Az alkotmány mondatai 80 százalékban maradtak ugyanazok, mint amik az 1989-90-es alaptörvényben voltak, ezen a téren megdöbbentően kevés a változás - jelezte a rideg tényeket az előadó. Szerinte ennek történelmi okai vannak, illetve annak is betudható, hogy a kormánytöbbségnek nem volt különösebb alkotmányozó fantáziája, igyekeztek a már bevált, kipróbált elemeknél maradni, és még így is kétszáz feletti a vitatható pontok száma. Minden temetői hangulat ellenére azonban fontosnak tartotta leszögezni, hogy Magyarország továbbra is versenyző piacgazdaság maradt, nem szűnt meg a többpártrendszer, és a jogállamiság alapjait sem törölték el.
„Magyarország rettenetes gazdasági és társadalmi értékválságban van már hosszú évek óta, és ez a válság ezentúl ki fog terjedni a közjogi berendezkedésre is" - nevezte meg az elemző az új alkotmány legfontosabb következményét, és egyben legfőbb problémáját. Míg '89-ben minden fontos politikai erő ott ült az alkotmányozó kerekasztalnál, ezúttal az összes ellenzéki párt erőteljesen tartózkodott az alkotmányozásban való részvételtől. A Jobbik elárultnak tekinti a jobboldali értékeket, a baloldal pedig utcai megmozdulásokat és tüntetéseket szervez - foglalta össze az ellenzék reakcióját az alkotmányjogász, majd megemlítette, hogy még a jobboldalon is sokan csalódtak amiatt, hogy „nem érvényesül a Szent Korona uralma, a közvetlen elnökválasztásból nem lett semmi, és a kétkamarás parlamentet sem fogadták el". Ennek következtében Tölgyessy arra számít, hogy bár az ellenzéki pártok jogilag elfogadják az új alkotmányt, mégis minden erejükkel annak megváltoztatására fognak törekedni, vagyis Magyarország a várakozásokkal ellentétben nem megnyugvásra jut, hanem inkább egy újabb területen folytatódik majd a politikai küzdelem. Már csak azért is, mert a magyar politikai kultúrában nincs becsülete a kompromisszumnak, az ellenzék mindig azt keresi, hogyan tudná másképp, vagy jobban csinálni, mint a hatalmon levő párt, győzelme esetén pedig mindig a saját identitását akarja rákényszeríteni a tömegekre - magyarázta a folyamatábrát Tölgyessy.
Kádár János már 1985-ben rájött, hogy ha rövid időn belül nem lesz életszínvonal-emelkedés, az a rendszer végét fogja jelenteni, ezért ennek megfelelően hamarosan megjelentek a magyar kapitalizmus első törvényei, illetve kezdett megmozdulni a társadalom, elindult a közjogi gondolkodás - elemezte Tölgyessy a történeti előzményeket. Miután az MSZMP vezetői is elkerülhetetlennek látták a többpártrendszer és a véleményszabadság bevezetését, a parlament alsóházát feszültséglevezető „dühöngőnek" szánták, ahol a pártok lejáratják magukat, a valódi hatalomgyakorlást pedig meghagyták volna a második kamarának, amely a pártpolitikai érdekek fölött cselekszik. A rendszer fő összetartó ereje egy közvetlenül, hosszú időre választott köztársasági elnökben testesült volna meg, aki egy kvázi végső döntéshozóként az „Öreg" pozícióját töltötte volna be, vagyis hasonló szerepet kapott volna, mint Kádár - folytatta okfejtését az előadó, hozzátéve, hogy még alkotmánybíróságról és alapjogokról is egyeztettek az elvtársak, melyeket persze mindenféle kollektív érdekkel korlátoztak volna.
2011. 04. 22. (XV/16)
