A Jobbik 1978-ban született elnökéről mindjárt a könyv elején megtudhatjuk, hogy 1999-ben másfél évig lakott szerzetesek között a Margit körúti ferences rendházban, 18-20 éves korától kezdve falta azokat a könyveket, melyekről úgy gondolta, erősítik „római katolikus keresztény” hitvallásában, és kezdő egyetemista korában az is felvetődött benne, hogy pap lesz.
A baloldali ifjúsági szervezetek ellenfeleként 1999-ben létrehozott Jobboldali Ifjúsági Közösséget (Jobbik) kezdetben a jobboldali gondolkodású fiatalok fórumának szánták, pártalapításról szó sem volt. Mivel azonban Vona szeretett volna párthoz tartozni, 2001-ben belépett a Fideszbe. Több jobbikos fiatallal aktívan részt vett a 2002-es választási kampányban, melynek során alkalma nyílt megismerkedni a Fidesz számos vezető politikusával. A váratlan MSZP–SZDSZ-győzelmet követően Orbán Viktor – aki Vona szerint „a vereség ellenére és a maihoz képest nagyon jó mentális állapotban volt” – meghirdette a polgári körök mozgalmát. Meglepetésére Vona meghívót kapott Orbán saját polgári körébe, a Makovecz Imre villájának alagsorában gyűlésező Szövetség a Nemzetért nevű társaságba. Vona úgy emlékszik, leginkább szerény hallgatója volt a Martonyi János, Solymosi Frigyes, Hende Csaba, Balás-Piri László nevével fémjelzett csoport beszélgetéseinek.
2003-ban Vona már úgy ítélte meg, hogy kiürült a polgári körök mozgalma, ezért szűk körű találkozót kezdeményezett Orbán Viktorral. A beszélgetésen – ahol a volt miniszterelnök mellett Hende Csaba, míg Vona mellett jobbikos vezetőtársa, Kovács Dávid vett részt – közölték Orbánékkal, hogy a Jobbik párttá szerveződik. Orbán azt felelte, hogy az ő terveiben a Fideszen kívül nincs másik párt a jobboldalon. Vona erre kilépett Orbán polgári köréből, és hamarosan párttá alakították a Jobbikot.
Mint írja, a négyes találkozónál szűkebb körben sosem tárgyalt Orbán Viktorral, igazából nem ismerték meg egymást. Ennek ellenére Vona megállapítja: Orbán „rendkívül tehetséges és ügyes politikus, akit csupa lapos és szánalmas haszonleső vesz körül”.
Hat évvel később, 2009-ben ismét meghívták – az akkor már Jobbik-elnök –
Vonát Makovecz Imre villájába. A telt házas tanácsteremben a jobboldal „kulturális, civil és pártvezetői” gyűltek össze. Makovecz felszólította a jelenlevőket, hogy „esküdjenek fel Orbán Viktorra” mint az ország vezetésére egyedül képes személyre. A meghívottak közül erre egyedül Vona nem volt hajlandó, ezért megkérték, hogy hagyja el a házat.
Vona és az iszlám fény
A Jobbik elnökének világképe a könyv két rövid fejezetéből ismerhető meg igazán: az egyik fejezet az iszlámról, a másik Hitlerről szól.
Vona emlékezteti olvasóit, hogy a Jobbik és maga is számtalanszor kifejezte a muszlim világ irányába érzett szimpátiáját: már 2002-ben felszólalt egy Vácon szervezett palesztin kiállításon, később Jemenbe utazott egy ifjúsági konferenciára, és jelen volt számtalan palesztin ügyben szervezett demonstráción. Mivel ezen „irányultságát” a saját táborában is gyakran értetlenség fogadja, Vona magyarázattal szolgál: véleménye szerint
a világ életben maradásának záloga a tradicionális kultúra fennmaradása. Ugyanakkor véleménye szerint jelenleg egyetlen kultúrkör létezik, amelyik igyekszik őrizni tradícióit: „ez pedig az iszlám világ” – állapítja meg, majd sietve hozzáteszi, hogy természetesen „nem öngyilkos merénylők és véres háborúk mellett tör lándzsát”. Mindazonáltal a Jobbik elnöke meg van arról győződve, hogy „az emberiség tradicionális – a transzcendenst a hétköznapival együtt megélő – kultúrájának az utolsó védőbástyája az iszlám világ maradt”. Vona „római katolikus vallású emberként” úgy véli, hogy amennyiben az iszlám elbukik, „a fény szinte teljesen kialszik, és a globalizmus sötétsége előtt már nem marad érdemi ellenfél. Akkor tényleg véget ér a történelem” – vonja le a konklúziót Vona, amiből szinte logikusan következik, hogy ennek a küzdelemnek a kimenetele számára „az emberiség szempontjából lényeges”.
Amennyiben Vona világképében az iszlám a védőbástya, nyilvánvalóan lennie kell támadó félnek is. Van is: az Egyesült Államok–Izrael-tengely, valamint „a világ melléjük kényszerített maradéka”, összefoglaló nevén az „antitradicionális erők”. Ezek célja egy globalista világkormány létrehozása, gyakorlatilag az emberiség igába hajtása – derül ki a Jobbik-elnök könyvéből. Vona persze tisztában van vele, hogy még saját köreiben is ellenérzéseket szülhet, hogy „római katolikus keresztény” emberként az iszlám mellett foglal állást „a zsidó-keresztény (vagyis Izrael–Egyesült Államok) tengellyel szemben”.
Vona azonban nem jön zavarba, sőt. Szerinte egy ilyen felvetés a kérdező teljes vakságát igazolja, ugyanis – mint írja – „Izraelnek semmi köze a zsidó valláshoz, mint ahogy az Egyesült Államoknak sem a kereszténységhez. Ebből a szempontból nézve a tradicionális muszlim társadalom – amely Máriát tiszteli, Jézust prófétaként tartja számon – sokkal közelebb áll a kereszténységhez, mint a hatalmát igazságtalan, haszonszerző háborúkkal fenntartó Egyesült Államok vagy Izrael” – állapítja meg az iszlámról szóló fejezet végén a Jobbik elnöke.
2011. 05. 06. (XV/18)
