és akit egyébként Leninnel is közös nevezőre lehet hozni. A magyar jobboldal számára talán a Washington Post Kelet-Európa szakértője, Anne Applebaum kritikája lehetett a legfájóbb, akit egy hónapja tüntettek ki a Terror Házában Fidesz prominensek. A jobboldali lengyel külügyminiszter felesége ugyanis megjegyezte: amikor az USA alkotmányának szerzői a többség zsarnokságától tartottak, akkor az olyan típusú politikusokra gondolhattak, mint amilyen Orbán Viktor.
A sorjázó kritikákra a kormánypárti védekezés egyik eleme, hogy a támadások politikai jellegűek, részben a hatalomból kiszorult ellenzéki vélemények állnak mögötte. A bírálatokat figyelmesen elolvasva azonban kiderül, hogy legkevésbé a szocialista politikusoknak van okuk a Fideszt érő kritikáknak örülni. Drámaian súlyos képet festenek ugyanis a nyugati újságírók az előző ciklusról. A már idézet Applebaum „Európa egyik leginkompetensebb kormányának" nevezte az előző baloldalt. Az Observer jegyzetírója pedig így minősített: korrupt és inkompetens magyar baloldal felett aratott győzelmet a Fidesz.
2011. 01. 07. (XV/1)
